Botrányos filmek, amelyek mozitörténelmet írtak

Vad Banda (1969)

Quentin Tarantino egyik kedvenc moziját ma már a a westernek közt az egyik legnagyobb klasszikusként emlegetik. A film a vadnyugat haláláról szól. Egy csapat középkorú pisztolyhős, látva hogy a régi világnak körülöttük lassan lealkonyul, úgy döntenek, hogy részt vesznek egy utolsó nagy akcióban.

A maga idején roppant hírhedté tették a produkciót a benne látható durva összetűzések."Csúnya, értelmetlen, undorítóan véres film" – mondta róla egy korabeli kritikus. Az egyik legnevesebb filmítészt, Roger Ebertet is letaglózták a nyers és brutális akciók. Mint mondta: "A nyitójelenet a legerőszakosabb, amit valaha is láttam a vásznon - kivéve a zárójelenetet".

Az Amerikai Mozgókép Szövetség kis híján X besorolást adott a filmnek: ezt a kategóriát általában pornófilmek szokták kapni és az jelenti, hogy 18 év alattiak semmiképp nem láthatják az adott alkotást.

Az Amerikai Filmintézet viszont beválogatta minden idők száz legjobb filmje közé.

A csók (1896)

A film feltalálása után rengeteg olyan rövid kisfilm készült, amely hétköznapi jeleneteket mutatott be. A csók is ilyen volt. Az egész mindössze 18 másodperces volt. Amerika első filmstúdiójában forgatták le két színpadi színésszel: May Irwinnel és John Rice-al.

Bár csak egy ártatlan csók csattant el egy férfi és egy nő között a bemutatóra egy olyan korban került sor, amikor a nyilvános csókolózás Amerikában büntetőeljárást vonhatott maga után.

Voltak szervezetek, amelyek cenzúrát és erkölcsi reformot sürgettek a szkeccs nyomán.  

Egy korabeli kritikus így írt: "Az egymás ajkán való hosszas pásztorkodás látványa a színpadon életnagyságban is elég bestiális volt, de felnagyítva gigantikus méretre és háromszor megismételve teljesen undorító."

A sebhelyes arcú (1932)

Al Pacinoval is készült hasonló címmel egy 1983-as alkotás, amely épp erre a filmre épült. Howard Hawks mozija egy gengszter felemelkedését és bukását mutatja be. Mivel a sztoriban a bűnözők nagyrészt olasz származásúak, a bemutató után felszólalt ellene az olasz nagykövetség, valamint az Amerikai Olasz Fiak Rendje is, több csoport pedig egyenesen bojkottot hirdetett.

A premier után beindult egy társadalmi vita: vajon helyes olyan filmeket készíteni, amelyeknek a főhősei gengszterek? Részben a témája miatt Írországban és néhány angliai városban is betiltották.

Az Egyesült Államokban is több helyen levették a filmszínházak kínálatából. Viszont amikor Chicagóban kilenc évnyi cenzori tiltás után beengedték a mozikba, bevételi rekordot döntött.

Psycho (1960)

A forgatás első napján az egész stábnak meg kellett esküdnie, hogy a premier előtt egy betűt se fognak elárulni a történetből. A rendező, Alfred Hitchcock mindent megtett, hogy titokban tartsa a film fordulatait, ami nem volt egyszerű, hisz egy könyv-adaptációról van szó.

Hogy az eredeti regényhez ne lehessen hozzáférni, Hitchcock felvásárolta a legtöbb nyomtatott példányt. A célját végül elérte: a film sokkolta a közönséget. A Psycho teljesen felrúgta a mozi íratlan szabályait.

A megbomlott elméjű gyilkos története tömegeket taszított és vonzott. A híres zuhanyzó-jelenet az egyik legikonikusabb képsorrá vált a mozi-történetben.

A Psycho-t már csak az is különössé tette, hogy egy olyan érában készült, amikor Hollywood épp kezdett megszabadulni a szigorú korlátozásoktól. Amerikában még a 50-es években a készítőknek a Hays-kódex előírásait kellett követniük. Emiatt a meztelenkedésre még csak árnyékokkal se lehetett utalni a régi filmekben.

De épp így a női szoknyák hosszától a lövések ábrázolásáig egy sor filmes elem szabályozva volt.

A Psycho már rögtön a nyitójelenetben felrúgta az egyik régi tabut: egy nőt és egy férfit látunk egy ágyban, pedig nem házasok. Később többen is a Psycho-t okolták, amiért a 60-as években annyi „erkölcstelen amerikai film” készült.