Ezeket látnia kell – a legjobb akciófilmek az új évezredben

John Rambo (2008)

Amikor ment az ötletelés, hogy miről szóljon a negyedik Rambo film néhány hajmeresztő koncepció is felmerült. Volt olyan verzió is, amely szerint Rambo diplomataként dolgozott volna az ENSZ-nél és a New York-i székházban tett volna hűvösre néhány terroristát.

Végül az előkészületek akkor pörögtek fel igazán, amikor Sylvester Stallone részleteiben először hallott arról, hogy Mianmarban a katonai junta miféle kegyetlenségeket követ el a lakosság ellen. A megrázó történetek hatására az akciósztár - aki ezúttal a rendezést és a forgatókönyvírást is elvállalta - a negyedik film cselekményét a délkelet-ázsiai országba helyezte.  A büdzsé viszonylag szűkős volt, ezért Stallone úgy döntött, hogy az akciók ezúttal a brutalitásukkal fognak kitűnni. Hogy a végeredmény mennyire jó lett azt mutatja, hogy David Morrell, aki az eredeti 1972-es Rambo regényt szerezte kifejezetten elégedett volt a 2008-as mozival. Szerinte a figurát Stallone rendezése ábrázolta először úgy, ahogy ő azt elképzelte.

A Bourne-csapda (The Bourne Supremacy - 2004)

Túlzás nélkül állítható, hogy a Bourne-csapda teljesen megváltoztatta az akciófilmek zsánerét. Hogy előnyére vagy hátrányára az már izlés kérdése. A rendezőt, Paul Greengrass-t a dokumentarista filmek világából rángatták el, hogy dirigáljon le egy akciófilmet, amely a szokásos klisékkel operál. A sztori fókuszában egy volt CIA ügynök van, aki annyira fineszes, hogy minden bizonnyal egy gombostűvel is le tudna teríteni egy kisebb hadsereget. Emberünk kénytelen bosszút állni és menet közben elintézni egy rakás rosszarcú ügynököt.

Greengrass az akciófilmekben megszokott grandiózus összecsapásokat a maga dokumentarista stílusával keltette életre, amely egy teljesen sajátos elegyet hozott létre. Később rengetegen próbálták másolni, de inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A rajtaütés (The Raid - 2011)

A brit Gareth Evans eredetileg csak azért ment Indonéziába, hogy filmet forgasson az ország harcművészetéről. Végül ottmaradt még, hogy potom pénzből akciómozikat készítsen. Első próbálkozása a Merantau gyakran kapta azt a kritikát, hogy túl lassan indul be és a játékidő fölöslegesen sokat foglalkozik a karakterek nem túl érdekes lelki világával.

Ezért úgy döntött, hogy a soron következő mozija a „Raid” egy faltól falig akció-film lesz, ahol a cselekmény és a szereplők másodlagosak lesznek az intenzív csetepaté mögött. A mozi helyszíne egyetlen nagy sok-szintes ház, ami zsúfolásig van gengszterekkel. Beszédes, hogy a főhős több mint 100 embert tesz el láb alól. Mindebből akár valami unalmas akció parádé is kisülhetett volna, csakhogy Evans olyan kreatívan rakta össze az akciókat, hogy attól a fél világ letette az állást. Nem csoda, hogy a Raid több díjat is bezsebelt, a Guardian pedig annak idején azt írta róla: „Ez az Indonéziából érkező erőszakos, intenzív és briliáns golyózápor megszégyeníti a nyugati akciófilmeket.”

Casino Royale (2006)

Daniel Craig első Bond filmje, rögtön a legjobb is, amiben ő szerepelt. A Brosnan-éra után láthatóan újra akarták hangolni a 007-es ügynök kalandjait. Picit földhözragadtabb lett a lépték, Bondból pedig egy kezdőt csináltak, aki még csak most szokja a kémek világát.

A készítők több értelemben is visszatértek a kályhához, hisz ezúttal nem egy új történettel rukkoltak elő. Helyette Bond eredeti megalkotójának Ian Flemmingnek az egyik regényét vitték a nagyvászonra. A Casino Royale egyszerre újszerű és mégis régivágású.

Mad Max - A harag útja (Mad Max: Fury Road - 2015)

Igyekeztünk patikamérlegen kimérni a lista összeállításánál, hogy a Mad Max vajon inkább sci-fi vagy akciófilm. Végül arra jutottunk, hogy ha van mozi, amely tényleg el tudta érni, hogy az akciói beszédtémák legyenek ne csak a sajtóban, de hétköznapi beszélgetésekben is, az pont az új Mad Max volt. Emiatt kétségtelenül helye van az összeállításban.

A terep az atomháború utáni sivárság, ahol a víz és az olaj is kincset jelent. A filmben olyan kevés a párbeszéd, hogy a színészek a saját bevallásuk szerint a forgatás során nem is igazán értették miben szerepelnek. A Max-et játszó Tom Hardy később bocsánatot is kért a rendezőtől. Akciófilmeknél ilyesmi ritkán esik meg, de a Mad Max végül egy rakás Oscar-díjat sepert be.

Nyomd, Bébi, nyomd! (Baby Driver – 2017)

Ez egy gengszterfilm, amely egyben egy sajátos musical is. Még a készítők is így hivatkoztak rá, pedig senki nem fakad dalra, sőt táncbetét se szerepel a két órás moziban. Viszont a film jó része, beleértve sokszor a pisztoly-párbajokat is a zene ritmusát követik.

A rendező Edgar Wright az akcióknál előbb választotta ki a megfelelő számokat és utána írt hozzájuk olyan összecsapásokat, amelyek jól illeszkedtek a kiszemelt dallamokhoz. A direktor annyira elkötelezett volt, hogy amikor ki akartak vágatni vele egy üldözési jelenetet, inkább lemondott a gázsija egy részéről, csak hogy megvalósíthassák, amit elképzelt. Mindebből talán sejthető, hogy egy egészen sajátos film-élményt nyúlt a Baby Driver. A sztori szerint a főhős bankrablók furikázásával keresi a kenyerét. Miután szerelembe esik ki akar lépni az alvilágból, csak hogy a gengszterek nem repesnek az ötlettől.

Egy igazán dühös ember (Wrath of Man – 2021)

Guy Ritchie-t főleg a viccelődő gengszterfilmjeiről szokták ismerni. A Blöff vagy A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső nálunk is komoly sikert aratott. Látszólag a 2021-es filmje is jól beleillik a palettába, hisz megint bűnözőkről szól a fáma, a töltényekkel pedig itt sem spórolnak. Csakhogy Ritchie ezúttal hanyagolta a viccelődést. A poénokat komor hangulatra és feszültségre cserélte.A végeredmény pedig meglepően erős. Ez az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje. Mivel nem akarjuk előre elárulni a fordulatokat, a sztoriról csak annyit mondunk: a történet egy pénzszállító cég körül forog, ahol az új alkalmazott (Jason Statham) véres bosszút forral.

Kingsman: A titkos szolgálat (Kingsman: The Secret Service – 2014)

A Kingsman-ben az a bámulatos, hogy miközben parodizálja, fejet is hajt a régi idők Bond filmjei előtt. Az egész úgy indult, hogy Mark Millar (a későbbi producer) és Matthew Vaughn (a rendező) egy bárban beszéltek a kémfilmekről és megegyeztek abban, hogy az összes túl komoly lett az évek során. Kéne már egy olyan, amely isten igazán a szórakoztatásról szól.A Kingsman pedig pontosan ezt nyújtja. Hőse Töki zűrös, lepattant életet él. A mentora viszont úrias és elegáns angol kémet akar csinálni belőle. Ami a folytatásokat illeti, azokat jobb elfelejteni.

Hardcore Henry (2015)

Manapság egyre több olyan film készül, amely egyetlen vágás nélküli snittből áll. Nemrég például a franciák készítettek Mads címen egy ilyen zombi-filmet. Ami viszont ritkaság, hogy végig egyetlen szereplő látószögéből lássunk mindent. A Hardcore Henry-t igazán ezaz ötlet emeli ki a tömegből. Hőse alig hogy felkel egy sérülésből, ami miatt nem emlékszik semmire, máris a fél alvilág a fejét akarja. A mozi valójában egy másfél órás technikai bravúr. A zsáner kedvelőinek mindenképp érdemes megnézni.