Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Megvalósult rémálom: egy maroknyi cég sakkban tarthatja a világvezetőket

Elemzések2021. jan. 13.D.J.

Ami 10 éve még elképzelhetetlen volt az mára valósággá vált. Ma már egy maroknyi cég sakkban tarthatja a világ vezetőit.

A vállalatok nem lehetnek az igazság döntőbírói

nincs egy éve hogy Mark Zuckerberg ezekkel a szavakkal állt ki a netes szólásszabadság mellett. A Facebook alapítója akkor épp a Twittert kritizálta, amiért Trump bejegyzéseinél külön jelezték, ha az elnök valótlant állított. Azóta nagyot fordult a világ.

A Facebook, a hozzájuk tartozó Instagram valamint a Twitter kart karba öltve kitiltották a felületeikről Donald Trumpot.

Mindezt azután, hogy az elnök hívei betörtek a Capitoliumba, összecsaptak a biztonsági erőkkel, majd a zavargók meg is rongálták a törvényhozás épületét.

A Twitter indoklása szerint féltek tőle, hogy a platformjukon az elnök megint erőszakra fogja sarkalni a híveit.

A közösségi oldalak napjainkra olyanok lettek, mint az ókor fórumjai. A kapcsolattartás fő színtereivé váltak. Trump esetében ez különösen igaz, hisz csak a Twitteren 88 millió követője volt. Most viszont gyakorlatilag a neten el lett vágva a fő kommunikációs csatornáitól.

Bár az elnök politikai ellenfelei üdvözölték a kitiltások hírét, itt Európában azonban nem mindenki ennyire lelkes a legújabb amerikai fejleményektől. Angela Merkel, német kancellár szerint Trump eltávolítása a Twitterről „problémás”. A sajtóreferense szerint:

A [szólásszabadság egy olyan jog] amelyet ugyan meg lehet vonni, de a törvény szerint és a jogalkotók által meghatározott keretek között - nem a közösségi média platformok vezetőinek döntése alapján.

Pedig nem lehet mondani, hogy Merkel nagy barátja lenne Trumpnak. Már csak azért sem, mert az amerikai elnök a Brexit támogatójaként többször is élesen kritizálta az Európai Uniót, a német autókra pedig komoly vámokat akart kivetni.

Merkel nyilván nem Trumpot sajnálja, hanem a nagy technológiai cégek túlsúlyától tart.

Hisz kiderült, hogy egy maroknyi cégvezető a Szilícium-völgyben könnyedén megvonhatja a szót bárkitől az online világban, még akkoris ha az illető az Egyesült Államok elnöke. A szabályok, amelyek mentén a kitiltásokra sor kerül, sokszor egészen homályosak. Azután, hogy a volt maláj miniszterelnök a francia terrorcselekmények után megállapította a Twitteren, hogy a franciák milliói megérdemlik a halált, csak a problémás posztját törölték.

A mostani fejlemények fényében az sem egészen világos, hogy a Twitteren miért kap zöld utat a kínai propaganda. Miközben több független forrás is megerősítette, hogy a kínai kormány az ujgurok tömegeit koncentrációs és munkatáborokba küldte, a párt egyik hivatalos csatornája, amely az Amerikában lévő Kínai Nagykövetséghez tartozik nyugodtan terjesztheti azt az üzenetet a Twitteren, hogy az ujgurok egyre jobban vannak. Sőt szerintük a „lakosság minősége javult”.

A nagy közösségi oldalakon több diktátor és véres kezű politikai vezető jelen van. Hogy pontosan hol az a határ, amelyet átlépve egy fontos politikai vezető kitiltást kap, az minden csak nem egyértelmű. Az iráni ajatollah, akinek közel 900 ezer követője van a Twitteren, többször jelezte hogy szerinte Izraelt el kell tüntetni a föld színéről. Ez viszont az oldal szabályzatával úgy tűnik nem ütközik.

Trump kitiltása egyáltalán nem csak Trumpról szól. Nyilván most azért is mertek ellene fellépni, mert nem csak az elnökséget vesztette el, de a pártja most januárban a szenátusi választásokon is alulmaradt. Trump napjai elnökként így is úgyis megvannak számlálva. Az esete viszont még ezen körülmények között is minden eddiginél egyértelműbbé tette, hogy a tech cégeknek túl nagy hatalma van. Most bizonyára sokan örülnek, hogy az elnököt kipaterolták a közösségi oldalakról, de semmi biztosíték rá, hogy a Facebookot vagy a Twittert mindig olyanok fogják vezetni, akik hasonló elveket vallanak, mint a mostani cégvezérek.

Nem véletlen, hogy a francia pénzügyminiszter Bruno Le Maire azt mondta, hogy Trump netes eltávolítása „sokkolta”. Szerinte ugyanis a szólásszabadságot nem „szociális média oligarcháinak” kéne szabályoznia.