Az elmúlt szűk két hónapban, néhány, egymástól független piacon valóságos összeomlás zajlott, nálunk azonban ennek nyoma sincs, a tőzsdei részvényeink még emelkednek is. Szokatlan helyzet, érthető okok.
Három piac összeomlott
Október elején szinte egyszerre tetőztek az amerikai tőzsdeindexek és az olaj ára, miután hónapokig meredek emelkedés zajlott mindkét piacon. Akkor azonban hirtelen zuhanás bontakozott ki, ami azóta is tart, és ehhez csatlakozott az egyébként már év eleje óta eső trendben lévő kriptodevizák piaca.
Mindeközben más tőzsdéken vagy árupiaci termékekben alig mutatkoznak hasonló folyamatok. Az európai és az ázsiai tőzsdék ugyan kismértékben követték amerikai társaikat, de mozgásuk nem haladta meg az olyan időszakok ingadozását, amit többnyire eseménytelennek szoktunk tekinteni. Máskor amerikai zuhanás idején jócskán szoktak esni ők is, többnyire, ha New Yorkban tüsszentenek, a többi piacon azonnal elkapják a náthát.
Mi vagyunk a menedék
Ami ennél is érdekesebb, hogy nálunk és a régióban közben egyáltalán nem estek a tőzsdék, sőt. Az OTP, amely október elején 10 200 forint körül volt, most ezer forinttal feljebb van, a Mol, amely október folyamán 2850 és 3050 forint ingadozott, mostanra 3150 forintig emelkedett. Igaz, hogy a cég egy-egy jó negyedéves eredményt is kihozott, de máskor, ha rossz a hangulat, ez nem szokott számítani. Ráadásul még a 10 éves magyar államkötvény hozama is csökkent október eleje óta, nem is keveset: 3,98-ról 3,30 százalékra. Most olyan, mint ha mi lennénk a menedékhely.
Az esik, ami drága
Érdekes kérdés, hogy mi lehet a háttere egy ilyen folyamatnak, amelyet korábban még nem nagyon tapasztaltunk. Ha alaposabban megvizsgáljuk, mi esik és mi nem, sőt, hogy mi emelkedik, akkor azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy a piac tökéletesen logikusan kezdett viselkedni, amire rövidtávon ritkán szokott sor kerülni (bár hosszabb távon mindig a fundamentumok számítanak). Most az esik, ami drága volt, sőt nagyon drága, ami pedig értékes, az stagnál, vagy emelkedik.
Amerikai részvények
Az amerikai tőzsdéken közel 10 éve tart az emelkedő trend, ezen belül az utolsó években a nagy technológiai és internetes részvények piacán már mánia alakult ki: szinte exponenciálisan emelkedtek, és értékeltségük teljesen irreális szinteket ért el, kissé emlékeztetve az ezredfordulón lezajlott hasonló helyzetre, amikor a technológiai részvények sokkal szélesebb köre és még irreálisabb szintekre emelkedett.
Nos, most ezek a részvények kezdtek meredeken zuhanni: rövid idő alatt értékük 20-40 százalékát vesztették el, de ez az elmúlt években lezajlott emelkedésüknek még csak kis részét jelenti. A technológiai részvényeket nagyobb számban tartalmazó Nasdaq Composite index nagyobb mértékben is esett, mint az 500 legnagyobb amerikai részvényt tartalmazó S&P 500 index, ez is jelzi, hogy a mániában felszaladt, túlértékelt részvénycsoport esett a leginkább.
Olaj
Ezzel párhuzamosan, szinte dátumra pontosan az egész évben meredeken emelkedő olaj ára is csúcsot ért el, és azóta szinte páratlan esés, valóságos összeomlás bontakozott ki. Az olaj ára kevesebb, mint két hónap alatt a harmadát vesztette el. A kereslet és a kínálat nyilván nem változott ilyen szélsőségesen, más tényező van a háttérben. Vélhetően ugyanaz a spekulatív vételi erő hajtotta fel az árat, ami a nagy technológiai részvényekét: sokan arra játszottak, hogy tovább emelkedik az olajár, a valóságban azonban megjelent a túlkínálat (az OPEC megszüntette a korlátozásokat, Amerika pedig a világ legnagyobb olajkitermelője lett).
Kriptodevizák
A harmadik eszközosztály, ami az elmúlt időszakban óriási értékvesztésen esett át, a kriptodevizák. Ezekben az eszközökben már év elején lezajlott a tetőzés és azóta eső trendben vannak, de a folyamat felgyorsult, az utolsó két hétben szinte teljes összeomlás zajlott. Itt még inkább szembeötlő az, ami a másik két zuhanó piacnál: a túlértékeltség, azzal a különbséggel, hogy a kriptodevizák lényegében bármilyen áron túlértékeltek, miután belső értékük nincs.
Mi történik?
Vajon minek köszönhető ez a folyamat, melyben három különböző, túlértékelt eszközből menekülnek a befektetők, más piacokon pedig nyugalom van? Minden jel arra utal, hogy távozik a pénz, ahová az elmúlt pár évben forró tőke áramlott. Eközben a feltörekvő piacokon, ahol évközben voltak kisebb-nagyobb ijedelmek, most nyoma sincs az eladóknak, sőt, ahogy nálunk a vezető részvények emelkednek, a mély válság után fellélegző Törökország valutája, a líra is erősödik: az augusztus eleji 8 lírához képest most kicsit kevesebb, mint 6 lírát kell adni az euróért.
Korábbi felhajtóerő
A folyamat legvalószínűbb okát akkor találhatjuk meg, ha megnézzük, mi okozhatta az említett heves tőkebeáramlást korábban. A piacot a legnagyobb jegybankok hatalmas mennyiségű fedezetlen pénzzel árasztották el az úgynevezett QE, azaz eszközvásárlási programok által, hogy elkerüljék a deflációs folyamatokat. Először az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed volt a nagy vásárló 2012 és 2014 között, 2015-ben aztán az Európai Központi Bank lépett be nagy erőkkel, és csak idén csökkentett két lépésben minimálisra programot.
A programok azonban lecsengenek, az egészséges infláció visszatért, így lehetett is számítani arra, hogy a fedezetlen pénz lassan elapad, sőt egy idő után többet is vonhatnak ki, mint amennyi a piacra érkezik, és ez már óhatatlanul érinteni fogja a túl magasra hajtott piacokat. Az amerikai jegybank most már havi 50 milliárd dollárt visszavon a korábban a piacra bocsátott pénzből, az EKB pedig most még havi 15 milliárd euróért vesz papírokat, de januártól már beszünteti a vételt.
Japán meglepetés
A japán jegybank az elmúlt években az ország gazdaságának méretéhez képest igen sok kötvényt vásárolt, sőt más értékpapírokat is, és úgy tűnt, ezt idén is folytatja, noha lassan már nem volt mit megvennie (az összes japán állampapír felét már megvette). Ekkor jött a meglepetés: a japán jegybank az elmúlt hónapokban már nem is vásárolt, de csak azt kommunikálta, hogy rugalmas lesz a program, azaz vagy vesznek, vagy nem.
Nos, ennek eredménye az lett, hogy több hónapon át havi 60 milliárd dollár körüli összeg piacra áramlása szűnt meg, így összességében már több pénzt vontak ki a jegybankok, mint amennyit a piacra bocsátottak. Ennek a hatása elkerülhetetlenül jelentkezett, de az időzítésben szerepet játszhatott, hogy a nagy szereplők (nagyobb kockázatot vállaló befektetési alapok) döntéshozóiban hirtelen tudatosult a japán lépés hatása.
Vége a pénzesőnek
A piac szembesült azzal, hogy sok éve először nem érkezik több fedezetlen pénz, jövőre pedig már 600 milliárd dollárt fog kivonni az amerikai jegybank, és ha a japán jegybank sem vásárol már, akkor ennyivel csökken a piacon lévő jegybanki többletpénz. Megindultak hát gyorsan az eladások, további fedezetlen pénz nélkül nem fújják már a lufit.
Végre kimaradunk
Közben nagyobb szerepet kapnak a fundamentumok: míg a felfújt árazású eszközöket adják, addig a stabilakat nem. A magyar gazdaság immár stabil, a külső sérülékenység minimális: a három piacon zajló nagy kitárazásnak nyoma sem volt a hazai piacokon, sem a részvényeknél, sem a kötvényeknél, sőt, még erősödtek is.
Fellegi Tamás