A KSH május 29-i jelentése szerint áprilisban 5323 gyermek született, ez 14 százalékkal, 852-vel kevesebb, mint 2024 áprilisban. 9565 fő hunyt el, ez 2,3 százalékkal, 228 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. A fogyás 4242 fő, ami 17,2 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
2025 január-áprilisban 8,7 százalékkal született kevesebb gyermek, mint 2024 ugyenezen időszakában és 3,5 százalékkal többen haltak meg. A termékenységi mutató 1,37-ről 1,28-ra csökkent.
2025 január-áprilisban 21778 fővel lettünk kevesebben. Ha ez a tendencia megmarad, akkor idén 65334 fővel csökken a lakosság, ami gyorsuló fogyást jelentene. 2024-ben ugyanis a fogyás 49997 volt, aminél az előre vetített 2025. évi 30,7 százalékkal lenne magasabb. A születések száma és a teljes termékenységi arányszám – a bővülő családtámogatási kedvezmények ellenére – romlik. Az élveszületések száma 2022-ben még több hónapban is meghaladta a 8000-t, 2023-ban ez csökkent 7000 körüli értékekre, 2024-ben már 6000-6500 körüli értékeket látunk, és a 2025-ös évben február óta már csak 5000 fölötti a születési szám.
A teljes termékenységi arányszám 2022-ben, egyes hónapokban 1,7 fölött volt, 2025 januártól 1,35, 1,33, 1,26 értékekre csökkent, és áprilisban egészen alacsony, 1,17-es értéket látunk.Az Eurostat április 15-i demográfiai elemzése szintén fontos adatokra hívja fel a figyelmet.
2024-ben azon háztartások aránya, amelyekben gyermekeket neveltek, Magyarországon 25, Lengyelországban 25,6, Csehországban 28, Szlovákiában 35,6, Romániában 27,5, Írországban 31 százalék.
Az EU-s átlag 23,6 százalék. A magyar adat, bár enyhén jobb az EU-s átlagnál, ezen országok adatainál rosszabb: a gyermekes családok arányára az EU-s országok között a 15. helyen vagyunk.Fontos adat az is, hogy a családok hány gyermeket nevelnek.
A családok megoszlása a gyermekek száma szerint néhány országban az összes család százalékában, 2024
|
Ország |
Nevelt gyermekek száma |
||
|
Egy |
Kettő |
Három vagy több |
|
|
EU-s átlag |
11,7 |
8,9 |
3,0 |
|
Magyarország |
13,2 |
8,7 |
3,2 |
|
Csehország |
13,9 |
11,6 |
2,6 |
|
Lengyelország |
12,9 |
9,8 |
2,9 |
|
Szlovákia |
17,1 |
14,5 |
4,0 |
|
Horvátország |
12,0 |
10,1 |
3,8 |
|
Románia |
14,3 |
9,2 |
4,0 |
|
Ausztria |
10,5 |
8,6 |
3,1 |
|
Németország |
9,9 |
7,7 |
2,5 |
|
Írország |
12,4 |
12,2 |
6,4 |
|
Hollandia |
8,8 |
9,3 |
3,3 |
|
Szerbia |
12,6 |
9,8 |
3,6 |
|
Norvégia |
10,5 |
9,1 |
3,5 |
Forrás: Eurostat 2025.04.15.
A táblázatban azt látjuk, hogy négy EU-s ország, Csehország, Szlovákia, Románia és Írország adatai – beleértve a 3 vagy több gyermeket nevelő családok arányát - , kiemelkedően jók.
Érdekességként két EU-n kívüli ország, Szerbia és Norvégia adatait is látjuk, amelyek – főleg a 3 vagy több gyermeket nevelő családok aránya tekintetében – szintén kedvezők. A gyermekszám szerinti megoszlás Magyarországon a népesség alakulása szempontjából kedvezőtlen. A gyerekes családok 13,2 százaléka egy gyermeket, 8,7 százaléka kettőt és 3,2 százaléka hármat nevel. A két gyermeket nevelő családok arányát nézve csak 8 ország van mögöttünk, vagyis a 19. helyen vagyunk. A három vagy több gyermekes családok aránya esetén a 3,2 százalékos adatunk viszont kedvező, a 11. hely a miénk: csak Szlovákia, Írország, Románia, Belgium, Horvátország, Görögország, Svédország, Szlovénia, Franciaország és Hollandia előz meg bennünket.
Az adatok azt érzékeltetik, hogy a népességfogyás csökkentése szempontjából az lenne a kívánatos, ha a sok, gyermeket nem nevelő családban megszületne az első gyermek, továbbá az egy gyermekes családokban megszületnének a második gyermekek.
Van azonban kedvező hír is. Megvizsgálta az Eurostat azt is, hogy hány százalék azon 0-17 éves gyermekek aránya, akik olyan családban élnek, ahol senkinek nincs munkája. 2024-ben az EU-s átlag 8,0, a magyar érték alig több, mint ennek fele: 4,3 százalék úgy, hogy 2023-ról 2024-ra 0,4 százalékpontnyi csökkenés következett be. A magyar értéknél csak a cseh (4,2 százalék), a horvát (3,8 százalék), a lengyel (4,1 százalék), a luxemburgi (4,0 százalék), a szlovén (1,6 százalék) és a svéd (3,3 százalék) jobb, vagyis a 7. helyen vagyunk. Ez nyilván összefügg az alacsony munkanélküliségi szinttel.
Az adatokkal kapcsolatban további részleteket is érdemes lenne megvizsgálni. Fontosak a regionális különbségek, a jövedelmi különbségek és általában a családi háttér jellemzői.
De tágabb összefüggések – közhangulat, biztonságérzet, a jövőre vonatkozó optimizmus mértéke – szintén befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. Ezek objektív értékelésére szintén szükség lenne.
Már csak azért is, mivel a magyarnál jobb demográfiai helyzetű országok többségében nem találunk a gyermekek születését ösztönző állami támogatásokat. Látva az adatainkat, fel kell ezért tennünk azt a kérdést is, hogy mennyire hatékony a magyar családtámogatási rendszer. Hogyan lehetne javítani? Mi mást lehetne és kellene tenni azért, hogy a demográfiai adatok újra javulni kezdjenek?
