Leválás az orosz gázról: elkezdődött a versenyfutás a cseppfolyósított gázért

Az orosz-ukrán háború, és az orosz gázhoz kötött új feltételek következtében jelentősen felértékelődött a világ vezető cseppfolyós földgáz (LNG) exportőr Katar jelentősége. Az európai gázellátás szempontjából az alternatívák közül Katar az egyik, az európai LNG terminálok a gázszükséglet körülbelül felét fednék le.

Nem véletlen, hogy az orosz gázimportra legjobban rászorult Németország keresi a legintenzívebben a lehetőségeket az orosz gáz kiváltására. A német gazdasági és klímavédelmi miniszter nemrég Dohába utazott, hogy földgázvásárlásról tárgyaljon Hamim bin Hamad al-Tháni katari emírrel.

A hírek szerint Robert Habeck megállapodott Katar vezetőjével, hogy

hosszú távú energetikai partnerségi megállapodást köt egymással a két ország.

Berlin célja, hogy hosszú távon függetlenedni tudjon Németország, illetve az Európai Unió az orosz földgáztól.

Németország gázimportjának 55 százaléka Oroszországból érkezik, és ennek a 40 százalékát az ipari vállalatok használják fel. Az EU teljes gázimportja Oroszországból 165 milliárd köbméter, összehasonlítésképp Katar 2020-ban 106 milliárd köbmétert exportált, nagyrészt ázsiai országoknak - írja a The Guardian. Az Öböl-menti kis ország 2025-re szeretné megduplázni az LNG-gáz kitermelését.

Hogyan oldható meg a leválás az orosz gázról?

Az európai gázellátás megoldására eddig több törekvés is napvilágot látott:

• egyrészt az USA nemrég bejelentette, hogy további LNG szállítmányokat szabadít fel, idén az Európába irányuló LNG-exortot megtoldja 15 milliárd köbméterrel, hogy magasabb legyen a gáztározók feltöltöttsége.
• Március 25-én jelentette be az Európai Bizottság, hogy az Európának szállítandó amerikai LNG-mennyiséget 2030-ig 50 milliárd köbméterre emelik, ha az európai LNG fogadóállomások ki lesznek építve.
• Katartól is lehetne hosszú távon nagyobb mennyiséget rendelni.
• Norvégiából is jöhet több földgáz a közeljövőben.

A Bloomberg számításai szerint idén a három legnagyobb LNG-exportőr - USA, Katar és Ausztrália - gyártása 452,8 millió tonna lesz, ennek 70 százaléka hosszú távú szerződésekkel le van már kötve, és a fennmaradó 30 százalékot adják el a nemzetközi piacon. 136 millió tonna tehát a legtöbbet ajánló, és megfelelő fogadási kapacitással rendelkező vevőnek adható el.

Az orosz gáz nagyjából 118 millió tonna LNG-nek felel meg.

Jelenleg az európai országok nagyjából 80 millió tonna LNG-t vesznek évente, a Bloomberg Intelligence szerint az európai fogadóállomások maximumális kihasználásával ez a mennyiség 145 tonnára emelhető, vagyis az esetleg kieső orosz gáz felét így már lehetne pótolni.

Az orosz gáztól leváláshoz tehát az európai gázvezeték-infrastruktúra bővítéséhez van szükség, hogy a kikötőkből a szárazföldi városokba lehessen eljuttatni a gázt.

Katar a világ harmadik legnagyobb LNG exportőre

A lehetőségek közül tehát érdemes megvizsgálni, milyen mennyiségű cseppfolyósított földgáz szállítására képes Katar, amely az LNG-exportot nézve azonban a második helyen áll az USA és Ausztrália után. Az ország gázkészlete és exportkapacitása a világon a legnagyobbak között van.

Gazdasági erejét jól mutatja, hogy az egyetlen szárazföldi határát lezáró Szaúd-Arábia sem tudta megtörni Dohát a több éven át tartó blokáddal.

Doha évtizedek óta nagyon okos politikával lavírozik a gazdag olajállamokat és Szaúd-Arábiát tömörítő Öbölmenti Államok Tanácsában (GCC), az USA egyik szövetségeseként.

Az energiabevételeit kifejezetten hatékonyan költi el a 2,7 milliós lakosság körében: az infrastrukturális fejlesztések mellett az oktatásra, kutatás-fejlesztésre kiemelten sokat áldoz, stratégiai szempontokat néz, és hosszú távra tervez, a szolgáltatói szektort erősítve.

Az egy főre eső katari GDP vásárlóerő paritáson számolva háromszor magasabb a magyar szintnél.

Az energiából befolyt, fel nem használt forrásokat egy alapba teszik, tudatosan készülve arra az időszakra, amikor elfogynak a gázkészletek.

Cseppfolyós gázt és nyersolajat elsősorban Japánnak, Dél-Koreának és Indiának szállít,

de az utóbbi években Kína is egyre jelentősebb mennyiségeket kötött le Dohától. Katar exportjának 60 százalékát a gáz, 20 százalékát pedig a nyersolaj-kivitel adja, az egyik legnagyobb import partnere ugyanakkor az Európai Unió.

Lekötött készletek

Az ország cseppfolyósított földgáz-export kapacitása ugyan mintegy 106-107 milliárd köbméter évente, de ennek jelentős részét – a Reuters értesülése szerint 90-95 százalékát – hosszú távú szerződésekkel már lekötötték, jellemzően ázsiai vevői.

Vagyis éves szinten legfeljebb 8-10 milliárd köbméter cseppfolyós gázt tudnának Európa számára szállítani az orosz földgáz szállítások leállítása esetén. Ez azonban az unió földgázigényének még egy havi mennyiségét sem fedezné, hiszen az mintegy 13 milliárd köbméterre tehető.

Elvileg ugyan lenne lehetőség arra, hogy ezen szerződések egy részéből kilépjen Katar, hogy kielégíthesse a németek, illetve más uniós országok igényeit, de ennek feltételei vannak.

Az emir erre csak akkor lát lehetőséget, ha a vásárló beleegyezik az export mennyiségének csökkentésébe, ami nyilvánvalóan azzal járna, hogy Katarnak valamiképpen ellensúlyozni kellene a vásárló veszteséget.

Elsők az ázsiai vevők

Nem véletlen, hogy ennek kapcsán a katari energetikai miniszter január végén Kadri Simson uniós energiaügyi biztossal egyeztetve azt hangsúlyozta, erre Katar önállóan képtelen. A politikus ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy amerikai ráhatásra lenne szükség ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

De még ha elérhető közelségbe is kerülne nagyobb mennyiségű LNG-szállítása, Katarnak akkor is lenne két további komoly feltétele a szállítások megindításához. Az egyik, hogy

az ázsiai vevőkkel kötött szerződések helyébe lépő, az Unióval kötendő szerződéseknek is kifejezetten hosszú távra kell majd szólnia.

Másrészt garanciákat kér arra vonatkozóan, hogy az általa szállított cseppfolyós földgázt nem fejtik át más tartályhajókba és értékesítik másutt, magasabb áron az európai viszonteladó cégek.