Most akkor jól dolgozik a WHO, vagy sem? - A Trump-döntés háttere

Elemzések2020. ápr 16.D.J.

Tedros Adhanom főigazgató a kritikusai szerint Kína zsebében van.

Az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) kritikák egész sora érte az utóbbi időben. Az i-re a pontot végül az USA elnöke tette ki a héten, amikor bejelentette, hogy megvonja a szervezet amerikai támogatását. Donald Trump szerint ugyanis a szervezet elősegítette Kína félrevezető tájékoztatását a koronavírusról. De tényleg ez lenne a helyzet?

A WHO az az intézmény, amelyről szinte csak akkor hallunk, ha nagy baj van a világban. Ha most úgy tűnik, hogy tehetetlenek egy világjárvány kellős közepén az nem véletlen. Szemben a nagy meghatározó nemzetközi intézményekkel, mint amilyen például a Kereskedelmi Világszervezet, a WHO nem tudja megregulázni a tagjait. Még bírságokat se tud kiosztani.

A költségvetésük évente mintegy 2 milliárd dollár.

Ezt az összeget főleg különféle egészségügyi projektekre költik. De jellemző, hogy vannak a világon olyan egyetemi kórházak, amelyek komolyabb büdzsével dolgoznak, mint a WHO. Egy tudományos lap a Lancet szerkesztője Richard Horton szerint:

a képességük, hogy nemzetközi választ adjanak egy halálos járványra gyakorlatilag nem létezik.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének sikertörténeteik. Az egyik ilyen a fekete himlő felszámolásáról szól. Ehhez tudni kell, hogy az 50-es években még milliók haltak bele a himlőbe annak ellenére, hogy a betegségre már volt vakcina. A WHO, hogy felvegye a harcot a járvánnyal a diplomácia eszközeit vetette be.

Meggyőzték a Szovjetuniót, hogy gyártsanak le a betegség ellenszeréből 25 millió dózist.

Miután az oroszok beadták a derekukat, már Amerika se akart lemaradni, ezért a vakcina programokra milliókat kezdtek el költeni. Mind a két világhatalom a WHO közreműködésének hála indította be a gyógyszergyártást. Az összefogás olyan sikeres volt, hogy a 70-es évek végére a fekete himlő teljesen eltűnt a Föld színéről.

A WHO ereje mindig is a diplomáciában volt. A 72 éves szervezet akkor volt hatékony, amikor komolyan vették. A 2002-es SARS-járvány idején például a fennállásuk során először azt ajánlották, hogy az érintett országokba így Kanadába, Kínába és Vietnámba állítsák le a beutazásokat.

A javaslatokat a tagországok többnyire betartották, a járvány pedig végül nagyobb pusztítás nélkül elhalt. A megbetegedések száma alig haladta meg a 8 ezret.

Viszont sokan megijedtek a drákói szigortól. Mi lesz ha a beutazási tilalmat nem Kínában hanem mondjuk Európában fogják elrendelni? A gondolat sok politikai vezetőt megrémített.

Az utóbbi évtizedben pedig elkezdett kialakulni az a kép, hogy a WHO gyakran túlzásokba esik.

A 2009-es sertésinfluenza idején a szervezet már azután világjárványról beszélt, hogy 74 országban az összbetegszám elérte a 28 ezret. Hivatalosan a halálozási mutató valamivel 18 ezer fölött állt meg. Messze elmaradt az előzetes becslésektől.

Miután a járvány lecsengett sokan úgy érezték, hogy a WHO túlreagálta az egészet és fölöslegesen ijesztegette az embereket.

A helyzetet csak rontotta, hogy a gazdasági válság miatt a WHO büdzséje is megfogyatkozott. A krízis után iroda bezárásokara és elbocsátásokra is sor került. A meggyengült világintézmény ezután nem tudott kellő hatékonysággal fellépni a 2014-es ebola járvánnyal szemben. Az érintett országokban - Sierra Leonéban, Guineában és Libériában – hónapokra összeomlott az egészségügy.

A WHO nem sokkal ezután politikai csörték színtere lett: 2017-ben ugyanis új főigazgatót választottak.

A szervezetre korábban a legnagyobb befolyása az Egyesült Államoknak volt.

Ők az Egyesült Királysággal és Kanadával együtt egy brit orvost, David Nabarrót szerettek volna kinevezni főigazgatónak. A választást azonban néhány meghatározó afrikai és ázsiai ország - köztük Kína - favoritja Tedros Adhanom nyerte meg. Adhanom volt az első afrikai, aki a WHO élére került.

Az új főigazgató korábban Etiópia egészségügyi minisztere volt. Egy időben pedig külügyminiszterként is dolgozott.

Az új vezetés a COVID-19 megjelenésével óriási próbatétel elé került. A járvány indulása idején pedig sajnos nem tudták megfelelően kezelni a helyzetet. Xiao Qiang, a kaliforniai Berkeley Egyetem Kína-szakértője elmondta:

döbbenten vette észre, hogy kezdetben volt, hogy a WHO szinte egy az egyben idézte a kínai kormány közleményeit.

Korábban majd minden évben hangsúlyozták, hogy egy esetleges világjárványra fel kell készülni, de most hogy épp kezdett kipattanni egy világméretű egészségügyi krízis, inkább a kedélyeket csititották. Sőt január 14-én fontosnak tartották, hogy a hivatalos Twitter oldalukon is leszögezzék:

a kínai hatóságok vizsgálatai alapján nincs egyértelmű bizonyíték rá, hogy a vírus tud emberről emberre terjedni.

Tedros pártfogói szerint a főigazgató csak igyekezett jó diplomata lenni és nem akart feszültséget az ázsiai nagyhatalommal, kritikusai szerint viszont a WHO vezetője Kína zsebében van.

Akárhogyis: azzal, hogy zokszó nélkül átvették a hivatalos kínai álláspontot, jó eséllyel ártottak a járvány elleni harcnak.

A megítélésüknek most az sem tesz jót, hogy Tajvan állítása szerint ők már decemberben figyelmeztették a szervezetet arra, hogy a vírus veszélyes. A WHO mindenesetre nem volt mindig ilyen óvatos Kína kapcsán: 2003-ban a SARS járvány idején még kritizálták a pekingi vezetést.

De az is biztos, hogy túlzás lenne az egész mostani helyzetet az Egészségügyi Világszervezet nyakába varrni. Már csak azért is, mert

a legtöbb nyugati ország azután se lépett, hogy a WHO komolyan vette az új koronavírust.

Január 30-án hiába hirdettek nemzetközi vészhelyzetet, Amerikában és sok európai országban még márciusban is egymást érték a tömegrendezvények.