Kulcsfontosságú orosz termékre nem vezetett be szankciót a Nyugat

Az orosz fosszilis energiahordozókat gyorsan és könnyedén tette tiltó listára az USA. Ennek az az egyszerű oka van, hogy korábban is csupán elhanyagolható mennyiségben importáltak orosz földgázt, illetve kőolajat az amerikaiak és azt könnyedén tudták pótolni akár a jelentős belső forrásaikból, vagy egyéb importból.

A tengerentúl a földgáz ára megawattórára átszámítva még a legnehezebb nyári hónapokban is alig lépte túl a 30 amerikai dollárt, jelenleg pedig 20-30 dollár környékén alakul, miközben az európai ár ennek többszöröse, és a háború kezdete óta sokkal nagyobb mértékben drágult, mint az amerikai földgáz.

Ebben a helyzetben különösen érdekes, hogy míg az EU láthatóan szenved a maga által hozott szankciók súlya alatt, addig az Egyesült Államok nem vezetett be embargót azon az egyetlen területen, amelyen neki is nehézségeket okozna pótolni az orosz importot.

Kivételes terület: a nukleáris energia

Az orosz-amerikai nukleáris ellátási lánc ugyanis a háborús helyzet és a szankciók ellenére is teljes egészében sértetlen, noha ezt az USA igyekszik ezt nem kitenni az ablakba.

Az Egyesült Államok energiatermelésének tavaly a 19 százalékát az olcsó nukleáris energia tette ki.

Figyelembe véve az USA méretét, ez nem kis energiamennyiség, közelíti a 800 milliárd kilowattórát. Ez körülbelül ötven paksi atomerőmű teljesítményének felel meg.

Dúsított urán

Ehhez a nukleáris energia alapú termeléshez a szükséges dúsított urán mennyiségnek a 14 százalékát az Egyesült Államok 2021-ben Oroszországtól szerezte be és idén sincs ez másképp.

Természetesen nem harcászati célra szánt dúsított uránról van szó, ilyen termékekkel nem kereskedne Oroszország és az USA.

Az Egyesült Államok kifejezetten atomreaktor üzemanyaghoz való dúsított uránt vásárol.

Ennek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a természetben kibányászható uránérc tulajdonképpen kétféle uránizotópból áll. A 235-ös és a 238-as tömegszámúból. A természetes részarányuk a következő: a 238-as tesz ki 99,28 százalékot, míg a maradék 0,72 százalék a 235-ös izotóp. Azonban a reaktorok működtetéséhez ez utóbbi, a 235-ös a fontos, ennek az arányát kell a természetes uránban 3-4 százalékra növelni, hogy aztán atomerőművekben energiatermelésre lehessen használni.

Kevés szereplős piac

Ahhoz, hogy ebből atomfegyvert készítsenek, 90 százalékra kell emelni a 235-ös izotóp arányát. (Viszont ugyanazokkal a berendezésekkel állítható elő az atomfegyverhez szükséges dúsított urán és az üzemanyagnak dúsított is.)

Az urándúsítás nem egyszerű folyamat, valójában még az atomenergiát használó országok közül is csak néhány ország rendelkezik hozzá megfelelő technológiával. Ezek egyike pedig épp Oroszország és az Egyesült Államok.

Azonban ha a teljes urán értékláncot nézzük, akkor érthetővé válhat, miért vásárol orosz uránt Amerika, ha maga is képes uránt dúsítani.

Ha a nyers uránt nézzük, az USA bár rendelkezik saját készletekkel azok nem jelentősek. Oroszország sokkal nagyobb uránkészletekkel rendelkezik, de a globális nyers urán exportnak így is csak 5 százalékát adja. Jelenleg az egyik legnagyobb nyers urán exportőr Kazahsztán.

Amiben Oroszország igazán domináns, az az urán átalakítás. A dúsítás előtt ugyanis a nyers uránt először uránkoncentrátummá finomítják, majd azt gáz halmazállapotúvá kell alakítani.

Polgári célú urán átalakító kapacitással azonban csak Kína, Franciaország, Kanada és Oroszország rendelkezik. Ez utóbbiak közül pedig messze Oroszország bír a legjelentősebb kapacitással. A világon polgári célra használt urán-hexafluorid (gáz halmazállapotú urán) körülbelül 40 százalékát az oroszok állítják elől.

Megkerülhetetlenek az oroszok

Ráadásul az urándúsítás terén piacvezető Oroszország. A világ dúsított urán termelésének 46 százalékát tette ki az orosz termelés 2020-ban.Ezen túl az atomreaktorok telepítésében is piacvezető Oroszország és az általuk gyártott erőművekhez az üzemanyagot is szinte csak tőlük (meg egy francia cégtől) lehet beszerezni. Ez utóbbiak azonban az Egyesült Államokat nem érintik.

Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy megkerülhetetlen szereplő Oroszország ha dúsított uránról van szó. Ezeket a kapacitásokat pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra kiépíteni, ráadásul rendkívül költséges is lenne.

Így viszont marad az orosz import. Legalábbis ami az USA-t illeti, ezért egyre inkább úgy tűnik, maradtak az orosz dúsított uránnál, amivel üzemeltetik az olcsó áramot termelő atomerőműveiket.