Milyen most az osztrák gazdaság helyzete?

A korlátozások miatt elmarad az idei síszezon, ahogy sajnos sok más “szezon” is elmarad a koronavírus járvány miatt.
Angela Merkel német kancellár még november végén szólította fel Brüsszelt, hogy hatalmi szóval zárja be a téli időszakban az összes síparadicsomot.

Sebastian Kurz, osztrák kancellár - aki még mindig nagyon fiatal, 1986-ban született - meglehetősen lekezelően ezt csak úgy kommentálta, hogy “ez nem az az ügy, amelybe az EU-nak bele kéne szólnia”. Persze Merkel is tisztában van azzal, hogy ez a tagállamok hatásköre, de legalább elmondhatja magáról, hogy ő előre szólt.

Az osztrák kormányfő ellenkező álláspontja bizonyos szempontból érthető volt, hiszen fél Ausztria a síelésből, a síturizmusból él télen.
Becslések szerint az osztrák GDP 4 százaléka származik a síeléshez köthető iparágakból és szolgáltatásokból. A téli hónapokban az összes foglalkoztatott csaknem 8 százaléka dolgozik ezen a területen.

Éves szinten az Ausztriában történő szállásfoglalások 25 százaléka kötődik a sízéshez - békeidőben. Aztán az élet - a koronavírus - közbeszólt: Bécs kénytelen volt drákói szigorúságú korlátozásokat bevezetni, a turizmust például január 18-ig betiltották, zárva maradnak a szállodák és az éttermek is. December 24-től megnyitják ugyan a síterepeket és üzemelnek a felvonók is, viszont csak a belföldiek számára.
Merkel a síeléssel kapcsolatban joggal aggódott, erős ugyanis a gyanú, hogy tavasszal az osztrák síparadicsomok, különösen az Alpok Ibizájának tekintett tiroli Ischgl egyfajta szupergócpontként szórta szét a világon a fertőzést, feltételezi, hogy az európaiak mellett izraeli és szingapúri turisták is hazavitték a kórságot.

Az olaszoknál január 10-ig mindenféle síelési infrastruktúra zárva lesz. Az olaszoknak ez különösen fájó, az ottan síterepek évi 11 milliárd euró bevételt hoznak és az olaszok szeretik az ünnepeket az Alpokban vagy a Dolomitokban tölteni. Franciaországban a síparadicsomok nyitva lesznek Karácsonykor, a felvonók azonban nem működnek majd, elkerülendő a sorok kialakulását. 

A másik, az elmúlt hónapokban a világot felkavaró hír az volt, amikor november elején egy feltételezetten iszlamista terrortámadásban, Bécs belvárosában négy civil meghalt, 22-en pedig súlyosan megsebesültek. A kancellár decemberben törvényjavaslatot nyújtott be, a “politikai iszlám ellen”. A szabályozás többek között megtiltja a “kijelölt” iszlám szervezetekben való tagságot, lehetővé teszi a megelőző-letartóztatásokat, szélesebb körű jogokkal ruházza fel a rendőrséget arra, hogy mecseteket zárjanak be, lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy a szélsőségesnek ítélt személyeket megfosszák osztrák állampolgárságuktól.

A bécsi merénylet megrázta az osztrákokat, akik hagyományosan - el nem kötelezett országként - jó viszonyt ápoltak az arab világgal. Kurz az elmúlt években, már külügyminiszter korában is, következetesen ellenezte az iszlám bevándorlást.

A “politikai iszlám” azonban kényes kategória, nagyon nehezen definiálható fogalom. Az osztrákok így egy 1912-es, még a Habsburg-érában hozott jogszabályhoz, az Islamgesetz-hez nyúltak vissza, amely szabályozza az állam és az iszlám állampolgárok viszonyát. Eredetileg a jogszabály célja az volt, hogy garantálja az iszlám hitűek jogait a Habsburg birodalomban.

Az új szabályok értelmében az imámok kinevezésébe beleszólhat az állam, továbbá korlátozzák és ellenőrzik a vallási intézmények külföldi finanszírozását.
Kurz 2018-ban, amikor még a populista jobboldallal kormányzott koalícióban, 260 török imámból 60-at eltávolított, továbbá bezárt hét mecsetet.

Egy évvel korábban, 2017-ben Ausztriában megtiltották az arc eltakarását. Becslések szerint a 9 milliós lakosságú országban 2001 óta a duplájára, 700 ezerre nőtt az iszlám vallásúak száma.
Kurz, aki 2017 óta az Osztrák Néppárt elnöke és második kancellári ciklusát tölti éppen, mindig is a szigorú fiskális politika híve volt. Első ciklusában sikerült elérnie, hogy az osztrák költségvetés - 60 év után! - egyensúlyba kerüljön, sőt némi többletet is felhalmozott. (2018-ban a GDP 0,2, 2019-ben a GDP 0,7 százalékát.)

A fiskális uniót és a Brüsszeli mentőcsomagokat ellenző “fukar négyek” (Ausztria, Dánia, Svédország, Hollandia) tagjaként az osztrákok államháztartási hiánya az idén megközelítheti a 10 százalékot.
Gernot Blümel pénzügyminiszter szerint az uniós célként megjelölt 3 százalék csak 2023-ban lesz ismét elérhető.

Mozgástér azonban van, az osztrák GDP arányos államadósság 70 százaléknál valamivel magasabb, ehhez képest az eurozóna átlaga 84 százalék.

Az osztrákok - hasonlóan a többi európai országhoz - állami hitelgaranciákkal, bértámogatásokkal igyekeztek megmenteni a nagyobb zuhanástól a gazdaságot. A leépítések elkerülése érdekében csaknem 7 milliárd euróval támogatják az idén a vállalkozásokat. Áprilisban - a járvány eddigi csúcsán - csaknem egymillió ember után vettek igénybe ilyen támogatást. A teljes mentőcsomag 50 milliárd euró az idén és jövőre, ennek eddig csaknem felét fizették ki, vagy ígérték oda.

Az osztrák kormány az idei évre 6,8 százalékos GDP zuhanással számol, jövőre 4,4 százalék lehet a visszapattanás.
Ez az előrejelzés azonban nem tartalmazza a nemrég bejelentett újbóli korlátozásokat. A Wifo gazdaságkutató intézet becslései szerint ha a tavaszihoz hasonló lefagyasztásra lesz szükség, az az idei GDP-t 2,5 százalékponttal rontja tovább, s jövőre is csak stagnálásra lehet számítani.

A járvány által megkövetelt gazdaságvédelmi intézkedések mellett azonban - remélhetőleg - messzebbre ható átalakulások is zajlanak az osztrák gazdaságban. Egyszerűsödnek a cégalapítási és működtetési szabályok - a modell a britek gyakorlata - a zöld- és digitális startupok adókönnyítéseket kapnak. Kurz modernizálná a hagyományosan ultrakonzervatív részvénytársasági működést is - nagyobb beleszólást kapnának a részvényesek a cég működtetésébe.

Az osztrák gazdaságra különösen jellemző a családi tulajdon, valamint az, hogy a tulajdonosi viszonyok bebetonozása és a kevesebb adófizetés érdekében alapítványok működtetik a cégeket. A hosszabb távú tervek között van az is, hogy a társasági nyereségadót a jelenlegi 25 százalékról 21-re csökkentik.

Az osztrák vállalati szektor átalakítása azonban nem lesz könnyű.

Az ország gazdag, az egy főre jutó nemzeti jövedelem 43 ezer euró - az EU átlag 30 ezer. A gazdaság erejét éppen a viszonylag kicsi, de nagyon sikeres, jellemzően családi vállalkozások adják. Hermann Simon, német közgazdász 1990-ben találta ki a “titkos bajnok” kifejezést az osztrák modellre.

Azokra a cégekre utalt ezzel, amelyek kevesebb, mint 5 milliárd euró árbevétellel rendelkeznek, azonban a saját területükön a világ 3 vezető cége között vannak, nevük ennek ellenére az átlagos újságolvasó számára abszolúte nem mond semmit. Ausztria tele van ilyen cégekkel.
Ismeri például valaki - aki nem szakmabeli - a Doppelmayr-t? Pedig ez a világ legnagyobb függővasút és drótkötélpálya gyártója.
Tudja valaki, hogy mit gyárt a Berndorf? Szállító- futószalagokat - a legtöbbet a világon.

Az osztrák kereskedelmi kamara egy tanulmánya szerint legalább 175 ilyen cég van az országban.
A külföldi tőke érthetően erősen érdeklődne irántuk, az osztrákok azonban kevés dologtól irtóznak jobban, mint egy külső tőkebevonástól. Az OECD adatai szerint a működőtőke (FDI) beáramlása GDP arányosan 2006 óta folyamatosan csökkent, egészen 2016-ig.

Ráadásul szintjében is nagyon alacsony, mindössze a GDP egy százaléka - az európai átlag 2,25 százalék.
Mindebből az következik, hogy az osztrák gazdaság köszöni szépen jól van, a tulajdonosi szerkezetek hiába tűnnek vaskalaposnak, mégis stabil és jól jövedelmező struktúrát képviselnek - ha járvány idején az állam is besegít -, és egy ilyen felállásban nagyon nehéz bármit is megváltoztatni.