Jóval több veszélyt rejt az EU számára Olaszország túlköltekezése, mint az elsőre látszik. Az új költségvetést az Európai Bizottság – példátlan módon – visszadobta, az eladósodott gazdaságban ketyegő bombák számát ugyanis csak növeli. Mutatjuk a legtörékenyebb pontokat, melyek könnyen adósságválsághoz vezethetnek.
Első látásra könnyen rá lehetne legyinteni a hírre, hogy az olasz kormány látványosan szembemegy az euró bevezetésekor saját maga által vállalt kötelezettségeknek - egy új adósságválság kockázatát vállalva. Az olasz eladósodás nyilván nem újkeletű, és a költségvetési fegyelemmel is már korábban akadtak komoly gondok, mégis jó oka van, hogy most dobta vissza először az Európai Bizottság az ország költségvetését. Ezúttal a helyzet ugyanis más: összegyűjtöttük a legfőbb okokat, melyek egy mély adósságválsághoz vezethetnek.
- a kezelhetetlenül magas államadósság (a GDP 131 százaléka) tovább emelkedik
- fenntarthatatlan, évi 65 milliárd euró az államadósság után fizetendő kamatkiadás
- az adósságot sem növekedéssel (idén évi 0,8%), sem takarékossággal nem kezelik (a tervezett költségvetési hiány jövőre 2,4-2,7%)
- az adósságállomány leminősítése, illetve negatív kilátásba helyezése (első a Moody’s-tól, a kilátás rontása a Fitch Ratingstől és a S&P-től) megemelte a kamatkiadásokat
- a bankszektorban a nemteljesítő hitelek állománya a legmagasabb az EU-ban
- a gazdasági növekedés a harmadik negyedévben már eltűnt, éves szinten is egy százalék alatti, az utóbbi tíz évben a leglassabb az euróövezetben
- a GDP még mindig nem éri el a válság előtti szintet
- az új büdzsé nem számol a régóta esedékes strukturális reformokkal (magas munkanélküliség, alacsony versenyképesség, alacsony befektetési ráta)
- helyette a szociális kiadásokat növeli (feltétel nélküli alapjövedelem a rászorulóknak, nyugdíjemelés)
- a kormány intézkedései populista retorikába csomagolva a lakosság 60 százalékának támogatását élvezi
- a két kormánypárt (az 5 Csillag Mozgalom és a Liga) egymásra licitálva ígér újabb adócsökkentéseket és szociális kiadásokat, melyeknek nincs fedezete
- a többet ígérő Liga népszerűsége közel megduplázódott fél év alatt, ami a két kormánypárt közötti feszültséget és rivalizálást növeli
- a kormányon belül a költekezések megfékezésének alig van képviselője, az egyetlen ellenpont a köztársasági elnök maradt a gyenge ellenzék miatt
- a két kormánypárt egyikének és a miniszterelnöknek sincs kormányzati tapasztalata
- az Európai Központi Bank kivezeti az állampapírvásárlási (mennyiségi könnyítési) programját, ami minden bizonnyal tovább emeli az olasz állampapírok kamatszintjét
Ragaszkodnak a túlköltekezéshez
Komoly kérdőjelek vetődtek fel az olasz költségvetéssel kapcsolatban azt követően, hogy a jelenlegi populista kormány az elődje által tervezett 0,8 százalékról 2,4 százalékra emelte a jövő évi költségvetési deficit célját, miközben 2,7 százalékkal akarja növelni a kormányzati kiadásokat. Az Európai Bizottság (EB) olyan komolyan aggódik az olasz gazdasági kilátásai miatt, hogy megtette, amit korábban sohasem, visszadobta az olasz kabinet által benyújtott költségvetést, s egy héttel ezelőtt
három hetes határidőt szabott az újabb büdzsé benyújtására.Brüsszel kifogása, hogy nyomát sem látja a benyújtott költségvetésben a korábbi uniós ajánlásoknak. Azóta egy lépést sem haladt előre az ügy, az olasz kormány ugyanis kategorikusan elzárkózik a változtatásnak még a gondolatától is. A növekvő befektetésekre hivatkoznak, a szociális kiadások emelése azonban csak a fogyasztást emeli – eladósodás révén.
Egyre több kamatot kell fizetni az államadósság után
De nemcsak az EB aggódik, a hitelminősítők is fenntartásaikat fogalmazták meg jelentéseikben. A Moody’s egyenesen rontott az olasz államadósság besorolásán, s így az most már csak egy fokozatra van a bóvli kategóriától. A Standard & Poor’s ugyan nem sorolta vissza az országot, de negatívra minősítette az olasz államadósság-osztályzat kilátásait. Az utóbbi hitelminősítő elemzése szerint a költségvetésben meghatározott 2,4 százalékos hiánycél egyébként sem tartható, annak reális értéke jövőre várhatóan 2,7 százalékra emelkedik. További gond, hogy a jelenleg a bruttó hazai termék (GDP) 131 százalékára rúg az olasz államadósság mértéke, amely a S&P által vizsgált 132 ország közül a negyedik legmagasabb. Konkrét számokra lefordítva ez annyit jelent, hogy
az ország államadóssága 2,3 ezer milliárd euró, ami a második legmagasabb arány az unióban. Jól mutatja az eladósodottság mértékét, hogy tavaly, csak az adósság kamatkiadásaira 65,6 milliárd eurót költött a kabinet, ami a bruttó hazai termék 3,8 százalékának felel meg, vagyis nagyságrendileg annyi, mint amennyit az oktatásra fordítanak Olaszországban.
Nem egészséges a bankrendszer
További veszélyt jelent az országra, valamint az eurózónára nézve, hogy az olasz bankrendszerben igen magas az állampapírok aránya, vagyis hogy az állam legnagyobb hitelezői a bankok. Amennyiben ugyanis a költségvetésről az unióval folytatott vita elmérgesedik, s a nemzetközi pénzvilág olasz gazdaságba vetett bizalma megrendül, az igen nehéz helyzetbe hozza az olasz bankokat, hiszen az államadósság növekvő hozama negatívan befolyásolja a bankok tőkepiaci finanszírozását. Ha pedig a bankok állammal szembeni követeléseinek hozama tovább emelkedik, akkor nem marad erő az amúgy sem túl fényesen teljesítő gazdaság finanszírozására. Mindez együttesen pedig kérdésessé teszi a 2019-2021 közötti tervezett növekedés 1,5, 1,6, illetve 1,4 százalékos tervezett értékeit is.
Túl sok az ígéret
Az olasz kormány nyilvánvalóan politikai okokból ragaszkodik a benyújtott költségvetés számaihoz még akkor is, ha az számos olyan tételt tartalmaz, amely extra terheket jelentene a költségvetés számára. Így bevezetnék
a garantált alapjövedelmet, amely 17 milliárd euró plusz kiadást jelentene, csökkentenék a nyugdíjkorhatárt és egykulcsos adót vezetnének be. Csak az adórendszer megváltoztatása 50 milliárd euró terhet jelentene a költségvetés számára. Az évi 65 ezer euró alatti bevétellel rendelkező háztartásoknak 15, a 100 ezer euró alattiaknak 20 százalék lenne az adókulcs az eddig kiszivárgott elképzelések szerint. Az áfát ugyanakkor nem emelnék.
Nemzeti költségvetés kontra közös valuta
Az olasz kabinet és az Európai Bizottság közötti vita azért kiemelt jelentőségű, mert az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságaként komoly problémát jelentene az ország megbillenése, s extrém esetben az egész eurózónát magával ránthatná, ha finanszírozhatatlanná válna a gazdaság. Ez esetben ugyanis nem áll akkora forrás az unió rendelkezésére, amellyel kisegíthetnék Olaszországot, ahogy tették azt Görögország esetében. Az olasz kormány ráadásul ismét kiélezte azt a vitát, hogy
a nemzeti kormányok milyen mértékben önállóak a költségvetés elkészítésében,miközben egy valutaövezethez tartoznak.
Kevés a kompromisszum esélye
És bár a jelek egyelőre azt mutatják, az olasz kabinet nem hajlandó visszalépni, s újragondolni a jövő évi költségvetést, valamiféle kompromisszumra mégis csak jutni kellene. Annál is inkább, mert sok lehetőség nincs a problémák megoldására. Jörg Kramer, a Commerzbank vezető közgazdásza arra hívja fel a figyelmet, hogy egyedül az Európai Központi Bank (EKB) nyújthat forrást az olasz gazdaság megsegítésére. Az unió stabilitási alapjának forrásai ugyanis nem elegendő nagyságúak, a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) pedig szintén nem lehet komoly erőként számítani. Ugyanakkor nehezíti a megegyezést, hogy
az egyetlen tényezőként szóba jöhető EKB a segítség fejében megszorításokat vár el a kabinettől, amelyet a kormány politikai okokból nehezen fogadna el.Pillanatnyilag döntetlenre áll a játszma, a bizottság ugyanis már kimondta, hogy nem fogadja el a költségvetést, Giuseppe Conte kormányfő pedig a napokban bejelentette, a végsőkig ragaszkodni fognak a leginkább bírált hiánycélokhoz, illetve arról is beszélt, hogy nincs B tervük.
A görög adósságválság ehhez képest eltörpül
Amennyiben viszont – bármennyire is szükség lenne arra – mégsem születik kompromisszum a vitában, úgy akár túlzottdeficit-eljárás indulhat Olaszország ellen – a tagállami kormányok tanácsának egyetértésével –, ami végül pénzügyi szankciókhoz is vezethet. Az így kiszabható büntetés pedig akár az olasz GDP 0,2 százalékát, azaz a 3,4 milliárd eurót is elérheti.
Ugyanakkor – bármennyire is kényes a helyzet – nem kell tartani azonnali katasztrófától. Ezt mutatják Klaus Regling, az euróövezeti állandó mentőalap (ESM) igazgatójának szavai, aki azt mondta, vannak ugyan kockázatok, de nincs ok pánikra, Olaszország nem a következő Görögország. Ugyanakkor a két gazdaság méretének különbsége óriási, és az EU még a sokkal kisebb görög válsággal sem tudott megbírkózni.
Szabó Anna
