Nagyon sok a császármetszés: tizenöt év alatt csaknem megduplázódott a számuk

A Népesedéstudományi Kutatóintézet Korfa című legfrissebb kiadványában megjelent tanulmány szerint számos országban a császármetszés számít az egyik leggyakoribb sebészeti beavatkozásnak.

Ez a műtét, bár alkalmazása ma már rutinszerű, mégsem teljesen veszélytelen. Kockázatot jelenthet a különböző szövődmények, mint például a sebfertőzés, vérzések, trombózis kialakulása miatt, de az anya későbbi teherbeesésének valószínűségére is hatással lehet. Mindemellett a gyermek fejlődését és egészségi állapotát is befolyásolhatja a születés módja: a császármetszéssel született gyerekek esetében magasabb az asztma vagy akár az elhízás kockázata a későbbiekben.

Ideális esetben a császármetszést akkor alkalmazzák, ha az orvos és a szülő nő, az előnyök és hátrányok gondos mérlegelése után egyaránt úgy látják, hogy az anya és/vagy a magzat egészsége szempontjából célravezetőbb, mint a hagyományos szülés.

A gyakorlatban azonban nincs általános irányelv arra, hogy mikor kell egyértelműen császármetszéssel szülni, hiszen a döntés nagyban függ az adott szituációtól, az elérhető erőforrásoktól és az orvos egyéni hozzáállásától is.

A császármetszések gyakorisága az elmúlt négy évtizedben jelentős emelkedést mutat az egész világon. Az általános növekvő tendencia mögött azonban nagy területi különbségek húzódnak meg.

Míg a szegényebb országokban, ahol a népesség nagy részének nincs megfelelő hozzáférése a megfelelő egészségügyi, illetve ezen belül is a nőgyógyászati ellátásokhoz,

a császármetszések arányának emelkedése csökkenti az anyai és a csecsemőhalálozást, addig egy bizonyos gyakoriság felett a császármetszéseknek már nincs további pozitív hatása a halálozások csökkentésére.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői ajánlása alapján a császármetszések arányának el kellene érnie a 10 százalékot, de nem haladhatná meg a 15 százalékot az összes szülést összevetve.

Egy 169 ország születési adatait összegző elemzés becslése szerint, (amely a világ összes születésének 98 százalékát jelenti) 2015-ben 29,7 millió újszülött jött a világra császármetszéssel, ami az összes születés 21 százaléka.

Ez azt jelenti, hogy tizenöt év alatt csaknem megduplázódott a császármetszéssel születettek száma, hiszen 2000-ben még csak 16 millió volt, az akkori összes születés 12 százalékát jelentve. 1990-ben viszont a világon még csak a gyermekek 7 százaléka született császármetszéssel.

Regionálisan és egyes országokon belül is nagy eltérések figyelhetők meg a császármetszés gyakoriságában. Latin-Amerikában és a Karib-térségben tízszer akkora (44 százalék) a császármetszések aránya a születéseken belül, mint a nyugat- és közép-afrikai régióban (4 százalék). A legnagyobb különbségek - ami az egy kontinensen belüli beavatkozásokat illeti - Afrikában jelennek meg. Dél-Szudánban elenyésző a császármetszések aránya, (mindössze 0,6 százalék), míg Egyiptomban a csecsemők több mint fele (52 százalék) így születik.

A világon a legmagasabb császármetszési arány a Dominikai Köztársaságra és Brazíliára (56 százalék) jellemző. 2000 és 2015 között a növekedési ütem Dél-Ázsiában, illetve Kelet-Európában és Közép-Ázsiában volt a legmagasabb, évente átlagosan 5-6 százalékos emelkedéssel.

Összességében az esélye annak, hogy egy újszülött nem hüvelyi úton születik, azokban az országokban nagyobb, ahol az általános gazdasági fejlettségi mutatók magasabbak, jobb a nők iskolázottsági szintje, magasabb az urbanizáció szintje, több orvos áll rendelkezésre és alacsonyabb a termékenység.

Ha azonban csak azokat az országokat vizsgáljuk, ahol a császármetszés aránya meghaladja a 15 százalékot, akkor az előbb említett tényezők egyike sincs szignifikáns kapcsolatban a császármetszések arányával.

A globális növekedésnek számos oka van: az alapvető demográfiai és egészségi tényezők mellett gazdasági, jogi és technikai faktorok is befolyásolják a beavatkozások növekvő arányát.

A gyermekszám csökkenésével nő az első gyermeküket szülők aránya, emellett növekszik az anyai életkor is, valamint nő a mesterséges megtermékenyítések aránya, illetve a túlsúlyosság is növekvő tendenciát mutat – ezek a tényezők mind emelik a császármetszés valószínűségét.

Amennyiben a szülő nő korábban már átesett császármetszésen, vagy ha az anya terhességi magasvérnyomás-betegségben szenved, netán a magzat farfekvéses, akkor is magasabb a császármetszés esélye.

Orvosi oldalról nézve az egészségi szempontból valóban indokolt eseteken túl sok helyen a műhibaperek lehetséges elkerülése, illetve számos esetben kényelmi megfontolások is vezérelhetik a császármetszés melletti döntést.

Anyai oldalról szintén szóba jöhetnek  különböző szubjektív aspektusok, mint például a szüléstől vagy a fájdalomtól való félelem, vagy számos kultúrában a szülés megfelelő időzítése a szerencsésnek hitt életkezdéshez, illetve sok esetben úgy vélik az anyák, hogy a császármetszés kevésbé traumatikus élmény az újszülöttnek, mint a hagyományos hüvelyi szülés.

Ha az Európán belüli gyakoriságokat vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy az Eurostat legfrissebb elérhető adatai szerint 2017-ben Cipruson volt a legmagasabb a császármetszési arány (55 százalék), a legalacsonyabb pedig Hollandiában (16 százalék).

A skandináv államokat, illetve a Baltikum országait viszonylag kedvező adatok jellemzik, míg a kelet-európai országokban, köztük Magyarországon is, rendkívül magas a császármetszési arány.

A magyar adatok tüzetesebb vizsgálatához a kutatók a Kohorsz ’18 – Magyar Születési Kohorszvizsgálat eredményeit használták fel. A kutatás a 2018. március 1. – 2019. április 30. között Magyarországon született gyermekek reprezentatív mintáján végzett longitudinális vizsgálat, amely már a várandósság idején megkezdődött.

Adataik szerint a felmérésben részt vevő anyák 7389 anya 43 százaléka szülte császárral a gyermekét. Azoknál, akik már betöltötték a 35. életévüket, csaknem kétszer akkora volt  ez  az  arány (50 százalék), mint a legfeljebb 20 éveseknél (28 százalék).

Az iskolázottság szintén befolyásolja a császármetszések gyakoriságát: a közép- vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében egyaránt magasabb az arány, mint a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzetteknél.

Természetesen Magyarországon is érvényesek az általánosan megfigyelhető tendenciák, azaz az első gyermeküket szülők, illetve a nem először szülők közül azok, akinek előzőleg is császármetszéssel született a gyermekük, egyaránt nagyobb arányban hozták világra az újszülöttet császármetszéssel. Az is nagyban növeli a császármetszés kockázatát, ha valaki túlsúlyosan lesz várandós: a felmérés adatai szerint 52 százalékuk nem hüvelyi úton szült.

Szintén egybecseng a nemzetközi szakirodalommal, hogy a magánellátás igénybevétele emeli a császármetszés esélyét: míg azoknál, akik a várandósgondozásban csak a társadalombiztosítás által fizetett orvosi ellátást vették igénybe, 35 százalék volt a beavatkozás aránya, addig azoknál, akik részben vagy teljes egészében magánellátás keretében jártak várandós gondozásra, 48 százalék volt ez az arány.

A császármetszéseket hagyományosan két típusba szokták sorolni: sürgősségi, illetve tervezett eljárásra. A sürgősségi jelenthet vészhelyzetet, amikor az anya és/vagy a magzat életveszélye esetén elengedhetetlen az azonnali beavatkozás, de az is lehet, hogy ugyan nincs akut életveszély, orvosi szempontból mégis indokolt a műtét.

A tervezett császármetszésnek szintén lehet egészségi indikációja, de ide tartoznak azok a műtétek is, amelyeket kizárólag az anya vagy a szülést vezető orvos kényelmi szempontjai indokolnak.

A Kohorsz ’18 vizsgálat adatai szerint

a császármetszések 56 százaléka volt előre nem tervezett, 44 százaléka pedig tervezett. Az összes szülést tekintve tehát 57 százalék volt a hüvelyi szülések aránya, 24 százalék a nem tervezett császármetszéseké és 19 százalék a tervezett császármetszéseké.

A tervezett császármetszésekre is igazak azok az összefüggések, amelyek a császármetszésekre összességében: az idősebb, iskolázottabb, korábbi császármetszéssel műtött, túlsúlyos, illetve magán várandósgondozást igénybe vevő anyák esetében magasabb az arány. Kivételt jelent ebből a szempontból a paritás: az első gyermeküket szülőknél csak 13 százalék az előre tervezett császármetszések aránya, a már gyermekes nőknél viszont 24 százalék. Tehát az először szülőknél az előre nem tervezett császármetszések emelik meg az összes császármetszés számát.

A magyar egészségügyi rendszer teljesítményértékelése című kiadvány, amely 2017-ben jelent meg az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) gondozásában kiemelten foglalkozott a császármetszések magas arányával. Abban azt írták, hogy a műtétek aránya 12 százalékkal nőtt 2011 és 2015 között, eközben a szülő nők átlagéletkora csak 0,3 évvel emelkedett, vagyis ez nem kellő magyarázat arra, miért ilyen sok a császármetszés.

A 60-as évek végén, a 70-es évek elején még csupán a szülések 5 százalékában végezték. A kiadvány szerint a császármetszéseket szakmailag a szülések 15-25 százalékánál tartják indokolhatónak.

Ráadásul, mutattak rá a tanulmányban, a hátrányos helyzetű településeken 9,5 százalékponttal kisebb arányban szülnek császármetszéssel a nők, emiatt pedig „feltételezhető, hogy a császármetszések előfordulását az anya gazdasági státusza és kifejezetten a császármetszés iránti kérelme is befolyásolhatja”. Aláhúzták azt is, hogy miközben e műtétek leggyakoribb indikációja a fenyegető méhen belüli oxigénhiány, az elmúlt 40 évben a veleszületett agykárosodás előfordulása annak ellenére nem csökkent, hogy a császármetszések aránya a sokszorosára nőtt.