Öt film a Netflixen, amelyet kár lenne kihagyni

Véletlenül írtam egy könyvet (2024)

Lakos Nóra mozija, mint a legjobb ifjúsági filmek, minden generációt megtud szólítani. Olyan báj lengi be, amelyben jó elmerülni egy másfél órára. A rendező elmondása szerint a történet alapját adó regényt egyetlen este alatt olvasta ki, majd fel is kereste a holland szerzőt, aki zöld utat adott a filmes adaptációhoz.

A történet látszólag egyszerü: az iskolás Nina regényírásra adja a fejét. Csakhogy, amint próbál beletanulni a mesélés fortélyaiba az élete is felbolydul, mivel egyedülálló édesapja egy új nőt hoz a család életébe.A filmet igazán a képi világa és a mesélés módja teszi különlegessé: élénk színek, rajzos animációk, időugrások, és a negyedik falat leromboló monológok dobják fel a cselekményt.

A készítők óriási hozzáértése és precízsége jól átjön a képsorokon. Jellemző, hogy a főszereplőt például háromszáz jelentkező közül választották ki.

A két pápa (2019)

Most, hogy túlvagyunk egy pápaválasztáson, itt a kiváló apropó, hogy megnézzük az egyik legjobb filmet, amit a katolikus egyház fejéről forgattak. A cselekmény 2013 környékén játszódik. Fernando Meirelles egész pontosan két pápa, a regnáló Benedek és kiszemelt utódja Ferenc beszélgetéseiről készített egy filmet a Netflixre. Elsőre talán mindez nem hangzik túl érdekfeszítőnek, pedig a kiváló forgatókönyvnek és a két színészóriásnak Jonathan Pryce-nak és Anthony Hopkins-nak hála a 120 perces játékidő gyorsan elrepül. A film nagy része puszta fikció. A kitalált diskurzusok főleg az egyház helyzetéről és nehézségeiről szólnak, no meg Ferenc múltjáról. Bár A két pápa egyik fő témája a hit, ez a film nem csak a vallásosaknak lehet érdekes.

A forgatáshoz egyébként 10 hét alatt kellett újra alkotni a Sixtus-kápolna belsejét, mivel a Vatikán megtagadta a stábtól a helyszíni forgatást.

Római vakáció (1953)

Szeretnénk egy olyan film elé huppanni, amely az elsőtől az utolsó pillanatig tele van életörömmel és jókedvvel? Erre a célra a Római vakáció az egyik legjobb választás. A sztori egy hercegnőről szól, aki megunva az udvari pompát egyszerű civil ruhában vegyül el az olasz fővárosban.

Hollywood egyik legfényesebben tündöklő csillagának Audrey Hepburn-nek ez volt az első komoly szerepe. A stábot annyira lehengerelte, hogy a színésztársa Gregory Peck biztosra vette, hogy Oscart fog kapni az alakításáért, ezért kérte a producereket, hogy Audrey nevét emeljék ki a nyitásnál.

A jóslata bejött. A színésznő meg is kapta az aranyszobrocskát.

Wallace és Gromit – A szárnyas bosszúja (2024)

A kapafogú, brit sajtimádó Wallace és csendes, de annál eszesebb kutyája Gromit először egy vizsgafilmben tűntek fel, amelyet a brit Aardman stúdió karolt fel. Akkor talán még nem is sejtették, hogy ez a két gyurmafigura egyszer még Oscar-díjat is fog nekik szerezni.

Végül egy mozifilm és több sikeres rövidfilm is készült a furcsa duóval – melyekben egyebek mellett egy gonosz életre kelt robotnadrággal és egy pékeket ölő sorozatgyilkossal is felveszik a kesztyűt.Ezúttal a sajátos kettősnek egy rakás rossz útra tért kertitörpével gyűlik meg a baja. Bámulatos, hogy Wallace és Gromit az évtizedek során semmit nem vesztettek a bájukból. A kalandjaik ma is épp olyan nagybetűs mesének számítanak, mint hajdanán.

És mi van Tomival? (2024)

A lista többi tagjával ellentétben ez a film aligha fogja feldobni a napunkat: Till Attila korábbi alkotásaihoz hasonlóan (Pánik, Tiszta szívvel) megint komoly társadalmi problémát boncolgat. A reflektorfénybe ezúttal az alkoholizmust teszi. Rögtön a nyitójelenetben megmutatja ennek a függőségnek az egyik legszörnyűbb arcát. Mintha csak egy dokumentumfilmet néznénk annyira valósnak tűnik, amit látunk. Utólag nem is annyira meglepő, hogy a forgatókönyv írásában egy szakpszichológus is részt vett. A nyomasztó felvezetés után azonban kicsit fel lehet lélegezni: a film főhöse, Sanyi (Thuróczy Szabolcs) ugyanis elindul azon az úton, aminek a végén akár egy boldog élet is várhatja.

Nem igazán szívderítő, de mégis fontos film.