Magánszemélyek, akiket bennfentes kereskedelemért büntettek meg 2020-ban

2020 valóságos büntetésesőt hozott a bennfentes kereskedelem „üzletágában”.

A Magyar Nemzeti Bank fél tucat ügyben 120 millió forint büntetést rótt ki, javarészt magánszemélyek ellen.

A leggyakrabban érintett papírok az Ott1 és a SET voltak, de akadt ügy az Est Media (ma már Delta Technologies) és egy meg nem nevezett prémium kategóriás papírral is.

Az MNB tájékoztatási gyakorlata is változott, míg sokáig az elkövetők monogramja megismerhető volt, újabban csak „ügyfélként” hivatkozik a felügyelet a vétkesekre.

Eltérő nézetek

Kevés izgalmasabb, filmre illőbb része van a tőkepiacoknak, mint a „bennfenteskedés”.

Előttünk lehet a kép, amint egy hatalmas limuzin hajt a külvárosi kocsmába, kiszáll az autóból egy Wall Street-i arc, bemegy a csehóba a 10 ezer dolláros öltönyében, majd egy lepukkant arctól átvesz egy kis cetlin valami fontos információt, és kifizet érte ezer dollárt, majd keres vele egymilliót. Irreálisnak tűnhet, de aki a Tőzsdecápákban Gordon Gekko, vagy a Milliárdok nyomában Bobby Axelrod üzelmeit követi, könnyen azt gondolhatja, hogy erről szól a tőzsde.

Mielőtt azonban valamifajta rózsaszín maffiaromantikával tekintenénk erre a tiltott ügyletre, röviden definiáljuk, hogy miről is van szó!

Bennfentesnek kereskedésnek tekintendő minden olyan tranzakció, amikor valaki egy pénzügyi eszközzel kapcsolatos konkrét információt annak nyilvánosságra kerülése előtt, vagyis a többi befektetőt megelőzve kihasznál.

Vajon egyáltalán érdemes ezekre hajtani? Ha az ezzel kapcsolatos szakirodalmat és bölcs meglátás-gyűjteményt összeszednénk, hosszú tankönyveket lehetne megtölteni.

Van, aki nem csak jogkövető állampolgárként kerüli, hanem valóban ellenzi, értelmetlennek tartja, Warren Buffett, vagy André Kostolany szerint nem is lehet vele pénzt keresni, butaság az egész.

Egy másik ismert elmélet szerint „buy the rumor, sell the fact”, vagyis vásárolj a pletykára, adj el a tényre!

Azaz, amíg a piac várakozik valami nagy bejelentésre, addig tényleg lehet a fülesekkel keresni, de mire megtörténik maga a bejelentés, addig már el kell adni a papírokat, mert sokszor kipukkan a felfokozott várakozás.

Vannak tuti infók

Azért ne legyünk álszentek, ha valaki megtud egy titkos felvásárlást, ha kiszivárog, hogy egy cég nyeresége a várt szint felett lesz, vagy ha egy befektető előbb megtudja, hogy a gyógyszercég engedélyeztetési eljárása sikeres lesz, akkor megelőzheti a piacot és rengeteget kereshet.

Ám azt egy percre se felejtsük el, hogy a bennfentes kereskedelem tilos.

A Magyar Nemzeti Bank 2020-ban mintha maga is nagyobb hangsúlyt fektetett volna erre a tényre, a korábbi évekhez képest mindenesetre sokkal több bennfentes ügyet tárt fel,

igaz a bírságok nominális összegét tekintve nem a tavalyi év volt a csúcs, de esetszámban alighanem rekordévről beszélünk.

Egy kis „nosztalgia”

Ha a régmúltba tekintünk vissza, az első, máig emlékezetes bennfentes ügy, a Novotrade-részvényekkel történt, még 1993 végén, a részvény áremelkedése jócskán megelőzte a cég jó híreinek (tőkeemelés, németországi részvénybevezetés) bejelentését.

Amikor kiderült, hogy a cégvezető (Rényi Gábor) szomszédja vette nagytételben a papírokat, akkor a felügyelők lecsaptak.

Aztán jöttek a kisebb papírokkal elkövetett, kicsit „gagyi” ügyek, a Synergon, a Humet, a BIF gyanús, olykor feltárt sztorijai.

2006-ban aztán nőtt a tét, Megdet Rahimkulov, az egyik leggazdagabb, Magyarországon aktív üzletember kapott 250 millió forintos büntetést is, mert a felügyelet szerint a BorsodChem-részvényekre szóló, 2006. július 7-én nyilvános vételi ajánlata előtt bennfentes kereskedelem révén növelte részesedését a társaságban.

Mi is a tényállás?

Ha valaki bennfentes, vagyis többet tud egy adott cégről, akkor attól ő mégis adhatja-veheti az általa jól ismert papírokat, de csak adott szabályok szerint.

Azt viszont senki nem használhatja ki, ha jólértesült, ha tudomása van valamilyen meghatározó, ám részvényes-társai által még nem ismert információról.

Az Egyesült Államokban ennek a bűnnek negatívabb a morális megítélése, mint a sikkasztásnak. 

Az MNB 2020-as ügylistája nagyon hosszú és eltérő ügyeket takar.

Van amikor a cég kap büntetés, máskor a magánszemély, de olyan is volt, hogy a cég is és a magánszemély.

Vannak kisebb súlyú ügyek, az év elején például a 4iG azért kapott 5 millió forintos büntetést, mert megsértette a bennfentes információk kezeléséhez kapcsolódó előírásokat (a T-Systems tervezett felvásárlása kapcsán), ez ha akarom bennfentes ügy, de valójában nem bennfentes kereskedelem.

Igazi ügyek

Ám utána valósággal beindult az úthenger, májusban, júniusban, majd októberben és decemberben is voltak bejelentések. Az Ott1 részvények kereskedése kapcsán többször osztott ki az MNB tízmillió forintos bennfentes bírságot.

Érdekesség, hogy decemberben pedig egy olyan eseten akadt fenn két „ügyfél”, ahol az információt közlő és az azt felhasználó magánszemély is kapott összesen 25 millió forint bírságot (15, illetve 10 millió forintos megosztásban). Az érintett részvények az Est Media (ma már Delta Technologies), illetve ismét az Ott1 voltak

Az ilyen ügyekről általában kiderül, hogy az MNB hivatalból indított piacfelügyeleti eljárást, de ha visszaélést gyanít, akkor bennfentes kereskedelem és bennfentes információ jogosulatlan közzététel bűncselekmények gyanúja miatt általában büntetőfeljelentést is tesz.

Visszatérő esetek érintették tavaly a SET Group tőzsdei céget is, az MNB 15 millió forint bírságot szabott ki egy magánszemélyre, de volt egy 40 milliós bírsága is e cég papírjaival kapcsolatban.

Csak így tovább!

A piacba vetett bizalom alapja, hogy a befektetők azonos informáltság alapján hozhatnak döntéseket. Magyarország kicsi ország és mindenki jólértesült, pletykás, mindenki ismer valakit, mindig „suttog,” valamiről.

A nagyobb cégeknél (OTP, Mol, Richter) nagyon profin sikerül megállítani a felvásárlások, nagy bejelentések kiszivárgását. Ennek megvannak a technikái, szigorú bennfentes titoktartások, kódnyelv az érintettek között, akár az is, hogy a dokumentumok kinyomtatásánál a tranzakciós kollégák közül az egyik nyomja a nyomtatás gombot, a másik már ott áll a nyomtatónál.

A bennfentes kereskedelem üldözése fontos, jól jelzi ezt, hogy akár három évig terjedő szabadságvesztést is kaphat az, aki ezzel visszaél, bár ilyen eset még nem volt itthon.

A bennfentesség még akkor is büntethető lehet, ha nem telepítettünk poloskát a főnök szobájába, nem kentünk meg egy titkárnőt, hogy továbbítsa nekünk a főnök leveleit, vagy nem loptuk el a vezérigazgatóság szemetét, hogy átkutassuk.

Magyarországon például volt olyan elmarasztalás is, amikor egy tőzsdei cég közgyűlésén a hivatalosan ismertetett tervek birtokában adott a folyosóról vételi megbízást az egyik kisrészvényes.

Vitatható döntés volt (hiszen minden részvényes részt vehetett volna a közgyűlésen), de úgy ítélte meg az akkori felügyelet, hogy meg kellett volna várnia a hivatalos közzétételt.

Olykor nem derül ki

Sokszor persze mindenki tudja, hogy bennfentes kereskedés zajlik, látszólag információ nélkül „őrül meg” az ár, de mégsem születik elmarasztalás, kinyomozhatatlan, hogy mit tudtak a vevők.

Éppen ezért nem véletlen, hogy az elmarasztalások inkább kisebb forgalmú papíroknál történnek, ha ezer ember vett aznap egy részvényt, ugyan ki tudná felmérni, hogy ki az, akinek bennfentes infoja volt és ki az, aki csak követte a „csordát”?

Az biztos, hogy jó hír a piacnak, hogy szigorodtak az ellenőrzések, talán így valóban csökkennek a nyilvánvalóan bennfentes kereskedelmen alapuló esetek is, de ez egy versenyfutás.

A mai bennfentesek már rafináltabbak, nem a szomszéd, a rokon, a kolléga segítségével veszik meg a kiszemelt részvényeket, hanem úgy, hogy ne lehessen kimutatható kapcsolat.

Tévedés nincs kizárva

Végül azért ne felejtsük el, hogy a bennfentesek sokszor már a piacon is pórul járnak. Részben azért, mert túlértékelünk egy számunkra izgalmas, de a többi befektetőnek jelentéktelen értesülést.

Van, amikor már későn kapcsol a bennfentes, hall egy tuti tippet, és nem veszi észre, hogy már fél évvel korábban bekerült a részvény árába a konkrét értesülés.

Sőt, az is lehet, hogy teljesen félreért valamit a bennfentes. Ül a taxiban és hallja, hogy a vezető légitársaság (szándékosan nem magyar példát használunk) vezetője is taxit hív a piaci második székhelyére. Emberünk kitalálja, hogy ezek fúziós tárgyalásokat folytatnak, baromi büszke a nagy eszére. Aztán kiderül, hogy a két vezérigazgató csak „az év pilótája” díj átadóünnepségéről, vagy valami hasonló súlyú ügyről egyeztetett.

De az is lehet, hogy a logikája helyesnek bizonyul, egy hét múlva megérkezik a hivatalos bejelentés. Majd mégis sokat veszít az insider tradinggel, mert az egyesülést korántsem üdvözli a piac, jól dekódolta az eseményeket, csak éppen a következményeket mérte fel helytelenül. Még a bennfenteseknek sem könnyű az élete, de azért olyan nagyon ne sajnáljuk őket.