Mikor jött rá az emberiség, hogy a gömb alakú a Föld, és mikor bizonyosodott ez be?

A civilizáció kezdete

Hogy kiben, mikor merülhetett fel először, hogy a Föld egy lényegében gömb alakú égitest, azt nem tudhatjuk, hisz 5-6 ezer évvel ezelőtt az első civilizációk (Mezopotámia, Egyiptom) már rendelkeztek olyan társadalmi fejlettséggel, ami elvileg lehetővé tette, hogy ilyen kérdésekben többen megosszák gondolataikat, csillagászattal, földrajzzal foglalkozzanak, ha kezdetleges szinten is. Nyilván bennük is felvetődött, hogy miért jár be minden nap más pályát a nap, és miért változik a csillagok látszólagos helye, és a Hold, mint korong vagy gömb, vajon nem földünkhöz hasonlatos-e.

Érdemi dokumentumok azonban nem maradtak ebből az időszakból, ugyanakkor az a gyakori feltevés is téves, hogy lényegében csak Kolumbusz idejében feltételezték a gömb alakot, és ezért vetődött volna csak fel akkor a gondolat, hogy körül kellene járni bolygónkat. Azért maradt ez ilyen későre, mert előbb a hajózás nem volt elég fejlett a hosszabb utakhoz.

Görög tudomány

Az elsők, akik a Föld gömb mivoltát nem csak feltételezték, de biztosnak is tartották, és ezt dokumentálták is, az ókori görögök voltak. Ez talán nem véletlen, hisz az addigi legfejlettebb civilizáció jött létre, ahol már a tudomány is szerepet kapott, Nagy Sándor hódításai után pedig az addigi civilizáltnak tekinthető világ nagy része görög befolyás alá került, és ez egyes területeken, például Egyiptomban évszázadokig fennmaradt.

A görögök közül is az első, aki nagyjából időszámításunk előtt 500 évvel biztosan felvetette a gömb alakot, maga Pitagorasz volt, akit leginkább a róla elnevezett tételről ismerünk. Ő a hold megvilágított és meg nem világított részeinek tanulmányozása alapján jutott arra, hogy az égitest csak gömb alakú lehet, amely a föld körül kering, így a föld is hasonló kell, hogy legyen. Nem sokkal később, i. e. 430-ban egy Anaxagorasz nevű tudós megvizsgálta a holdfogyatkozást, ahol egyértelműen kirajzolódik a föld ív alakú árnyéka, amit csak egy gömb vethet.

Időszámításunk előtt 350-ben Arisztotelész szolgált újabb bizonyítékkal: észak-déli irányban egymástól elég nagy távolságra lévő helyeken vizsgálták a napot délben, az más szögben sütött, ami megint csak a gömb alakkal volt magyarázható. Ugyancsak bizonyítéknak tekintette, hogy vannak olyan csillagok, melyek Cipruson látott, Egyiptomban már nem.

Meg is mérték

A következő lépést ugyancsak egy görög tudós, Eratoszthenész tette meg i. e. 240-ben. A tudós Alexandriában, az akkori hellén világ tudományos központjában élt és dolgozott, és immár arra szánta el magát, hogy ki is számolja, mekkora a Föld. Egyiptomban elutazott (ami tevegelést jelentett) a Ráktérítőre az északi félteke leghosszabb napján, ahol pont merőlegesen süt akkor délben a nap, majd megmérte, milyen szögben delel a nap az év ugyanezen napján Alexandriában, ami 7,2 foknak adódott. Már csak egy feladat maradt: Alexandria és a térítő közti távolság lemérése, ami nem volt egyszerű, hisz csak egy tevén utazva tudta ezt megtenni, nem túl pontosan. A mérés azonban egész jól sikerült, mivel a föld sugarának és kerületének meghatározásakor mindössze 15 százalékot tévedett.

Eratoszthenész világtérképének rekonstruált változata: ennyit ismertek akkor a világból. Forrás: Wikimedia Commons

A tömegek nem hitték el

Innentől kezdve a felvilágosodottabb emberek számára nem volt kétséges bolygónk formája, még a sötét középkorban sem, jóllehet a meglehetősen tudatlan tömegek nem nagyon tudták ezt elképzelni, és a bibliai teremtés, amelyről a kereszténység elterjedése után mindenki sokat hallott, ugyancsak nehezen fért össze a valósággal. Akkoriban sokkal inkább hittek a Bibliának, ami értelemszerűen az egyház célja is volt.

Az egyszerűbb emberek bizonytalansága, hitetlenkedése olyannyira fennmaradt, hogy Kolumbusznak 2000 évvel később nehézségei támadtak, amikor hajóira legénységet toborzott. Sokan azzal utasították vissza a részvételt, hogy ha elérnek a világ szélére, ott lezuhannak, ennél valamivel kevesebben voltak azok, akik csak attól féltek, hogy ha nem találnak semmit, és nem fordulnak időben vissza, éhen halnak.

Kolumbusz tévedése

Kolumbusz egyébként makacs volt: nem fogadta el a Erasztothenész számításait, és a Földet sokkal kisebbnek gondolta. Persze nem kizárt, hogy erre kissé rá is erősített, hisz, ha azzal győzködi a spanyolt királyt és királynőt, hogy eljutnak ugyan Ázsiába, de addig biztos nem tart ki az élelem, vagy csak úgy, hogy kevesen élik túl az utat, biztos nem kap pénzt és engedélyt. Így is 7 évig győzködte Ferdinándot és Izabellát, mire beadták a derekuk Granada visszafoglalása, azaz Spanyolország teljes felszabadulása után.

Saját elmélete először igazolni látszott Kolumbuszt, hisz pont ott botlott bele a Bahamákba, majd Kubába, ahol a Fülöp-szigeteket sejtette. Következő útjain már nyilvánvaló volt, hogy nem lehet az ismert Ázsiában, de képtelen volt elismerni, hogy új földet fedezett fel: a tény megállapítása és leírása Amerigo Vespuccira maradt, ennek köszönhetően Kolumbusz elszalasztotta a lehetőséget, hogy róla nevezzék el az új kontinenst.

Az első Föld-kör

Nos, a teljes bizonyítás még mindig váratott magára, hisz tovább kellett menni, és Ázsiába jutni. Ezt a feladatot Magellán teljesítette 1519-1522 között: Dél-Amerika megkerülésével végül eljutott a Fülöp-szigetekre. Immár megvolt a kétségbevonhatatlan bizonyíték, 2000 évvel azután, hogy megállapították a föld formáját.

Már láthatjuk is

Képet azonban gömb alakú bolygónkról csak sokkal később, a közelmúltban láthattunk, legalábbis történelmi léptékben. 1946-ban emelkedett elég magasra egy repülőgép, hogy már görbüljön a horizont, de a teljes gömb formát csak az első űrrakéta felbocsátása után lehetett megtekinteni, a legszebb képek aztán a holdraszálláskor születtek.

Földünk az Apollo 17 fedélzetéről fényképezve 30 ezer km távolságból 1972-ben. Forrás: NASA