Lepipálták az USA-t és az EU-t? A fejlődő országok ezen a téren példát mutattak

Az elmúlt években a monetáris keretrendszer átalakításának lehettünk szemtanúi. 2020 augusztusában a FED áttért a Rugalmas Átlagos Infláció célkitűzésre. Ez azt jelenti, hogy a monetáris politika nemcsak az előre jelzett inflációra reagál, hanem figyelembe veszi a múltbeli folyamatokat is. Tehát, ha hosszú időn keresztül alul lövi az inflációs célt, akkor bizonyos esetekben engedi a magasabb inflációt is.

2021 júliusában az EKB formálisan is szimmetrikus inflációs célkitűzést jelentett be. Emellett az eurozónában egy fiskális lazítás ment végbe, ami egy hosszabb lejáratú, sokkal fokozatosabb expanziót eredményez.

A modell szimulációink szerint, 2021-ben szinte teljes egészében a fiskális és monetáris politikai keretrendszer változása magyarázza az inflációt az eurozónában. 2022-ben az átalakításnak már kevésbé érződtek a hatásai, sokkal inkább az orosz-ukrán háború miatt bekövetkezett kínálati sokkok hatottak az inflációra

-elemezte a eurozóna monetáris és fiskális politikai keretrendszer inflációra gyakorolt hatásait Jakab Zoltán vezető közgazdász, Nemzetközi Valutaalap.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban sokkal erősebb volt a makropolitikák szerepe. A monetáris keretrendszer és a fiskális politika megváltoztatása körülbelül ugyanakkora hatással járt, és egy százalékkal emelhette az átlagos inflációt 2021 és 2022 között. Összességében ezek a folyamatok az infláció emelkedésének kétharmadát magyarázzák.

Az Egyesült Államokban nagyon fontos, ugyanakkor elhallgatott tényezője volt az infláció emelkedésének a rendszer-átalakítás. A döntéshozók rosszul időzítették az inflációs cél megváltoztatását, hiszen 2020-ban tombolt a koronavírus járvány, és hatalmas hiányok voltak. Nem szabad akkor rendszert változtatni, amikor még nagyon volatilisek a folyamatok

-magyarázta az amerikai infláció elszállása mögött álló tényezőket Nagy Mohácsi Piroska vendégprofesszor, London School of Economics and Political Science (LSE), a Nemzetközi Valutaalap korábbi osztályvezetője és tanácsadója.

Példát mutatnak a fejlődő országok az infláció kezelésére

A fejlődő országok, mind Latin-Amerikában, Ázsiában, és Kelet-Közép-Európában, egy évvel korábban reagáltak az infláció emelkedésére, mint a fejlett országok, és nagyon koordináltan kamatot emeltek.

Ha időben reagálunk, akkor gyorsan vissza lehet fordulni a hagyományos pályára. Ezzel szemben az EKB és a FED egy évig gondolkozott azon, hogy valóban növekednek az árak, és nemcsak a keresleti oldal hiányosságairól van szó.

 -bírálta az EKB és a FED Nagy Mohácsi Piroska.

Az EKB, és hazánkban a Magyar Nemzeti Bank beavatkoztak a piac működésébe, aminek eredetileg stabilitási okai voltak. Ugyanakkor nemcsak az állami adósság papírokat vásároltak fel, segítve a költségvetési finanszírozást, hanem megjelentek a magán szegmensekben is. Ez egy jelentős negatívuma a mennyiségi lázításnak (QE), amiből nehéz lesz visszatérni.

Egyáltalán nem biztos, hogy amikor visszamegyünk, akkor ugyanabba a világba fogunk visszatérni, ahol a koronavírus járvány előtt voltunk. Az az időszak, amikor az inflációs célkitűzési rendszert kialakítottuk, az önmagában egy különleges periódus volt, amit a globalizáció jellemzett. Azonban mostanra a geopolitikában sokkal élesebb viták alakultak ki. Így ezek a strukturális erők lehet, hogy inflációs szempontból egy nehezebb helyzetbe fognak minket sodorni

-hangsúlyozta a geopolitika fontosságát Takáts Előd vezérigazgató-helyettesi tanácsadó, BIS, az LSE vendégprofesszora.

A központi bankok szerepéről szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.