Orosz vadászgépek lelövése: Árulás vagy amerikai segítség állhat a háttérben?

Ez a csaknem két éve folyó oroszországi-ukrajnai háború egyik legsúlyosabb vesztesége. Ebből a kötelékben repülő három gép mindegyikét szinte egyszerre lőtték le az ukránok Herszon közelében.

Gyanítják, hogy az amerikai PATRIOT (MIM-104-es) lég- és rakétavédelmi rendszer rakétái végeztek a legmodernebb oroszországi gépekkel.

Néhány nappal később ugyancsak a keleti fronton, de valamivel délkeletebbre Herszontól, Mariupol térségében újabb Su-34-est vesztett az oroszországi hadsereg.

Árulás, amerikai segítség, vagy mindkettő?

Ezekkel szembesülnek a példátlan eseteket magyarázni próbáló oroszországi katonai bloggerek. A Kreml-közeli mértékadó mainstream médiumok azóta sem ismerték be hivatalosan a súlyos veszteséget – de nem is cáfolták…

A PATRIOT-rendszerek

Ukrán félhivatalos, de a hadseregvezetéshez közelálló források szerint az amerikai gyártók (a világ legnagyobb és technológiailag is élen járó hadiipari vállalataihoz tartozó Raytheon, Lockheed Martin és a Boeing) ezúttal a PATRIOT rendszer egyik legújabb modelljét szállították Kijevnek.

Elsősorban azért, hogy harctéri, éles viszonyok mellett kipróbálják a fő ellenfél, az oroszországi hadsereg katonai repülőgépei, pilótái ellen.

Azaz a rendszerhez a MIM-104/D (PAC-2/GEM) méregdrága, darabonként legalább hatmillió dollárba kerülő rakétákat szállították az ukránoknak, amelyek vélhetően jelenleg a világ legmodernebb, hosszú hatótávolságú légvédelmi rakétái (amelyek egyes, lassabban repülő rakétatípusok, így az oroszországi Kalibr cirkálórakéták ellen is bevethetők).

A rakéta nevében a GEM (Guidance Enhanced Missile) azt jelenti, hogy tökéletesített célravezető-rendszerrel működik. Hogy miben áll ez a tökéletesítés – szigorúan őrzött haditechnikai titok.

Mi szól a PATRIOT (Phased Array Tracking Radar to Intercept on Target – Többfázisú Célkövető és Tűzvezető Radar) rendszer használata mellett?

Egyfelől, hogy mobil: az összes fontos komponens, a célkövető/tűzvezető radar, a rakétaindító konténerek, a rakétákat szállító és az indítókonténerekbe rakó daruk, a rendszer tetemes elektromos energiaigényét kielégítő, nagy méretű generátorok különleges teherautó-alvázakra építettek.

Igaz, hogy a teljes rendszer súlya jóval száz tonna fölött lehet, mozgatása, biztosítása nem kis műszaki feladat lehetett. 

Hatósugár

Másfelől a jelentős hatósugár: függőlegesen 32 kilométeres magasság, ami a legtöbb harci gép számára elérhetetlenül magas pálya. Vízszintesen 160 kilométeres sugarú körön belül hatékony.

Emiatt a Herszontól jóval távolabbra lévő, a hátországban elhelyezett Patriot-üteg csak a Herszon melletti Dnyeper-partszakaszt irányított siklóbombákkal támadó három Su-34-est érhette el.

A negyedik lelőtt gépet, amelyet Mariupol térségében érte a végzetes rakéta-találat, vélhetően a Dnipro térségében a Dnyeper folyó bal-partjára, a frontvonalhoz viszonylag közel elhelyezett Patriot üteg lőhette le.

A Mariupol-frontvonal távolság jóval kevesebb, mint 100 kilométer, úgyhogy viszonylag biztonságos mozgástere lehetett az áttelepített – és a szállító teherautók nagy tengelynyomása miatt csak igen jó minőségű aszfaltozott főútvonalon mozgatható – Patriot ütegnek.

Van még egy – igaz, kevésbé valószínű - eshetőség: a Fekete tenger északnyugati részén, közel az ukrán partokhoz, a nemzetközi vizeken lévő egyik amerikai rakétahordozó indíthatott egy új, tengeri bázisú Patriot rakétát.

Minthogy az oroszországiak árgus szemmel figyelik a kevés számú, a Fekete-tengeren állomásozó amerikai hadihajót, ez a változat kevésbé hiteles. Mindenesetre az amerikaiaknak megvan hozzá a technológiájuk.

A Lockheed Martin 2023 januárjában mutatta be maketten a Patriot rakétarendszer és a hajóra vagy szárazföldre telepíthető, univerzális Mark-41 függőleges rakétaindító konténer harmonizálását, duóját, amelynek segítségével a Patriotok is startolhatnak a vízről.

Moszkvában morgással kevert elégedettség fogadta a hírt.

Az oroszországiak morogtak már ezelőtt csaknem egy évtizeddel is, amikor az amerikaiak elkezdték telepíteni a romániai Deveseluba az elmondásuk szerint iráni és észak-koreai rakéták elfogására szánt Aegis Ashore szárazföldi rendszerüket. Moszkva felfogása szerint ez a rendszer elsősorban az Oroszország felől érkező rakéták ellen irányult, amely akkoriban még állítólag sértette a két ország rakétavédelem-korlátozó egyezményét (ami azóta elporlott…)

Moszkvában a Patriotok és a Mark-41-es indítókonténerek sikeres összeházasítását emlegetik: lám, lám, mi már akkor megmondtuk, hogy Deveselu célja az Oroszország felől (nem pedig Iránból, vagy Észak-Koreából) érkező ballisztikus rakéták elfogása. 

Harmadszor: a Patriot-rendszer nehézkessége (hat fő komponensből áll, ezek mindegyike teherautókra telepített), ami egyben előnye is, mert az egyes részelemeket, például a radart, vagy a kommunikációs-parancsnoki központot meglehetősen távol telepíthetik a rakétaindító konténerektől.

Emiatt az oroszországiak fogadkozása, hogy egyetlen Kinzsal hiperszónikus rakétával megsemmisítik az üteget – nem több mint dicsekvés, braggadocio – mondták az amerikai tisztek az olasz-amerikai szlenget használva.

A fordítottjára állítólag már volt példa.

2023 májusában jelentette az ukrán légierő parancsnoka, Mikola Olescsuk tábornok, hogy egy Patriot rendszerrel megsemmisítettek egy támadó oroszországi Kinzsal (Kh-72) hiperszónikus, azaz legalább tízszeres hangsebességre képes rakétát. A bejelentésnek a néha tamáskodó amerikaiak is hitelt adtak.

Hány Patriot rendszerük lehet az ukránoknak?

Mértékadó források szerint talán három, ebből kettő amerikai eredetű, egyet pedig idén szállítottak Kijevnek a németek. Ebből a háromból legalább kettő Kijevet, a kormánynegyedet védi. A harmadikat, kihasználva a mobilitást és Ukrajna szovjet/orosz viszonylatban igen jó úthálózatát, vélhetően mindenkor a front legkritikusabb szakaszára szállítják.

Így kerülhetett a Patriot rendszer Herszon térségébe. Oroszországi katonai elemzők szerint a Su-34-esek elleni sikeres bevetésekben nagy szerepet játszhattak az amerikai hadsereg a Fekete-tenger, Ukrajna biztonságosabb részei felett cirkáló légifelderítő-kommunikációs repülőgépei, a Boeing egyik régebbi típusára (a B-707-esre) telepített AWACS-szisztémák (E-3 Sentryk).

Ezek és a katonai műholdak felvételei segítségével az amerikaiak pontosan tudhatták, hol állomásoznak a Su-34-esek, mikor szálltak fel, milyen irányba repülnek, milyen várható célpontokat támadnak. Mindezeket az információkat az amerikaiak átadták az ukránoknak, akiknek a jelenlegi bonyolult helyzetben – az amerikai katonai-pénzügyi segítség körüli törvényhozási hercehurca, bizonytalanság idején – úgy kellett egy katonai siker, mint egy falat kenyér.

Moszkvai bloggerek szerint a gépek lelövésében szerepet játszhatott a híres-hírhedt oroszországi katonai slendriánság, nemtörődömség is. Noha az oroszországi elektronikus hírszerzés figyelmeztette őket, nem vehették komolyan az amerikai AWACS-ok jelenlétét, a felderítő műhold-segítséget. Ha ez igaz, most elszenvedték a büntetést. Egyetlen Su-34-es legalább ötvenmillió dollárba kerül.