Robbantásokkal hergeli Dél-Koreát az épp 40 éves diktátor

A világ talán egyik legextrémebb szituációja, hogy Korea még mindig két államból áll, melyből az egyik jóléti demokrácia, a második a legsötétebb kommunista diktatúra nagy szegénységgel, nukleáris fegyverekkel és örökös fenyegetőzéssel.

Utóbbit megalakulása óta örökletesen uralja a Kim család, mint egy abszolút monarchiát: jelenleg az államalapító unokája, a hétfőn 40 évessé vált Kim Dzsongun van hatalmon immár 13 éve, vagyis meglehetősen fiatal kora óta.

Durrantások

A születésnapról nagy hallgatás van Észak-Koreában, nem úgy mint apja és nagyapja születésnapjairól, melyek nagy ünnepek.

A tüzijáték azonban nem maradt el: Észak-Korea számtalan lövést adott le dél-korai tengeri területekre az elmúlt napokban, amit Dél-Korea hadgyakorlatokkal viszonoz.

A két részre szakadt ország két fele így csörteti a kardot, ami veszélyes, miután könnyen éles háború alakulhat ki belőle. A két ország között csak tűzszünet van érvényben, immár 70 éve, de azóta ugyanúgy fújnak egymásra.

Ami a legkülönösebb, hogy a szovjet kommunizmus megszűnése után több mint 30 évvel ez a helyzet változatlanul fennál, sőt, annyit rosszabbodott, hogy

az északi kommunista diktatúra szert tett nukleáris fegyverre, és azt szinte bárhová eljuttatni képes rakétákra, így viszonylag sérthetetlenné vált külső erők számára.

Mindkét részről nagy lenne a kockázat

Ennek megfelelően egy háborús konfliktus is rendkívül kockázatos a két ország között. Dél-Korea nyilván nem támadná meg az atomhatalmat, hisz különös vezetőjéből ők is kinézik, hogy szemrebbenés nélkül bevetné népe másik fele ellen a nukleáris fegyvert, esetleg még az sem nagyon rázná meg, ha a sugárzásból valami visszajutna országába is.

A másik lehetőség viszont, hogy maga Kim támadna. Ha Dél-Korea mögött nem állna ott stabilan az USA, lehet, hogy nem is fogná vissza magát az északi diktátor, szerencsére azonban ott van a világ legnagyobb katonai hatalma, és nem zárható ki, hogy üzent is az északi rezsimnek, hogy mire számíthatna, ha akár hagyományos, akár nukleáris háborút indítana a Koreai-félszigeten.

Vélhetően a vele északról határos Oroszország és Kína is rendelkezik véleménnyel a dologról, és ezt nyilván ki is nyilvánították, bár a barátok nélkül maradt és az Ukrajna ellen kirobbanott háborújával két éve nem boldoguló Putyin más lehetőség híján Észak-Koreától vásárolt fegyvereket, melyeket már be is vethetett Ukrajnában.

Elrettentés

Mindenesetre nem lehet túl nagy az esélye, hogy Észak-Korea elszánná magát a támadásra, hisz nukleáris háború esetén saját országa teljes elpusztulását kockáztatja.

Hagyományos fegyverekkel folytatott támadás esetén pedig az USA szinte biztosan belépne és a levegőből elpusztítaná a déli területre lépő északi katonákat és azok fegyverzetét, miközben éberen figyelné a Kim rezsimje által elindított rakétákat, és megpróbálná leszedni őket, hisz teljesen nem zárható ki, hogy a Kim Dzsongun mégicsak elindít 1-2 atomrakétát, akár amerikai szárazföldi célpontra is.

A kardcsörtetés így inkább csak a kölcsönös elrettentés eszköze lehet, mint tényleges háborús provokáció.

Az északi rendszer rejtélye

Ami meglepő, az tulajdonképpen Kim rendszerének stabil fennmaradása. Lényegében hasonló helyzet volt a kettéosztott Németországban, de ahogy a szovjet oldal jelezte, hogy nem támogatja tovább a rezsimet, az napokon belül összeomlott, hisz a lakosság nagy része egyesült Németországot akart, mégpedig a nyugati rendszerben: ez így is valósul meg egy éven belül.

Vélhetően az észak-koreaiak is tisztában vannak a viszonyokkal: az internetet el lehet lehetetleníteni, de a dél-koreai rádió-, és tévékadókat nem tudják teljesen hatástalanítani, ahogy a kommunista NDK sem tudta annak idején kizárni a nyugatnémet adásokat, bárhogy is lesték a Stasi-ügynökök, hogy melyik antenna merre van fordítva.

Hogy Kína mellett mi tartja fenn mégis a rendszert, mit tud a Kim dinasztia, amit a keletnémet kommunista vezetők szovjet segítség nélkül nem tudtak, az egyelőre rejtély.