Mélyen zsebbe kell nyúlni, de ha ilyenek maradnak az árak, mindig lesz magyar dinnye

Miközben a legtöbb mezőgazdasági ágazat súlyos gondokkal és jövedelmezőségi problémákkal küzd, a görögdinnyetermelők már most sikerként könyvelik el az idei évet, és a szezon a szokásosnál melegebb, érést gyorsító nyári időjárás hatására még korántsem zárult le.

A korábbi betakarítás nyomán a dinnyeterületeken újrakötöttek a növények, így augusztusban sok helyen további harmad- vagy negyedtermést is be lehet takarítani,

és ez azt jelentheti, hogy a hazai dinnye akár szeptember végéig is kitarthat a boltokban.

A dinnyetermelők azért is vannak kedvezőbb helyzetben sok más szántóföldi gazdálkodóhoz képest, mert mára területeik nagy részén megoldották az öntözést.

Ezzel az idén is sikerült kivédeniük az aszály kedvezőtlen hatásait, bár a több hullámban érkezett hőség így is károsította a területeket.

A magas hőmérséklet hátrányosan befolyásolta a virágzást, illetve a termésképződést, ennek következtében pedig a beérett dinnyék száma és nagysága is csökkent.
A gazdálkodók eddig 130-140 ezer tonna dinnyét takarítottak be, és az össztermés az újrakötésekkel együtt elérheti a 150-160 ezer tonnás tavalyi mennyiséget, de elmaradhat a megelőző évek 170-180 ezer tonnás eredményétől. Tény azonban, hogy

az utóbbi időszak jövedelmezőségi gondjai miatt az 5-6 ezer hektáros korábbi vetésterület az idénre 2,6-2,8 ezer hektárra csökkent,

ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kevésbé hatékony, kisebb gazdák nagy része abbahagyta a termelést.

A terület zsugorodása ugyanakkor egyelőre nem jelenti azt, hogy a hazai piac ellátása veszélybe kerülne.  Az agrártárcához tartozó Agrármarketing Centrum adatai szerint

a belföldi fogyasztás évi 100-120 ezer tonnát tesz ki, körülbelül 20 ezer tonna dinnye pedig a külpiacokra - Szlovákiába, Csehországba és Lengyelországba - kerül.

Látványosan változik viszont a minőség iránti igény, mivel a forgalom jelentős részét lebonyolító nagy élelmiszerláncok - amelyek nem szeletelik fel a gyümölcsöt – a 4-6 kilogrammos, kisebb dinnyéket keresik, ezért a nagyobb méretű árut egyre nehezebb eladni.
A kisebb méret iránti igény összefügg azzal is, hogy a dinnyeár – hasonlóan szinte valamennyi mezőgazdasági termékhez – jelentősen nőtt. A szezon elején 400 forint körüli kilónkénti árak jellemezték a piacot, amelyek ugyan a július végi csúcsbetakarítási időszakban mérséklődtek,

de a szezon vége felé - augusztus második felére – minőségtől függően ismét 300-400 forintra szöktek.

Érthető, hogy ilyen árak mellett például egy tízkilós dinnyéért egy összegben nem szívesen adnak ki 3-4 ezer forintot a vásárlók.

A fogyasztói árakkal párhuzamosan emelkedtek a termelői árak is, amelyek a betakarítás kezdetekor kilónként 125-135 forintról indultak, majd a csúcsidőszakban 75-90 forintra csökkentek, a szezon vége felé pedig újra 125-140 forintra ugrottak.

Mindez gazdálkodói szempontból hatalmas előrelépés az elmúlt időszakhoz képest,

amikor a felvásárlási árak több évben is kilónként 30-60 forint között mozogtak.

Az általános drágulás ugyanakkor a költségeket is érintette, amelyek emiatt szintén jelentősen nőttek.

Egy hektár dinnye termelési költsége ma 3 millió forint körüli összeget tesz ki, így az jár jól, aki minél nagyobb termésátlagokat takaríthat be.

Terméktanácsi adatok szerint egyes gazdálkodók az idén kiugróan jó, 100 tonnás hozamokat is elérnek, de a termelők nagy része ennél kisebb, 50-70 tonnás termésátlagra számíthat (amely azonban szintén nem tekinthető rossz eredményeknek).

A termelők kilogrammra vetített önköltsége a termésmennyiségtől függően 40-60 forint között alakulhat, így az értékesítési árak most bőven fedezik a közvetlen gazdálkodói kiadásokat.

Az önköltségre azonban még egyéb tételek - logisztikai, kereskedelmi és post-harvest – költségek is rakódnak,

amelyek az elérhető nyereséget különböző mértékben csökkentik.

A jövedelmező gazdálkodás ugyanakkor lendületet adhat a további termeléshez, bár

az idei szezon is megmutatta, hogy a piaciszereplőknek időről-időre árletörő kezdeményezésekkel is szembe kell nézniük.

A nyáron az okozott termelői felháborodást, hogy július végén az Aldi olyan akcióval állt elő, amelyben a görögdinnye kilóját irreálisan alacsonynak tartott, 149 forintos kilónkénti áron hirdette.

Az ágazat résztvevői szerint az üzletlánc a dinnyét „olcsó marketingeszközként” kívánta használni, amellyel becsalogathatja a fogyasztókat, de az akció azzal is fenyegetett, hogy ellehetetleníti a termelőket, ha általános áresést idéz elő.

Az ilyen kezdeményezésekért nem csak egy-egy élelmiszerlánc hibáztatható, hanem azok nyakába is varrhatók, akik a dinnyét rövid távú piaci előnyök miatt hajlandók alacsony árakon is beszállítani.

A „kamikaze termelők” viszont néhány év alatt általában kiszorulnak a piacról, de addig hatalmas veszteséget okozhatnak az árletörésben nem partner és normál piaci érdekeket képviselő gazdálkodói és kiskereskedelmi körnek.

A jövedelmezőség fennmaradása a várakozások szerint azt eredményezheti, hogy a hosszú ideje tartó termőterület-csökkenés megáll, és az ágazatban stagnáló-stabilizációs folyamat indul meg.

Ennek részeként több további kisebb gazdálkodó fejezheti be a termelést, de ezt a nagyobbak területnövelése ellensúlyozhatja.

Így a belföldi igények kielégítése ezurán is biztosított lehet, a későbbiekben pedig érdemi területbővülés kezdődhet meg, amely enyhítheti az eddig pengeélen táncoló ágazat belső feszültségeit is.

Szakérők szerint a gazdálkodók azzal is javíthatnák pozícióikat, ha együttműködési – termelői-értékesítői – szervezetekhez csatlakoznának, mert

ezzel erősíthetnék érdekérvényesítő képességüket a hektikusan változó piacon.

Emellett arra is törekedniük kellene, hogy az elérhető támogatásokat technológiai fejlesztésekre, a legellenállóbb fajták alkalmazására és hatékonyabb logisztikai rendszerek létesítésére fordítsák. Sokan e beruházásokban látják a megoldást arra, hogy a termelők biztosabb megélhetésre alapozhassanak a legnehezebb gazdasági időszakokban is.