Műanyag az erekben és az agyban: távolabb jutnak a részecskék a szervezetben, mint eddig gondolták
ElemzésekSokáig úgy hittük, a szervezetünk természetes szűrőrendszere megvéd a lenyelt és belélegzett műanyagtól, ám a legújabb orvosi kutatások rácáfoltak erre az feltételezésre. A vér-agy gáton és a méhlepényen is átjutó mikro- és nanoplasztikok bizonyítottan jelen vannak a szöveteinkben – a tudomány pedig most próbálja kibogozni, mekkora szerepük van a gyulladásokban és a szív-érrendszeri betegségekben.
Az 5 milliméternél kisebb műanyagszemcséket, illetve az ennél is kisebb nanoplasztik szemcséket mutattak ki tudósok az emberi test különböző részeiben. Tudósok között élénk vita zajlik, hogy a részecskék mekkora közvetlen és mérhető egészségügyi károsodást okozhatnak.
Hol mutatták ki a mikroműanyagokat az emberi testben?
Éveken át az volt a toxikológiai alapfeltételezés, hogy az emberi emésztő és szűrőrendszer képes eltávolítani a szervezetből a lenyelt vagy belélegzett műanyag részecskék túlnyomó többségét. Ezt az álláspontot azonban több, hitelesnek egyetemi kutatás is megkérdőjelezte, bizonyítva, hogy a mikroszkopikus és a nanoméretű szemcsék képesek átlépni a biológiai gátakat.
-
A keringési rendszer: A University of Campania kutatói által vezetett, a New England Journal of Medicine című szakfolyóiratban publikált tanulmányban olyan betegek érszöveteit vizsgálták, akiknél nyaki verőérműtétet hajtottak végre. A páciensek 58 százalékánál az érelmeszesedéses plakkok belsejében közvetlenül polietilén és PVC-maradványokat azonosítottak.
-
Az agy: A University of New Mexico vezetésével zajló kutatás az emberi agyszöveteket vizsgálta. Az eredmények szerint a nanoplasztikok képesek átjutni a vér-agy gáton, és az agyszövetben jelentősen magasabb koncentrációban halmozódnak fel, mint például a májban vagy a vesében.
-
A méhlepény és a véráram: Európai és amerikai egyetemek független vizsgálatai rendre kimutatták a szintetikus polimerek nyomait a méhlepényben, a humán vérmintákban és a tüdőszövetekben is.
Mit mond a tudomány az egészségügyi kockázatokról?
Bár a szintetikus anyagok jelenléte az emberi szövetekben aggodalomra ad okot, a mérgezés mértéke a biológiai reakcióktól függ. A tudósok jelenleg is gőzerővel vizsgálják, hogy a mikroműanyag részecskék ártalmatlan utasként vannak-e jelen, vagy aktív rombolást végeznek a szervezetben.
1. Gyulladásos reakciók és szív-érrendszeri események
A mikroplasztikok és a konkrét egészségkárosodás közötti kapcsolatról a New England Journal of Medicine tanulmánya nyújtja az eddigi leginkább figyelemre méltó klinikai bizonyítékot. Azoknál a betegeknél, akiknek az érfalában mikroplasztikot találtak, a 34 hónapos utánkövetési időszak során magasabb volt a nem halálos kimenetelű szívroham és az egyéb okból bekövetkező halálozás aránya, mint azoknál, akiknek a szervezetében nem azonosítottak műanyagot.
A szerzők kiemelték, hogy a műanyagot tartalmazó plackokban lényegesen magasabb volt a gyulladásos biomerek szintje. Ez arra utal, hogy a szövetekbe beépülő idegen műanyagrészecskék helyi gyulladást tarthatnak fenn, ami hozzájárulhat az érfali plakkok megrepedéséhez és elmozdulásához. Mivel a mikroműanyagok bejuthatnak a véráramba, elérhetik a hormontermelő szerveket is.
2. Sejtszintű toxicitás és vegyi anyagok hordozói
Sejtkultúrás laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a mikroplasztikok éles, szabálytalan szélei mechanikai stresszt okoznak a sejtekben, ami akár sejtkárosodáshoz és helyi sejtelhaláshoz vezethet.
A fizikai irritáción túl a műanyagok különféle vegyi adalékanyagokat is tartalmaznak, amelyek felboríthatják a hormonrendszer egyensúlyát. Ráadásul a talajban és a vízben található mikroplasztikok valóságos szivacsként működnek: felszívják a környezetben jelen lévő mérgező anyagokat, majd az étellel vagy vízzel a szervezetbe jutva közvetlenül az emésztőrendszerben adják le azokat.
3. Kirakós játék az idegrendszer körül
Bár egyes kutatások emelkedett mikroplasztik-szintet mutattak ki a demenciával küzdő elhunytak agyi mintáiban, a közegészségügyi hatóságok – köztük a német Bundesinstitut für Risikobewertung (BfR) – óvatosságra intenek. A jelenlegi adatok csupán összefüggést mutatnak, nem pedig közvetlen oksági kapcsolatot.Egyelőre tehát nem tisztázott, hogy maga a mikroplasztik járul-e hozzá a szellemi hanyatláshoz, vagy egyszerűen a már károsodott agyszövet válik átjárhatóbbá, ami így több toxikus részecskét enged felhalmozódni.
Ráadásul egyelőre nem létezik semmilyen orvosi kezelés vagy gyógyszer, ami célzottan a mikroműanyagokat távolítaná el a testből. Ezek az apró részecskék ugyanis annyira kicsik, hogy bejuthatnak a sejtekbe. Onnan pedig már nagyon nehéz, ha nem lehetetlen eltávolítani őket - olvasható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elemzésében.
Milyen úton jutnak be a szervezetünkbe?
Egy átlagos ember mindennapi élete során alapvetően három fő útvonalon keresztül érintkezik a mikroplasztikokkal:
-
Étkezés, ivás: A műpalackos ivóvizek, valamint a műanyag ételtárolókban melegített ételek jelentik a fő forrást. Az ételek műanyag edényben való mikrohullámú melegítése nagyságrendekkel gyorsítja fel a részecskék és a vegyi anyagok kioldódását. A tenger gyümölcsei (különösen a szűrőtáplálkozást folytató kagylók és osztrigák), valamint az étkezési sók szintén kimutatható mennyiségű mikroplasztikot tartalmaznak.
-
Belégzés : A szintetikus textíliákból (polieszter és nejlon ruházat, szőnyegek) műanyag mikroszálak válnak le a levegőbe. A háztartási por jelentős része ezekből az elszabadult szintetikus szálakból áll, amelyeket rendszeresen belélegzünk.
-
Bőrön keresztüli érintkezés: A mikroszemcséket vagy szintetikus sűrítőanyagokat tartalmazó kozmetikumok és bőrápolók közvetlenül érintkeznek a bőrrel. Az ép, egészséges bőr azonban hatékony fizikai gátat képez, így a részecskék túlnyomó többsége nem képes bejutni a véráramba.
Hogyan csökkenthető a mikroműanyagok bevitele?
Vezető orvosi szervezetek néhány praktikus lépést javasolnak a mikroműanyag-bevitel csökkentésére:
-
Soha ne melegítsünk ételt vagy italt műanyag edényben vagy fóliában a mikrohullámú sütőben, mert a hő drasztikusan felgyorsítja a kioldódást.
-
A műanyag palackos vizek helyett érdemesebb üveg- vagy rozsdamentes acélkulacsot, illetve szűrt csapvizet választani.
-
Használjunk HEPA-szűrős porszívót, amellyel hatékonyan csökkenthető a műszálas ruhákból és szőnyegekből származó, porban felhalmozódott szintetikus szálak mennyisége.
-
Válasszunk pamutból, gyapjúból vagy lenből készült ruhákat és lakástextileket a szintetikus anyagok helyett.