Ön tudja, hogy ki volt Széll Kálmán, egyik leghíresebb terünk névadója?

Abban az értelemben varázsló volt, hogy egy karikacsapásra más politikai klímát teremtett, békét hozott az országnak

– írta Mikszáth Kálmán Széll Kálmánról, aki az előző századfordulón eldurvuló-elvaduló magyar pártküzdelmek idején lett, a kompromisszumok embereként, a „békeszerző” miniszterelnök. A dualista korszak parlamenti életét és fontos szereplőit nagyon jól ismerő és talán a legérzékletesebben bemutató író-újságíró-képviselő e szavakkal méltatta őt:

Széll végre egy jól felöltözött magyar államférfi, aki tisztában van azzal, hogy az országgyűlési beszédeken és jól szervezett főispáni karon kívül még sok más szükségletei vannak egy nemzetnek. Hogy az ország ezernyi meg ezernyi dolgozó lakosainak tökéletesen mindegy, kik szívják esténkint czigarettáikat a Lloyd-épületben és hogy miképpen érzik magukat. Hogy ipar, kereskedelem, irodalom, művészet, tudomány teszi a nemzeteket nagyokká.

A régi és tekintélyes, Vas vármegyei birtokos nemesi család sarjaként 1843-ban, Gasztonyban született Széll Kálmán saját ethoszát a bencés és premontrei iskolák szelleméből származtatta. Soproni és szombathelyi gimnáziumi tanulmányai végeztével a pesti tudományegyetem (az ELTE jogelődje) jogi karán tanult, 1866-ban szerzett jogi doktori oklevelet, majd vármegyéje egyik szolgabírája lett, mégpedig Deák Ferenc, a „haza bölcse” tanácsára.

1867 nyarán Széll Kálmán feleségül vette Deák 21 éves gyámleányát, Vörösmarty Ilonát, az 1855-ben elhunyt nagy költő leányát. Ez a házasság több volt családi élete kezdeténél, egyúttal kezdő állomása volt egy jelentős politikai karriernek.

A Deákhoz fűződő kapcsolat bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a szentgotthárdi kerületben 1867-ben képviselővé választott, még csak 24 éves fiatalember gyorsabban futotta meg a politikai pálya kezdő állomásait, mint minden szellemi kiválósága mellett különben megfuthatta volna. Széll a T. Ház jegyzője, 1871 óta pedig legtekintélyesebb bizottságának, a pénzügyi bizottságnak előadója lett.

Amikor Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter 1871 elején visszalépett, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök felajánlotta az akkor még csak 28 éves Széll Kálmánnak az igazságügyi tárcát. De ő nem fogadta el,

mert már akkor el volt tökélve, s ebben Deák Ferenc tanácsa is megerősítette, hogy a pénzügyek és a közgazdaság terén fogja érvényesíteni tehetségét.

Erre korán nyílt volna alkalma, mert már a következő évben gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök Kerkapoly Károly helyébe pénzügyminiszternek szemelte ki, Szlávy József kereskedelmi miniszter visszalépése után pedig a kereskedelmi tárcával kínálta meg. De Széll egyiket sem fogadta el, s hogy nem kívánt túl gyorsan előre törtetni, hanem várt és tanult, az kedvező színt vetett egyéniségére.

Széll Kálmán ideje 1875-ben jött el, a Deák-párt és a Balközép fúziójával létrejött Szabadelvű Párt kormányalakításakor. Ekkor minden irányadó tényező, sőt az egész közvélemény óhajtotta és magától értetődőnek tekintette, hogy a pénzügyi tárca vezetője csakis ő lehet. Csakhogy a pénzügyi kérdésben, mely az egész politikai helyzet tengelye volt – s éppen a pénzügyi probléma legsarkalatosabb pontjában, az adófelemelés kérdésében – az új kabinet feje, Tisza Kálmán és annak pénzügyminisztere, Széll Kálmán mint két ellentétes pólus álltak szemben egymással. Tisza nem akart adóemelést, viszont egy önálló magyar jegybank felállítását tervezte – ám valutarendezés nélkül. Széll viszont elkerülhetetlennek tartotta a közterhek emelését, ugyanakkor kivitelezhetetlen rögeszmének látta a rendezetlen valuta mellett felállítandó magyar jegybankot.

Végül a pénzügyminiszter álláspontja győzött, s kemény tárgyalások eredményeként az Osztrák Nemzeti Bank átalakult Osztrák–Magyar Bankká, bevezették a közös, kétnyelvű bankjegyet, a bankjegykibocsátást szabályozták.

Széll pénzügyminiszteri működésének másik fő érdeme a magyar államadósság rendezése érdekében a „6%-os aranyjáradék” megteremtése volt.

Egyelőre a járadékból 80 millió forint került kibocsátásra, két részletben, de még így is nagy haladást jelentett e művelet. Meg volt teremtve a magyar állam hitelműveleteinek új, korszerű formája, melyben kifejezést nyert államunk hitelképessége, hitelügyi nagykorúsága – írta a Nyugatban Halász Imre híres publicista a Széll Kálmánra emlékező 1915-ös írásában.

Emellett adó- és vámpolitikájával rendbe tette az államháztartást, az állami bevételeket addig nem sejtett magasságra emelte, s három év alatt 63 millióról 23 millió forintra csökkentette a deficitet.

Nem csoda, hogy Széll Kálmán mindig pénzügyminiszteri működését tekintette csaknem fél évszázados politikai pályája legértékesebb részének. Pedig már 1878-ban, 35 évesen lemondott posztjáról, miután nem értett egyet a Bosznia-Hercegovina megszállása során a közös hadügyi kormány által követelt újabb és újabb óriási, rendkívüli kiadásokkal. Mikszáth szerint éppen ezzel az önkéntes távozással teremtette meg nimbuszát egy olyan országban, ahol

senki sem válik meg a hatalomtól, hacsak a hatalom nem válik meg őtőle.

A következő két évtized során Széll visszahúzódott a politika élvonalából, bár továbbra is tagja volt a Háznak, a pártok életében nem vett részt, keveset szerepelt. Annál intenzívebben vett részt a gazdasági és a pénzügyi életben. Rátóti birtokát – ahol Deák a nyarakat töltötte egészen a halálát megelőző évig – mintagazdasággá fejlesztette, s szarvasmarha-tenyészetével maradandó hírnevet szerzett.

Ezzel párhuzamosan megalapította a Magyar Jelzálog Hitelbankot, amelynek igazgatósági elnöke lett.

1881-től a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatói tisztét is betöltötte. Nemzeti kulturális célok előmozdítására, megvalósítására is szakított időt, többek között ő irányította és felügyelte a Dunántúli Magyar Közművelődési Egyesület ügyeit. Az 1890-es években ő volt az elnöke a Millenniumi Országos Bizottságnak, s a közművelődési egyesületek 1896. évi kongresszusán az egyik társelnök volt.

Széll Kálmánt a hazai és nemzetközi pénzvilág mellett az uralkodó is nagyra becsülte úgy is, mint a kiegyezés rendíthetetlen hívét.

Ferenc József 1883-ban a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki, majd tíz évvel később a Lipót-rend nagykeresztjét. Az egyre sűrűbb parlamenti konfliktusoknál mindig felhívta magához a Hofburgba tanácsadásra, ami kivételes bizalomtól árulkodik, hiszen Széll nem volt sem ex-miniszterelnök, sem zászlósúr.

Ő a „legszenvedélyesebb tűzoltó” – mondta róla a király, aki az 1890-es évek végén egyre jobban elmélyülő gazdasági és politikai válság megoldására, a Bánffy-kormány bukása után, 1899. február 26-án a kompromisszumok emberét, Széllt bízta meg a kabinet megalakításával.

Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt. 1881-től 1899-ig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt.

A Magyar Királyság 12. miniszterelnökeként több mint négy évig volt hivatalban.

A Képviselőházban kifejtett kormányprogramja alapján – melynek a „Törvény, jog, igazság!” jelmondata a 2003 végén létrehozott Széll Kálmán Alapítvány főmottója is egyben – a parlamenti ellenzék feladta az obstrukciót, így a Ház néhány hét alatt valamennyi megakasztott törvényjavaslatot, köztük az új házszabályokat is megszavazta. Széll Kálmán kormányzásának maradandó műve – a Magyarország számára előnyös új gazdasági kiegyezés mellett – a kúriai bíráskodásról szóló törvény elfogadtatása, a közigazgatás korszerűsítése, a lelencügy rendezése, gazdaságimunkás- és cselédpénztárak felállítása. A kor liberális szellemétől elütő szociális gondolkodásában nagy hatással volt rá felesége, Vörösmarty Ilona. Nem egészen négy és fél éven át tartó miniszterelnöksége alatt a Képviselőház százhúsz törvényt fogadott el.

Miután a véderőfejlesztés miatt kiújultak a belpolitikai ellentétek, s az obstrukciót alkalmazó ellenzék megakadályozta a költségvetés elfogadását, Széll 1903. június 27-én lemondott tisztségéről, s visszavonult rátóti birtokára. Ezt követően azonban még 1911-ig országgyűlési képviselő volt, de egyre inkább (mező)gazdasági, pénzügyi és közművelődési kérdésekkel foglalkozott, s 1902-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja is volt. Még miniszterelnöksége alatt, 1902-ben kapta meg a Szent István-rend nagykeresztjét a királytól, aki a későbbiek folyamán is sokszor kikérte a tanácsát. Széll Kálmán 72 évesen, 1915. augusztus 16-án, Rátóton hunyt el.