Paradoxon: rossz hír a tőkepiacoknak, ha erős lesz a fellendülés

Közhely, de igaz, hogy a piacokat a pénz mozgatja. A koronavírus járvány, és az azt követő gazdasági válság következtében a jegybankok minden korábbinál lazább monetáris politikát kezdtek el követni, kötvényvásárlásaik révén igyekeznek biztosítani a likviditást, olajozni a gazdaság fogaskerekeit, enyhíteni a kereslet - és bizonyos területeken a kínálat - hiánya által okozott sokkot. Ezekhez az erőfeszítésekhez társultak a kormányzati támogatások, az ezeket finanszírozó kötvényeket a jegybankok szívják fel.

Becslések szerint január elejéig 21 ezer milliárd dollárnak megfelelő tőke ömlött a piacokra, ami nagyjából a globális GDP egynegyede, plusz a jegybankok által felvásárolt 6 ezer milliárdnyi kötvény ellenértéke.

A globális likviditás a várakozások szerint az idén további 15 ezer milliárd dollárral emelkedik, a jegybanki kötvényvásárlások ehhez 3-4 ezer milliárdot tehetnek hozzá.

Vagyis pénz lesz bőven, a gazdaságpolitika irányítói bár fékezik az élénkítést, de nem állnak le vele - írja egy elemzésében Michael J. Howell, a CrossBorder Capital tanácsadó és befektető cég alapítója.

A közgazdász szerint így az év végére a teljes járvánnyal összefüggő mentőcsomag értéke elérheti a 175 ezer milliárd dollárt, ami a kétszerese a globális GDP értékének.

Az élénkítésre fordított pénz földrajzi összetétele az idén várhatóan megváltozik.

Tavaly a fejlett piacok domináltak, az idén azonban Ázsia és a feltörekvő gazdaságok vihetik a prímet.

Tavaly az Európai Központi Bank (ECB) nagyjából egyharmadával növelte kötvényvásárlási programját, csaknem beérve ezzel az amerikai jegybankot, a Fed-et.

A Bank of Japan (BoJ) szintén aktív volt, a japán bankrendszer hitelezési hajlandósága azonban alacsony, így ezek az erőfeszítések szerény eredményre vezettek. Ennek pont a fordítottja volt igaz Kínára, ahol a feszes monetáris politikát követő jegybank a globális likviditás növekedésének egyötödének megfelelő összeget pumpált a gazdaságba, főleg az állami bankoknak - és árnyékbankoknak - nyújtott közvetlen hitelei révén.

A várakozások szerint az idén a kínai állami bankok a globális likviditás növekedésének 25 százalékát adják, az amerikai Fed további egyharmadot, a Kína nélkül számított feltörekvő államok pedig a tavalyi 4 százalék után 11 százalékkal részesedhetnek a bővülésből.

A likviditásbővülési várakozások mellett egy másik fontos trend is körvonalazódik - jelentősen csökkennek a dollár-eszközökbe történő befektetések. Az amerikai eszközárakat az elmúlt években számos egyszeri tényező hajtotta fel, amelyek hatása az idén várhatóan kifut.

Ilyen volt például a  2010-2012-es európai adósságválság, valamint a Hszi Csin-ping kínai elnök hatalomra kerülése utáni időszak.

Az új pártfőtitkár hadjáratot indított a korrpució ellen, leszámolt potenciális politikai ellenfeleivel - a nyugati tőke tetemes része megriadt az átrendeződéstől és a biztonságosnak ítélt dollárba menekült.

A két tényező mellett a dollár vonzerejét javította az is, hogy a számos külföldi bank a Bázel-III. szabályozás életbe lépése miatt a biztonságos amerikai devizában denominált eszközöket vásárolt.

Ha előretekintünk, azt látjuk - érvel az elemzés -, hogy Kína tőkemérlege az idén stabil, az ország jól jött ki a válságból, a kínai kereslet húzhatja az európai és részben az amerikai fellendülést is.

Ráadásul Peking tovább liberalizálja tőkepiacait, ami felerősíti a tőkebeáramlást, főleg ha megnyílik a külföldiek előtt a nyugdíjcélú megtakarítások piaca is.

Az európai adósságválság elől menekülő tőke visszatérni látszik az EU-ba, erős vonzerőt gyakorolnak az eurozóna tagállamainak kötvénykibocsátásai, valamint - ha beindul - a közös európai adósságlevelek piacra dobása.

Ezek a tényezők a dollár további gyengülésének irányába mutatnak, s ez csak tovább növeli majd a globális likviditást, hiszen arra ösztönzi a befektetőket, hogy olcsó dollárban adósodjanak el.

A likviditás várt bővülése nyomán azt gondolhatnánk, hogy az eszközárak is tovább emelkednek. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A globális likviditáspumpa nyomán számos elemzés foglalkozott azzal, hogy az felhajtotta, irreális szintekre emelte az eszközárakat, lufik fújódtak, amelyek félő, hogy előbb-utóbb kidurrannak.

Ettől azonban az elemzés szerint nem kell tartani, ugyanis a globálisan részvényekbe fektetett tőke teljes likviditás körülbelül felét közelíti meg, ami alig valamivel több, mint a hosszú távú átlag.

2000-ben például ez a ráta 0,85-ön állt, 2008-ban pedig 0,7 felett. A koronavírus járvány által előidézett tavaly tavaszi tőzsdei zuhanásokat követően pedig a 0,4-es érték alá esett - kiváló beszállási pontot kínálva ezzel a részvénypiacra.

A CrossBorder Capital várakozásai szerint az év végére a részvényérték és a likviditás rátája 0,47-szeres lehet, vagyis marad az alacsony tartományban.

De vajon következik-e ebből az, hogy érdemes még részvényekbe fektetni?

A papírok értékeltsége csak az egyik része a történetnek. A másik, a jelenlegi helyzetben fontosabb tényező azonban a befektetők vásárlási hajlandóságának változása.

Minden gazdasági rendszer két monetáris szempontból két körből áll: a pénzügyiből és a reálgazdaságból. Általában kedvező befektetési lehetőségeket kínál, ha a döntéshozók élénkíteni akarják a lejtmenetben lévő gazdaságot.

2020 második fele tankönyvi példa erre. Amikor a globális kereslet alacsony, a pénzügyi rendszer dominál. Tavaly a gazdaságba áramló likviditásnövekedés túlnyomó része a tőkepiacokon kötött ki, egyre feljebb hajtva a tőzsdeindexeket és például globálisan átlagosan csaknem 10 százalékos ingatlan áremelkedést idézve elő.

Ahogy azonban a gazdaságok magukhoz térnek, beindul a fellendülés a likviditás többlet egyre nagyobb hányadát szívja fel a reálgazdaság, amely a legtöbb embernek a megélhetését is biztosítja. Ezt mutatja például az, hogy Európában és az USA-ban is növekszik a lakossági bankbetétek állománya.

De mit jelent ez befektetési szempontból?

Amikor a likviditás az eszköz-piacokon - például a tőzsdéken vagy az ingatlanpiacon - koncentrálódik, a pénz forgási sebessége (a nominális GDP és a pénzmennyiség aránya) csökken.

Fordított esetben, ha a likviditás a reálgazdaságba áramlik, a pénz forgási sebessége gyorsul.

Ilyen helyzetben kevesebb pénz megy az eszközökbe, többet szív fel a magához térő reálgazdaság, beindulnak a beruházások, finanszírozni kell a termelést.

Más szavakkal megfogalmazva: a vásárlóerő a befektetőktől a fogyasztókhoz vándorol át, felerősítve ezzel a gazdasági fellendülést - viszont csökkentve a részvényekbe áramló tőke mennyiségét. Vagyis meggondolandó, hogy ész nélkül rohanjunk részvényeket vásárolni.

Figyelembe kell venni a tőkepiacokon bekövetkező változásokat is.

Joe Biden elnökké választása és a demokraták győzelme a Szenátusban máris elindított egy szerkezetváltozást.

A demokrata “kék hullám” nyomán már nem valószínű, hogy a korábban republikánus többségű felsőház megakadályozná az új elnök nagyívű, a kampányban 1,9 ezer milliárd dollárosra taksált gazdaságélénkítési törekvéseit.

Az amerikai választási fejlemények nyomán a technológiai cégek árfolyama esett, azonban a reálgazdasági eszközök azonban drágultak.

Így például az árupiacokon minden olyan alapanyag, amely az infrsatrukturális beruházásokhoz szükséges, a részvénypiacokon pedig többek között a feldolgozó- és építőipari gépek, a John Deere vagy a Caterpillar árfolyama emelkedett.

Nőtt az olajárak jegyzése is, a pandémia kezdete óta először került az ár hordónként 55 dollár fölé. A várt állami segítség nyomán az alacsonyabb hitelminősítési kategóriába sorolt (tag)állami és önkormányzati adósság árfolyama is emelkedett.

A válság sztár részvényei, a tech papírok, mint például az Apple, a Microsoft vagy a Salesforce helyett a befektetők figyelme immár az alacsonyabb kapitalizációjú, kisebb cégek felé fordult.

A trend tavaly novemberben kezdődött, azóta 27 milliárd dollárnyi tőke áramlott ezekbe a papírokba, több, mint amennyi a tavalyi év megelőző 10 hónapja során kiáramlott. A befektetők arra számítanak, hogy az alacsonyabb értékeltségű, kisebb cégek profitálhatnak a legtöbbet abból, ha csitul a járvány és az élet visszaáll a normális kerékvágásba.

A legfontosabb fejlemény azonban az amerikai államkötvény piacon történt, amelynek irányadó hozamai számos más instrumentum árképzése számára is kiindulópontnak számítanak.

Ha megvalósul a Biden terv, akkor megnő az USA szövetségi adóssága, ami felerősíti az inflációs nyomást.

Erre a Fednek is reagálnia kell, vagy kötvényvásárlási programja szűkítésével, esetleg egy vártnál korábbi kamatemeléssel.

Az év eleje óta a tíz- és a harminc éves amerikai állampapírok ára csökkent, ami a hozamokat csaknem egy éves csúcsra tolta fel. Az inflációs várakozások kiépülését jelzi az is, hogy az inflációhoz kötött hozamú amerikai államkötvények iránt megnőtt az érdeklődés. A Tipsekbe (Treasury Inflation Protected Securities) áramló nettó tőke január második hetében csaknem 1,5 milliárd dollár volt, ezzel tizenötödik hete egyfolytában több pénz áramlott ezekbe, mint amennyi távozott belőlük.