Megvan a 12 ember, aki a Marsra mehet

Elemzések2018. dec 23.Növekedés.hu

Egy idei felmérés szerint, melyet a New Scientist nevű tudományos hetilap több mint kétezer brit megkérdezésével végzett, az emberek negyven százaléka (a férfiak fele, a nők 30 százaléka) válaszolta, hogy szeretne részt venni egy menettérti Mars-utazáson. Hogy mennyire nem tudják, mire vállalkoznának, jól szemlélteti, hogy még a szintén Mars-expedíciót tervező Elon Musk is elismerte, nem biztos, ha eljutna, vissza is tudna onnan térni. Földünkhöz legközelebb, kozmikus méretekben csupán kőhajításnyira, alig 384 ezer kilométerre a Hold kering körülöttünk. Ennek ellenére éppen 46 éve, 1972 december 11-én, a hatodik Holdra szállás alkalmával járt ott utoljára ember, űrhajósok más bolygókra küldésére pedig részletes tervek még nem születtek. Óriási távolságokról beszélhetünk ugyanis. A Hold után következő „szomszédunk” az Esthajnalcsillagként is ismert Vénusz, amely százszor távolabb, 38 millió (!) kilométerre kering pályájának Földhöz legközelebbi pontján.  

A mostanában sokszor a hírekben szereplő Mars pedig a Föld Naptól távolabbi oldalán legkevesebb 56 millió kilométerre halad tőlünk. 
A többi bolygót távolságuk miatt egyelőre nem is érdemes említeni odautazás szempontjából. De a Vénusz sem ideális emberek kitelepülése, netán kolóniateremtés szempontjából, hiszen a viszonylag közeli Nap sugarai miatt átlagosan majd 500 fokos hőmérséklet és a földi légnyomás százszorosa uralkodik a felszínén. Emellé szinte csak hab a tortán az erős kozmikus sugárzás, a kénsavas esők és vulkánkitörések áradata, vagy az óránként 200-300 kilométeres sebességű viharok állandó jelenléte. A kutatók eddig mindössze az 50-60 kilométeres magasságban lebegő űrállomások lehetőségét vetették fel, mivel ebben a magasságban van ózon és az egyéb környezeti értékek is elviselhetőbbek.
A Marsra a Vénuszig tartó 6 hónap helyett 9 hónapig tartana az út és ugyan a hőmérséklet elviselhetőbb, átlagosan mínusz 40 fok, sőt az ottani egyenlítőn akár plusz tartomány is elképzelhető, ám sok más gond ma még megoldhatatlan veszélyt jelent az odautazó emberekre. 
A mágneses tér hiánya miatt olyan magas a kozmikus sugárzás szintje, ami negyvenszerese szervezetünk teherbíró képességének. (Mellesleg legalább ennyire nagy, és még megoldatlan kihívás a kétszer 9 hónapos oda-vissza út során megvédeni e sugárzástól az űrhajósokat.) A legtöbb szakértő egy talajfelszín alatti, hermetikusan zárt telepen tudná csak elképzelni a védelmet ez ellen, s az itt kialakított infrastruktúra jelenthetne talán oltalmat a roppant alacsony légköri nyomás, a földi harmadát jelentő gravitáció és a felszíni viharok, meteoritbecsapódások ellen. A Nap töltött részecskéket tartalmazó kilövellései, az úgynevezett flair-ek is veszélyt jelentenek. A Curiosity Mars-rover már észlelt ilyeneket és nem tudni, milyen vastag védőpajzs jelentene ezek ellen kellő védelmet.     
Mindez azt is jelenti, hogy mire az emberek odaérnek, a robotok által felépített, megfelelő biztonságot nyújtó bázisnak már működnie kellene. 
Persze ehhez már nagyban dolgozni kell a terveken. Tavaly mindenesetre a NASA két olyan kutatócsoportot is létrehozott, melyek az emberes Mars-expedíciókhoz fejlesztenek különleges anyagokat és megfelelő mikrobiológiai technológiákat. Egyebek mellett az űrhajók és a marsi telepek szén nanocsövekből álló ultrakemény szerkezeti anyagain dolgoznak, a ma rendelkezésre álló anyagok ugyanis bár elég kemények, de túl nehezek, így nagyon sok üzemanyag kell az odajuttatásukhoz. Olyasmiket is vinni kell az űrhajón, amikkel a Mars porából és vékony légköréből, valamint a Napfényből ki lehet vonni azokat az alkotórészeket, melyek az önfenntartó Mars-bázishoz szükséges üzemanyagokat, növényeket és oxigént elő lehet állítani. A csoport öt évig évente 15 millió dollárt kap munkájára, ami a feladat nagyságát tekintve igencsak apró.
A NASA jelenleg a harmincas évekre képzeli el az első emberi Marsra szállást, de 18 ezer jelentkezőből már tavaly januárban kiválasztották és ünnepélyesen bejelentették azt a 12 űrhajóst, akiket elkezdtek felkészíteni egy Mars-utazásra. 
A bejelentés inkább PR-fogásra hajaz, hiszen míg Obama alatt a Mars elérése volt a prioritás, a Trump kormány egy éve a Holdra való visszatérést nevezte meg közelebbi célnak. A Hold amúgy is könnyebb falatnak tűnik, nem véletlen, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) egy kissé bombasztikusnak ható bejelentés szerint 2024-re tervezi Hold-bázisának felépítését, amiben Oroszországgal is együttműködne. Kína szintén a Holdraszállást célozta meg egy űrhajóssal. Eközben a vágyott cél, a Vörös Bolygó elérésében rengeteg a bizonytalanság, s nem is csak műszakiak. Egy idén zárult német idegtudományi kutatás szerint egy két évre becsült marsi expedíció során az űrhajósok agya nagy valószínűséggel károsodásokat szenvedne.
A 30 napra kis, négyszemélyes kapszulákba zárt 16 önkéntes agyának, az emlékezésért is felelős hippokampusz régiója 3 százalékkal csökkent, s bár az izoláció és a stressz miatti degeneráció a visszatérés után helyre jöhet, a fiziológiai és pszichológiai hatásokkal számolni kell. 
Novemberben Elon Musk hetven százalék esélyt adott magának, hogy a Marsra lépjen, bár a visszatérésében már nem volt ennyire biztos. A SpaceX cég főnöke ennek ellenére állítja, hogy hét éven belül megvalósulhat álma, de ő úgy véli, megérkezésük után kellene az állandó bázist felépíteniük. Tehát nem elég, hogy túl kéne élni az utazást, no meg a landolást, a halál eshetősége utána is benne van a pakliban. Musk távolabbi tervei egy mintegy száz főt befogadó, újra felhasználható űrhajóról szólnak, mely 80 nap alatt (!) érné el a Marsot és az űrhajósok 30 napig maradnának ott. A metánnal és oxigénnel működő űrhajót később kétévenként indítanák, s a Vasember szerint egy járművel 12-15 utat lehetne megtenni. Ezer ilyen űrhajóval száz év alatt akár egymillió embert is le lehetne a Marson telepíteni, hiszen Musk úgy tervez, a következő világháború kitörése előtt elegendő ember legyen bolygószomszédunkon. Musk már az első Mars kolónia társadalmi berendezkedéséről is nyilatkozott, mely szerinte közvetlen szavazással működő demokrácia lesz.   A múlt hónapban mindenesetre Big Falcon Rocket-ről Starship-re (Csillaghajóra) változtatta Marsra küldendő, még persze meg sem épült első, tízszemélyes űrhajója nevét, ami már a negyedik névváltoztatás. A gyorsítórakéta neve pedig Super Heavy (Szuper Nehéz) lesz. Gyorsítóeszközzel a SpaceX legalább már rendelkezik, hiszen a Falcon Heavy idén február 6-án sikeresen startolt a Kennedy Űrközpont ugyanazon indítóállásáról, melyről az Apollo program űrhajói is elindultak. Ez a rakéta azonban még nem elég erős egy Mars-expedícióhoz. Musk ennek ellenére jövő év során már tesztrepülést tervez, egyelőre rövid fel- és leszállásokra alkalmas, újrafelhasználható Marsrakétájával, melyről részleteket nem árult el. Sőt, 200 ezer dollárért árulja a helyeket a 2023-ra megvalósuló expedícióra és szeptemberben egy japán milliárdos, Yusaku Maezawa szerződést is kötött a SpaceX-szel azért, hogy ő lehessen az első utas. Törekvésében Musk vélhetően Stephen Hawking intelmét tartotta szem előtt. Az idén elhunyt brit fizikus tavaly szólította fel a világ vezető nemzeteit, hogy még 2025 előtt küldjenek embert a Marsra és 2030-ig építsenek ott állandó bázist.  
„A kirajzás lehet az egyetlen dolog, ami megmenti az emberiséget saját magától.” – mondta a klímaváltozástól és a fejlődés korlátjaitól, a felhasználható erőforrások csökkenésétől óvó tudós. 
Bár fajunknak e lépése minden, inkább reklámértékű nyilatkozat ellenére ma még inkább a sci-fi határán mozog, a NASA InSight űrszondája november 26-án simán landolt a Marson, s ez valóban kimagasló teljesítmény, hiszen az utolsó, egyértelműen sikeres leszállást ezen az égitesten a Curiosity hajtotta végre 2012-ben s ez a marsjáró az egyetlen ma is aktív leszállóegység a Vörös Bolygón. Az InSight ráadásul az első alkalom, hogy a bolygó mélyét tudják majd tanulmányozni a kutatók. A Mars nem könnyű cél, bolygószomszédunk tartósan őrzi integritását, amit jól mutat, hogy felszínét megcélzó igazán sikeres missziót csak a NASA-nak sikerült végrehajtania s az összes kísérlet több mint fele kudarccal zárult. S ha egyszer el is indul meghódítani az első ember, a kísérlet az emberiség egyik legkockázatosabb vállalkozása lesz.      Palugyai István