Még hosszú évekig velünk maradhatnak a szénerőművek - felforgatta a piacot az energiaválság

Az elmúlt évek a zöldítésről szóltak

Az energiapolitika szempontrendszere három pillérre, az ellátásbiztonságra, a fenntarthatóságra és a megfizethetőségre épül. Hogy éppen mely pillérre esik nagyobb súly, az rendre az adott időszak sajátosságaitól függ és állandóan változik. Minden időszaknak és társadalomnak megvan a maga által preferált energiapolitikai dimenziója – fogalmazott Horváth Péter János, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) és a MEKH közös online konferenciáján.

Forrás: MEKH

Az elmúlt évek alapvetően a fenntarthatóságról, a klímavédelemről szóltak. Az EU egyre ambiciózusabb klímavédelmi célokat tűzött ki és az egész energiarendszert a dekarbonizácnak rendelte alá. A főbb irányok pedig a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság lettek. A megújuló energia felhasználás részarányával kapcsolatban először 40, majd 45 százalék, az energiahatékonyság szempontjából pedig a végsőenergia felhasználás tekintetében először 39, majd 41 százalék fogalmazódott meg 2030-ig célkent – ismertette.

Ugyan az ambiciózus célok elérése gyakorlatilag az összes szektort érinti, de a megújulók kapcsán a villamosenergia szektor a fő beavatkozási terület, hiszen itt látszik reális lehetőség a zöld arány gyors bővítésére.

Ezzel együtt az elektrifikáció elősegítésében a szektorösszekapcsolás révén az áram szektor besegíthet a többi szektor bővítésébe is – húzta alá.

Hosszútávon megóvhatnak az ársokkoktól

Magyarország az uniós célokhoz igazodva fogalmazta meg saját dekarbonizációs programját. Ez alapján 2030-ig a megújulók tekintetében 21 százalékos részarányt kell elérni a bruttó végső energiafelhasználásban. Emellett 2030-ig vállaltuk, hogy az elektromosáram termelés 90 százaléka karbonmentes lesz. Az atomenergia és a zöldenergia együtt hivatottak ezt a célt megvalósítani – hangsúlyozta. A megújulók tekintetében elsősorban a napenergiára fektetnek hangsúlyt.

A megújulók használata azonban az ellátásbiztonság fenntartása szempontjából most új kihívásokat támaszt és rövidtávú beavatkozásokat igényel, hosszútávon azonban növeli az ellátásbiztonságot és az energiafüggetlenséget. Épp így költségoldalon is először beruházásokat igényel a zöldenergia, amelyek rövidtávon drágítják az energiát, de hosszútávon segítenek az ársokkok elkerülésében, például egy nemzetközi olaj, vagy földgázválság esetén – fogalmazott.

Nem az a kérdés, hogy mennyiért, hanem hogy lesz-e

Most az orosz-ukrán háború kapcsán kialakult energiaválság nem csak jelentős áremelkedést hozott magával, de súlyos ellátásbiztonságot érintő kérdéseket is felvetett. Az EU által bevezetett szankciók és az unió orosz energiahordozóktól való teljes függetlenedése rövidtávon is veszélyezteti Magyarország energiaellátását. Így már nem is az a kérdés, hogy mennyiért lesz másik forrás, hanem, hogy lesz-e egyáltalán – vélekedett.

A magyar gazdaság erősen földgázfüggő és geopolitikai adottságainkból kifolyólag az orosz fosszilis energiahordozók dominanciája egyértelmű a régióban. Emiatt rövidtávon nem tudjuk az orosz forrásokat nélkülözni a gazdaság sérülése nélkül.

Az EU földgázimportja a származási országok szerint; Forrás: MEKH, Eurostat

Az unió a válság kezelésére különböző terveket készített – ismertette. A terv részeként lenne egy forrásdiverzifikáció, valamint lennének a kereslet csökkenését célzó intézkedések is.

Magyarország tekintetében a kereslet csökkentés témaköre az érdekes – tette hozzá.

Az energiaválság okozta magas energiaárak egyébként segítik a dekarbonizációs célok elérését, hiszen javítják a napenergia felhasználás megtérülőségét, azonban óriási terheket rónak a fogyasztókra és negatívan befolyásolják a gazdasági növekedést és  versenyképességet is.

Hol állunk most?

A válságból való kilábalásra többféle lehetőségünk is van most. Az egyik a dekarbonizációs folyamatok folytatása-gyorsítása, ez viszont rövidtávon tovább emelné az energiaárakat.

Ahhoz azonban, hogy megismerhessük hazánk lehetőségeit ezen a téren érdemes megvizsgálni, hol állunk most a dekarbonizáció tekintetében.

A primer belföldi energiafelhasználás az elmúlt 7 évben 15,5 százalékkal, átlagosan évi 2 százalékos ütemben bővült, ezzel párhuzamosan pedig a fosszilis energiahordozók felhasználásának az aránya is emelkedett és mostanra újra elérte a 65-68 százalékos szintet.

Hazai energiafelhasználás alakulása az elmúlt 7 évben; Forrás: MEKH

Ezen belül a földgáz felhasználása hét év alatt 33 százalékkal, míg a kőolaj felhasználása 28 százalékkal nőtt, egyedül a szén felhasználása csökkent 38 százalékkal. Mindemellett ráadásul az importfüggőségünk is jelentős az energiahordozók terén, ezen belül pedig jelentős az orosz importkitettség.

Hazai energiatermelés, nettó import és importfüggőség alakulása; Forrás: MEKH

Meghaladtuk a kitűzött célt

Hiába emelkedett azonban a fosszilis energia felhasználás, a zöldenergia részaránya is emelkedett a magyar energia termelésben, és nem csupán elértük a kitűzött 13 százalékos megújuló arányt, de még kissé meg is haladtuk azt. A villamosenergia és a közlekedési szektorban folyamatosan nő a megújulók részesedése, ezzel szemben a fűtésben-hűtésben csökken. Ennek fő oka a lakossági tűzifa és földgáz árának az alakulásában keresendő. Míg a 2010-es évek elején a tűzifa olcsóbb volt, mint a földgáz ezért sokan fűtöttek azzal, addig az évtized második felére, már a tűzifa vált drágábbá és sokan visszaálltak a földgázra.

Forrás: MEKH, Eurostat

A tűzifa részaránya a legmagasabb

A megújuló energia mixen belül azonban továbbra is a lakossági szilárd biomassza, azaz a tűzifa részaránya legmagasabb, de a részesedése folyamatosan mérséklődik. Ezzel szemben a napenergia részesedése az utóbbi időben figyelemreméltóan növekedett. Míg 2019-ben például csupán 6 százalék volt, addig 2020-ban már 9 százalék.

A különböző megújulók részesedése; Forrás: MEKH, Eurostat

Döntő a hűtés-fűtés szerepe

A hazai megújuló felhasználásban a hűtés-fűtésnek van döntő szerepe. Elsősorban a lakossági tűzifa felhasználás miatt. Jelenleg a tűzifa felhasználása elsősorban alacsony hatásfokú, régi kazánokban történik. Magasabb hatásfok és jobb hőszigetelési rendszerek mellett viszont a most felhasznált mennyiség további hőerőművekben és illetve a jövőben tervezett falufűtőművekben történő felhasználásra is fedezetet biztosítana.

Forrás: MEKH

Az épületek fűtése pillanatnyilag jelentősen a földgázra épül. A földgáz részaránya jelenleg 51 százalék, de ezt növeli, hogy a fűtésre használt másodlagos energiahordozók, mint az áram, vagy a hő is nagyrészt földgázból származnak. Ahhoz, hogy az épületeken megvalósuljanak a szükséges energiahatékonysági beruházások, például hőszigetelés, vagy kiépüljenek az alternatív elektromos, hőszivattyús fűtésrendszerek, modernizálva legyenek a távhő rendszerek még évtizedekre van szükség. Az épületek energiahatékonysági szempontokat figyelembe vevő felújítását jelentősen korlátozza az építőipar kapacitása és a rendelkezésre álló alapanyagok mennyisége. Emiatt annak az energiamennyiségnek, azaz 174 PJ-nak, amit ilyen beruházásokkal potenciálisan meg lehetne takarítani, 2030-ig reálisan a 10 százaléka valósulhat meg.

Nem várható áttörés

A közlekedés területén 2030-ig nem várható valódi áttörés az olaj dominanciájának a visszaszorulásában, habár folyamatos eltolódás figyelhető meg az alternatív meghajtások irányába. Mindemellett az emelkedő üzemanyagárak elősegítik az elektromos autók térnyerését és a közösségi közlekedés használata is bővíthető. Abban azonban egyet értenek a szakértők, hogy rövidtávon nem a hidrogénes technológia lesz a dekarbonizációs folyamat motorja.

Gyorsan nőnek a napelemes kapacitások

Jelentős változást tulajdonképpen az elektromos áram termelés területén lehet elérni. Itt már 2021-ben is 19,3 százalékos volt a megújulók aránya, míg az atomenergiáé 44,3 százalék. A megújulók arányának a növekedését elsősorban a napenergia felhasználás bővülése okozta. A 2030-ra kitűzött napelemes kapacitás a gyors ütemű növekedésnek köszönhetően már 2024-re elérhető.

Forrás: MEKH

Ez a növekedés azonban rendkívüli kihívások elé állítja a rendszerirányítót a MAVIR-t és a magyar energiarendszer egészét. A növekvő időjárásfüggő energiatermelés ugyanis növekvő kiegyensúlyozási költséget okoz, hiszen további tartalékkapacitásokra van szükség és növelni kell a rendszer rugalmasságát. Új szabályozható erőművi kapacitásokat kell kiépíteni, meg kell oldani a villamosenergia tárolását. A hálózatokat is fejleszteni kell, ami további költségekkel jár.

Mi a válasz az energiaválságra?

Most az energiaválság hatására lehetőség nyílik az eddig nem támogatott megújulók piacra lépésére, azok a biomassza és geotermikus projektek, amelyek eddig az alacsony földgázárak miatt nem tudtak megvalósulni, most sokkal jobb megtérülési mutatókat produkálnak. Emellett a nem lakossági fogyasztók számára felértékelődik a saját termelés és a különböző hibrid megoldások - hangzott el.

Fontos azonban kiemelni, hogy a hazai villamosenergia ellátásbiztonságot nem lehet importra alapozni. Jelenleg a karbonintenzív opciókat is ki kell használni. Meg kell fontolni a bezárásra ítélt szénerőművek és lignit tüzelésű erőművek tovább működtetését. Ellátási kockázatok esetén meg kell fontolni a gáztüzelésű erőművek olajtüzelésre váltását, mindegy mennyivel magasabb a CO2 kibocsátása.