Meghalt az ikonikus amerikai külügyminiszter, aki még 100 évesen is Kínával tárgyalt

Henry Kissinger Németországban született 1923-ban, de 1938-ban szüleivel elhagyta a hitleri birodalmat: egy darabig Londonban voltak, majd New York városában telepedtek le. Egyetemista korában, 1943-ban behívták katonának, és Európába küldték, hogy részt vegyen a kontinens, majd volt hazája felszabadításában Hitler alól.

Szolgálat az óhazában, majd gyors politikai karrier

Miután ez megtörtént, egy darabig még Németországban állomásozott, részt vett a bujkáló nácik összeszedésében és Németország nyugati felének konszolidálásában, amit akkor nácitlanításnak neveztek. 1947-ben hazatért, folytatta tanulmányait a Harwardon, történelem szakon. Ezt követőn már politikai tanulmányokat folytatott és meg is kezdte politikusi pályafutását.

Már Kennedy és Johnson elnöksége alatt is tanácsadói munkát végzett, azonban 1968-ban jött el az ő ideje a republikánus Nixon győzelmével, akinek nemzetbiztonsági tanácsadója lett. Tényleges befolyása olyan jelentős lett, hogy lényegében minden döntő geopolitikai kérdésben, melyben az USA érintett volt, ő hozta meg a döntést. 

Vietnám

Az első és talán legnagyobb kihívás a vietnámi háború volt, amelynek mocsarába már belesüllyedt az USA a kommunizmus elleni harc jegyében, de eredményre nem sikerült jutni. Kénytelen volt ezért megkezdeni a háborúból való kivonulást anélkül, hogy az bukásnak tűnne. Ezt ügyesen meg is oldotta, miután az Észak-Vietnámmal 1973-ban kötött párizsi megállapodását nagy sikernek tekintették akkor. Kétségtelen, hogy ez lehetővé tette, hogy az USA kivonuljon a háborúból, ugyanakkor két évvel később kártyavárként rogyott össze a dél-vietnámi rendszer, egész Vietnám kommunista ország lett.

Keleti nyitás

Másik döntő geopolitikai eredménye, amit egyöntetűen sikernek tartanak máig is, az ugyancsak kommunista Kínával való kiegyezés a 70-es évek elején. Ennek az volt a lényege, hogy miután Kína összeveszett az ugyancsak kommunista Szovjetunióval, Kissinger úgy gondolta, hogy Kínát maga mellé állítja, és ezzel erősen gyengíti a Szovjetunió pozícióját. Ez így is lett, és 50 évvel később, immár 100 éves korában magánemberként ezt próbálta idén megismételni, amikor a jelenlegi kínai elnök, Hszi Csinping fogadta őt Pekingben.

Közel-Kelet

Harmadik nagy sikere a villámdiplomácia volt: immár külügyminiszterként az 1973-as Izrael és Egyiptom, illetve Szíria közti háború utáni helyzetet sikerült konszolidálnia, miközben október és december között 26 országot keresett fel. A legnagyobb siker az Izrael és Egyiptom közötti béke megteremtése volt, amely aztán csak 1979-ben teljesedett ki, de a két ország között azóta is rendezettek a kapcsolatok, még a mostani gázai krízis idején is. 1974 tavaszán sikerült egy izraeli-szíriai tartós tűzszünetet is létrehozni, és az egész rendezés jelentőségét az mutatja, hogy az azóta eltelt fél évszázadban nem volt háború Izrael és a szomszédos államok között: Izrael azóta terrorszervezettel küzd, ahogy épp most is.

Az ellenségem ellensége a barátom

Ma már negatív megítélést kap, hogy Kissonger mindenkivel összebarátkozott, aki által gyengíthette a Szovjetuniót, függetlenül attól, hogy az adott állami vezető egy diktátor, esetleg tömeggyilkos volt, köztük az akkor pakisztáni vezetővel vagy éppen a népét éheztető román diktátorral, Ceausescu-val, de Chilében Pinochet véres hatalomra jutását is aktívan támogatta. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet kommunizmus ellen élet-halál harc volt, a szabad nyugat semmiképp nem óhajtott kommunista iga alatt sinylódni, így a kisebb rossz elvének megfelelően hozták meg a döntéseket.

A Watergate sem ingatta meg

Kissinger külügyminiszteri pozícióját a Wategate-botrány és Nixon lemondása, majd az addigi alelnök, Ford elnökké válása sem zavarta meg, hivatali ideje akkor ért véget, amikor a most ugyancsak 100. évéhez közeledő Jimmy Carter demokrata elnök vette át a hatalmat 1977 januárjában.

Aranyköpései

Henry Kissingernek sok elhíresült mondása volt az idők során, most ezekből idézünk:

„A jövő héten nem lehet világválság, már tele van a naptáram” – egy a sok közül a most elhunyt Henry Kissinger híres idézeteinek. A világ egyik legbefolyásosabb, legmeghatározóbb diplomatája volt. Nincs szakember, akinek gondolatait ilyen hosszú időn keresztül figyelték volna a világ meghatározó politikusai és üzletemberei. Kissinger híres volt éleslátásáról és humoráról is. A német születésű amerikai Nobel-békedíjas diplomata, nemzetbiztonsági főtanácsadó, egykori külügyminiszter legemlékezetesebb megszólalásaiból válogattunk.
„Ha Európával akarok beszélni, akkor kit kell felhívnom?”

„Minden siker belépő egy még nehezebb problémához.”

„A politikusok 90 százaléka miatt van a maradék 10 százaléknak rossz híre.”

„Az alternatívák hiánya csodálatosan kitisztítja az elmét.”

„Amerikának nincsenek állandó barátai vagy ellenségei, csak érdekei.”

„Minden siker belépő egy még nehezebb problémához.”

„Még a paranoiásnak is van néhány valódi ellensége.”

„Az intellektus nem mindennél fontosabb a hatalom gyakorlásában és gyakorta tényszerűen hiábavaló.”

„A nép soha nem bocsátja meg vezetőinek a csapásokat, még ha azok vélt kívánsága miatt következtek is be.”

„A vezetőnek az a feladata, hogy az embereit onnan, ahol vannak, oda vigye, ahol még nem voltak.”

„A nemek harcát soha senki nem fogja megnyerni. Túl sok a bratyizás az ellenséggel.”

„Az illegálisat azonnal végrehajtjuk. Az alkotmányelleneset egy kicsit tovább tart.”
„A problémák túl fontosak ahhoz, hogy a választókra bízzuk őket.”
„Az az ország, amely külpolitikájában erkölcsi tökéletességet követel, nem fogja elérni sem a tökéletességet, sem a biztonságot.”
Végül Henry Kissinger összegzése az Ukrajnában zajló háborúról:

„ A jelenlegi konfliktus olyan háború, amelyben két atomhatalom verseng egy hagyományos fegyverzettel rendelkező ország ellen.”

Forrás: quotepark.com, saját gyűjtés