Paradoxon: rossz hír a tőkepiacoknak, ha erős lesz a fellendülés

Elemzések2021. jan. 18.Növekedés.hu

A likviditás továbbra is ömlik majd a piacokora - globálisan. A nagy kérdés az, hogy ha beindul a gazdasági fellendülés, ez miként befolyásolja a tőzsdei jegyzéseket, az eszközárakat.

Közhely, de igaz, hogy a piacokat a pénz mozgatja. A koronavírus járvány, és az azt követő gazdasági válság következtében a jegybankok minden korábbinál lazább monetáris politikát kezdtek el követni, kötvényvásárlásaik révén igyekeznek biztosítani a likviditást, olajozni a gazdaság fogaskerekeit, enyhíteni a kereslet - és bizonyos területeken a kínálat - hiánya által okozott sokkot. Ezekhez az erőfeszítésekhez társultak a kormányzati támogatások, az ezeket finanszírozó kötvényeket a jegybankok szívják fel.

Becslések szerint január elejéig 21 ezer milliárd dollárnak megfelelő tőke ömlött a piacokra, ami nagyjából a globális GDP egynegyede, plusz a jegybankok által felvásárolt 6 ezer milliárdnyi kötvény ellenértéke.

A globális likviditás a várakozások szerint az idén további 15 ezer milliárd dollárral emelkedik, a jegybanki kötvényvásárlások ehhez 3-4 ezer milliárdot tehetnek hozzá.

Vagyis pénz lesz bőven, a gazdaságpolitika irányítói bár fékezik az élénkítést, de nem állnak le vele - írja egy elemzésében Michael J. Howell, a CrossBorder Capital tanácsadó és befektető cég alapítója.

A közgazdász szerint így az év végére a teljes járvánnyal összefüggő mentőcsomag értéke elérheti a 175 ezer milliárd dollárt, ami a kétszerese a globális GDP értékének.

Az élénkítésre fordított pénz földrajzi összetétele az idén várhatóan megváltozik.

Tavaly a fejlett piacok domináltak, az idén azonban Ázsia és a feltörekvő gazdaságok vihetik a prímet.

Tavaly az Európai Központi Bank (ECB) nagyjából egyharmadával növelte kötvényvásárlási programját, csaknem beérve ezzel az amerikai jegybankot, a Fed-et.

A Bank of Japan (BoJ) szintén aktív volt, a japán bankrendszer hitelezési hajlandósága azonban alacsony, így ezek az erőfeszítések szerény eredményre vezettek. Ennek pont a fordítottja volt igaz Kínára, ahol a feszes monetáris politikát követő jegybank a globális likviditás növekedésének egyötödének megfelelő összeget pumpált a gazdaságba, főleg az állami bankoknak - és árnyékbankoknak - nyújtott közvetlen hitelei révén.

A várakozások szerint az idén a kínai állami bankok a globális likviditás növekedésének 25 százalékát adják, az amerikai Fed további egyharmadot, a Kína nélkül számított feltörekvő államok pedig a tavalyi 4 százalék után 11 százalékkal részesedhetnek a bővülésből.

A likviditásbővülési várakozások mellett egy másik fontos trend is körvonalazódik - jelentősen csökkennek a dollár-eszközökbe történő befektetések. Az amerikai eszközárakat az elmúlt években számos egyszeri tényező hajtotta fel, amelyek hatása az idén várhatóan kifut.

Ilyen volt például a  2010-2012-es európai adósságválság, valamint a Hszi Csin-ping kínai elnök hatalomra kerülése utáni időszak.

Az új pártfőtitkár hadjáratot indított a korrpució ellen, leszámolt potenciális politikai ellenfeleivel - a nyugati tőke tetemes része megriadt az átrendeződéstől és a biztonságosnak ítélt dollárba menekült.

A két tényező mellett a dollár vonzerejét javította az is, hogy a számos külföldi bank a Bázel-III. szabályozás életbe lépése miatt a biztonságos amerikai devizában denominált eszközöket vásárolt.

Ha előretekintünk, azt látjuk - érvel az elemzés -, hogy Kína tőkemérlege az idén stabil, az ország jól jött ki a válságból, a kínai kereslet húzhatja az európai és részben az amerikai fellendülést is.

Ráadásul Peking tovább liberalizálja tőkepiacait, ami felerősíti a tőkebeáramlást, főleg ha megnyílik a külföldiek előtt a nyugdíjcélú megtakarítások piaca is.

Az európai adósságválság elől menekülő tőke visszatérni látszik az EU-ba, erős vonzerőt gyakorolnak az eurozóna tagállamainak kötvénykibocsátásai, valamint - ha beindul - a közös európai adósságlevelek piacra dobása.

Ezek a tényezők a dollár további gyengülésének irányába mutatnak, s ez csak tovább növeli majd a globális likviditást, hiszen arra ösztönzi a befektetőket, hogy olcsó dollárban adósodjanak el.

A likviditás várt bővülése nyomán azt gondolhatnánk, hogy az eszközárak is tovább emelkednek. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A globális likviditáspumpa nyomán számos elemzés foglalkozott azzal, hogy az felhajtotta, irreális szintekre emelte az eszközárakat, lufik fújódtak, amelyek félő, hogy előbb-utóbb kidurrannak.

Ettől azonban az elemzés szerint nem kell tartani, ugyanis a globálisan részvényekbe fektetett tőke teljes likviditás körülbelül felét közelíti meg, ami alig valamivel több, mint a hosszú távú átlag.

2000-ben például ez a ráta 0,85-ön állt, 2008-ban pedig 0,7 felett. A koronavírus járvány által előidézett tavaly tavaszi tőzsdei zuhanásokat követően pedig a 0,4-es érték alá esett - kiváló beszállási pontot kínálva ezzel a részvénypiacra.

A CrossBorder Capital várakozásai szerint az év végére a részvényérték és a likviditás rátája 0,47-szeres lehet, vagyis marad az alacsony tartományban.

De vajon következik-e ebből az, hogy érdemes még részvényekbe fektetni?

A papírok értékeltsége csak az egyik része a történetnek. A másik, a jelenlegi helyzetben fontosabb tényező azonban a befektetők vásárlási hajlandóságának változása.

Minden gazdasági rendszer két monetáris szempontból két körből áll: a pénzügyiből és a reálgazdaságból. Általában kedvező befektetési lehetőségeket kínál, ha a döntéshozók élénkíteni akarják a lejtmenetben lévő gazdaságot.

2020 második fele tankönyvi példa erre. Amikor a globális kereslet alacsony, a pénzügyi rendszer dominál. Tavaly a gazdaságba áramló likviditásnövekedés túlnyomó része a tőkepiacokon kötött ki, egyre feljebb hajtva a tőzsdeindexeket és például globálisan átlagosan csaknem 10 százalékos ingatlan áremelkedést idézve elő.

Ahogy azonban a gazdaságok magukhoz térnek, beindul a fellendülés a likviditás többlet egyre nagyobb hányadát szívja fel a reálgazdaság, amely a legtöbb embernek a megélhetését is biztosítja. Ezt mutatja például az, hogy Európában és az USA-ban is növekszik a lakossági bankbetétek állománya.

De mit jelent ez befektetési szempontból?

Amikor a likviditás az eszköz-piacokon - például a tőzsdéken vagy az ingatlanpiacon - koncentrálódik, a pénz forgási sebessége (a nominális GDP és a pénzmennyiség aránya) csökken.

Fordított esetben, ha a likviditás a reálgazdaságba áramlik, a pénz forgási sebessége gyorsul.

Ilyen helyzetben kevesebb pénz megy az eszközökbe, többet szív fel a magához térő reálgazdaság, beindulnak a beruházások, finanszírozni kell a termelést.

Más szavakkal megfogalmazva: a vásárlóerő a befektetőktől a fogyasztókhoz vándorol át, felerősítve ezzel a gazdasági fellendülést - viszont csökkentve a részvényekbe áramló tőke mennyiségét. Vagyis meggondolandó, hogy ész nélkül rohanjunk részvényeket vásárolni.

Figyelembe kell venni a tőkepiacokon bekövetkező változásokat is.

Joe Biden elnökké választása és a demokraták győzelme a Szenátusban máris elindított egy szerkezetváltozást.

A demokrata “kék hullám” nyomán már nem valószínű, hogy a korábban republikánus többségű felsőház megakadályozná az új elnök nagyívű, a kampányban 1,9 ezer milliárd dollárosra taksált gazdaságélénkítési törekvéseit.

Az amerikai választási fejlemények nyomán a technológiai cégek árfolyama esett, azonban a reálgazdasági eszközök azonban drágultak.

Így például az árupiacokon minden olyan alapanyag, amely az infrsatrukturális beruházásokhoz szükséges, a részvénypiacokon pedig többek között a feldolgozó- és építőipari gépek, a John Deere vagy a Caterpillar árfolyama emelkedett.

Nőtt az olajárak jegyzése is, a pandémia kezdete óta először került az ár hordónként 55 dollár fölé. A várt állami segítség nyomán az alacsonyabb hitelminősítési kategóriába sorolt (tag)állami és önkormányzati adósság árfolyama is emelkedett.

A válság sztár részvényei, a tech papírok, mint például az Apple, a Microsoft vagy a Salesforce helyett a befektetők figyelme immár az alacsonyabb kapitalizációjú, kisebb cégek felé fordult.

A trend tavaly novemberben kezdődött, azóta 27 milliárd dollárnyi tőke áramlott ezekbe a papírokba, több, mint amennyi a tavalyi év megelőző 10 hónapja során kiáramlott. A befektetők arra számítanak, hogy az alacsonyabb értékeltségű, kisebb cégek profitálhatnak a legtöbbet abból, ha csitul a járvány és az élet visszaáll a normális kerékvágásba.

A legfontosabb fejlemény azonban az amerikai államkötvény piacon történt, amelynek irányadó hozamai számos más instrumentum árképzése számára is kiindulópontnak számítanak.

Ha megvalósul a Biden terv, akkor megnő az USA szövetségi adóssága, ami felerősíti az inflációs nyomást.

Erre a Fednek is reagálnia kell, vagy kötvényvásárlási programja szűkítésével, esetleg egy vártnál korábbi kamatemeléssel.

Az év eleje óta a tíz- és a harminc éves amerikai állampapírok ára csökkent, ami a hozamokat csaknem egy éves csúcsra tolta fel. Az inflációs várakozások kiépülését jelzi az is, hogy az inflációhoz kötött hozamú amerikai államkötvények iránt megnőtt az érdeklődés. A Tipsekbe (Treasury Inflation Protected Securities) áramló nettó tőke január második hetében csaknem 1,5 milliárd dollár volt, ezzel tizenötödik hete egyfolytában több pénz áramlott ezekbe, mint amennyi távozott belőlük.

Videók ajánlása vagy bármi