Nagyon visszaesett a boltokban a kereslet, akkor most már az árak is esni fognak?

A kiskereskedelmi forgalom nagyon visszaesett hazánkban. A KSH adatai szerint a májusi 13 százalék után júniusban 7,8 százalékkal vásároltunk kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt.

Ennek természetesen kevesen örülnek. Nem örülnek a gyártók, hiszen nem fogy úgy az áru, nem lehet kihasználni a kapacitásokat. Nem örülnek a kereskedők sem, ha kisebb a forgalom, kisebb a nyereség. De nem örül az állam sem, mert a forgalmi adó a büdzsé legfontosabb bevétele, annak apadása megoldandó probléma. Sőt, ha a forgalmi adó elmarad a várakozástól, akkor másnak is lehetnek álmatlan éjszakái, hiszen a költségvetésnek vagy a kiadási oldalt kell megnyírni, vagy új bevételi források után kell nézni.

Ez az egész így nem hangzik jól, de legalább az árak csökkenésének örülhetünk?

Ha a piacon nincs vevő 100 forintért a tojásra, akkor 70-ért próbálja eladni az árus. Van is példa már az árcsökkenésre (tej, vaj, sajt), miközben más termékeknél (húsáru, sör, bor) a rali legalábbis megállhat.

Egy kis visszatekintés

Hogyan néztek ki a magyar gazdaság 2014-2015 utáni sikerévei nagyobb vonalakban? A magyar embereknek volt munkája (alacsony munkanélküliség, feszes munkaerőpiac), ráadásul a munkájukkal reálbér-emelkedést értek el, azaz munkabéreik infláció feletti ütemben nőttek. Ha némileg egyszerűen azt mondjuk, hogy a munkavállalóknak volt pénze, akkor volt fogyasztása is, és valóban szépen nőtt ebben az időszakban a kiskereskedelem forgalma.

Talán meglepő, de nagyjából még 2022-ben is igaz volt ez a trend, pedig akkor már hirtelen, de intenzív mértékben megjelent az infláció, az élelmiszerek, az építőanyagok, vagy az energia ára gyorsan emelkedett. De az aggregát számok azért azt mutatták, hogy az emberek még mertek és tudtak vásárolni.

Fordult a trend

Csak aztán az infláció annyira berobbant, az újabb és újabb áremeléseket már nem tudták követni a bérek, és hirtelen – viszonylag hosszú idő után először – vége szakadt a reálbér-emelkedésnek is.

Ha az árak oldaláról nézzük ugyanezt a periódust, ameddig az embereknek volt pénzük, addig a gyártók és a boltok könnyen átháríthatták az általuk elszenvedett bér-, energia-, alapanyag-áremelkedést, vagy a pluszadókat, sőt, nem ritkán azt érezhettük, hogy még annál nagyobb mértékben is emeltek árakat.

A baj most az, hogy a megtorpanásból hirtelen érdemi visszaesés lett, júniusban épp 7,8 százalékos, előtte 13 százalékos.

Min lehet spórolni?

Ha a részleteket nézzük, akkor előttünk lehet egy átlagos vevő. Nagyjából kitalálhatjuk, hogy ha nehezebb időszak jött el, akkor min könnyebb egy háztartásnak spórolnia. Ha azt feltételezzük, hogy az adott családra amúgy sem volt jellemző a pazarlás, a túlvásárlás, akkor náluk inkább a tartósabb cikkek vásárlása, cseréje halasztható el, vagyis elektronikai cikkekben, bútorokban, ruházatban tud először a lakosság visszavenni.

Az más kérdés, hogy amúgy az élelmiszerben, az energiában is volumencsökkenés történt. Az üzemanyagok piacán például elég, ha arra gondolunk, hogy decemberben hétvégén is tele vannak az utak, mindenki kirajzik a bevásárlóközpontokba, januárban pedig kihalnak az utak. Ennek csak az egyik oka az a természetes változás, hogy mindenki elvégezte a nagy bevásárlásokat, be lehet gubózni a karácsonyra kapott könyvvel a lakásba.

A másik az, hogy a háztartások ki is költekeztek, jó egy kicsit visszavenni. Így van ez most, amikor apad a háztartások elkölthető jövedelme, mindenen, de a benzinen is megkezdődött az átgondolás. Akár közvetlenül, mert nem autóval jár a családfő dolgozni, akár közvetve, hiszen ha nincs pénz nyaralásra, oda sem kell telitank.

Csökkenő vásárlóerő

Mindenesetre a háztartások vásárlóereje csökken. Azt nehéz kijelenteni, hogy ez egyértelműen átmegy a piac ismert törvényeibe is, vagyis. ha 1000 forintért nem viszik el a barackot, akkor érdemes 800-ért kínálni. De az egészen biztos, hogy a forint, a nemzetközi ártrendek, a kötelező akciók miatt most összességében az áresés lenne indokolt, ráadásul a hazai kiskereskedelem maga is az infláció csökkenésében érdekelt, ahhoz volt kötve bizonyos terheinek az enyhítése (gondoljunk csak az árstopokra!).

Ugyanakkor a családok az áresést még nem feltétlenül fogják érezni, egyrészt azért, mert az árstopok felszabadítása után jó pár hónap indokolt áremelését kell pótolni bizonyos termékeknél. És azért legyünk őszinték drasztikus árcsökkentést eleve ritkán látunk a botokban. Inkább jellemző az egyedi, a becsalogató, a marketingértékű leárazás. Ugyanakkor a termelők és a gyártók nehezebb helyzetbe kerülnek.

A székes játék

Kisebb a magyar lakosság kereslete, amit vagy exporttal tudnak a cégek pótolni, vagy tényleg jobban felértékelődik az, ha valaki még elviszi az árut, ezért a termelők árengedményekre kényszerülnek, csak tőlük vegyen a lánc.

Ha tavaly 100 százalék volt a kiskereskedelem forgalma és egy évvel később 88 százalék, az egy olyan székes játéknak felel meg, amelyben minden hónapban elveszünk egy széket az eredeti 100-ból. Aki még mindig azt szeretné, hogy jusson neki szék, hogy le tudjon ülni, egyre keményebb eszközöket vet be. Csak ami a székes játékban egy erősebb lökés csípőből, az a piacon például az árengedmény. Ebben bízhatunk, mert azért a korábban 40 százalék fölé kúszó élelmiszeripari áremelés azt is jelenti, hogy a 0 százalékos élelmiszerinfláció önmagában nem is nagyon boldogító. Az árak túl maga s szinten rögzültek, ritkán van ilyen a gazdaságban, de most tényleg elférne némi élelmiszer-árcsökkenés.

A deflációt persze senki nem szereti, mert az végképp lefagyasztja a gazdaságot. Ha ugyanis a vevők árcsökkenésre számítanak, akkor halogatják a beszerzéseiket. Igaz az élelmiszeripar ebben is egy kicsit más. Hiszen a kanapé, vagy a színes tévé beszerzését lehet halogatni, de a holnapi kifli nem ér sokat, ha ma vagyok éhes.