Táblázatban Oroszország atomereje - Mit jelent az emelt készültség? 

Putyin megemelt harckészültségi szintet rendelt el a stratégiai elrettentő erőknél, vagy ahogy a köznyelvben emlegetik őket, a nukleáris triádnál, háromszögnél.

Az Oroszországi Föderáció (OF) a világ legnagyobb atomhatalma – ha a nukleáris robbanófejek számát tekintjük, amely adatokat a szabadon hozzáférhető forrásokból beszerezhetünk.

Moszkvának 6.800 aktív nukleáris fegyvere van. Az Egyesült Államok haderejében valamennyivel kevesebb, 6.185 nukleáris robbanófej van szolgálatba állítva.

Ezeket az adatokat az Amerikai Tudósok Szövetsége – Federation of American Scientists publikálta. Mindkét nukleáris szuperhatalom 1.600-1.600 aktív stratégiai nukleáris fegyvert tart szolgálatban.

Az atomnál a pontosság nem lényeges

Valamikor azt tartották, hogy az orosz atomfegyvereknek azért nagyobb a robbanóereje, mint az amerikaiakénak, mert pontatlanabbak. Mára ezek a különbségek állítólag eltűntek.

A stratégiai interkontinentális rakéták, még ha tízezer kilométert is repülnek a célig, pontosságuk jóval a cél körül meghúzott 200 méteres körön belüli. És egy több száz kilotonnás, esetleg 3-5 megatonnás robbanófej esetében ez a pontosság elégséges.

Az említett nukleáris triádhoz – amelyek a stratégiai atomfegyvereket és hordozó-eszközeiket jelentik - tartoznak első elemként a szárazföldi telepítésű (föld alatti silókban vagy különleges nagy járművekre, esetleg vasúti kocsikra) interkontinentális ballisztikus rakéták. Csak érdekességképpen, valamikor a szovjet időkben több ilyen óriási rakétát Ukrajnában, a Dnyipro melletti Juzsmas (ma Pivdenmas) gyárban állítottak elő. Ma a Pivdenmas eléggé lepusztult, a valamikori 62 ezres alkalmazott létszám századrésze sem dolgozik már ott. Amióta 2014-el megszűnt az Oroszországgal való együttműködés, a gyár nem talált igazán magára, nincsenek piacai. 

A triád második eleme: a nagy hatótávolságú, atomtöltetű rakétákat hordozó és víz alól indító tengeralattjárók. 

A harmadik triád-elem: az atombombákat, rakétákat hordozó stratégiai nagy bombázógépek, az oroszoknál a Tu-160-as és a Tu-95-ös repülőgép-család tagjai.

Az OF stratégiai nukleáris erői (RSzVN), fegyverzetük (2018-as adatok): 

Forrás: növekedés-gyűjtés, FAS, wikipedia (orosz nyelvű)

Még nincsenek besorolva a hármas (triád) felosztásba a hiperszónikus orosz, amerikai és kínai fegyverek – amelyek első sorban a másik fél hátországát, nagy célpontjait támadják. Azt állítják, hogy ezek ellen a hagyományos rakétavédelem egyelőre nem hatékony. 

Három ilyen hiperszónikus oroszországi fegyverrendszer létezik, amely atom-robbanófejet is hordozhat. Az első kettőt (Avangárd és  Kinzsal) már hadrendbe állították – orosz források szerint. 

1. Avangárd – hiperszónikus (ötszörös hangsebességnél – Mach5 -  gyorsabb) űrsikló. Nincs saját motorja. Egy ballisztikus rakéta viszi fel az űrbe, 1000 kilométernél is magasabbra, majd onnan zuhanórepülésben, roppant sebességgel visszazuhan a legfelső légrétegekig, ahonnan szárnyas kiképzése folytán visszapattan az űrbe, ahonnan ismét lezuhan a legfelső rétegekig. Így pattog a felső légrétegek és az űr között és közben irányt tud változtatni, azaz gyakorlatilag bemérhetetlen. Nem ismert, milyen típusú nukleáris robbanófejet hordoz. Érdekesség: az elvet még a múlt század elején egy osztrák mérnök, az 1905-ben született, magyarul is tudó Eugen Saenger dolgozta ki, aki általános iskoláit Budapesten, Kelenföldön járta ki.
2. Kinzsal – a mostani ukrajnai háborúban orosz részről bevetett Iszkander rövid-köztes hatótávolságú ballisztikus rakéta repülőgépről (MiG-31-esről) 13-15 kilométer magasról indított hiperszónikus rakéta-rokona, amely a nehezebb felfedezhetőség miatt a világűr legalsó rétegeiben halad célja felé. Hagyományos rakétamotor (nem levegőszívó) hajtja. A MiG-31-es, azzal, hogy magasra felviszi, tulajdonképpen az első, indítórakéta-fokozat, a booster szerepét játssza. 
3. Cirkon hipersebességű, elsősorban hajók, tengeri csapásmérő csoportok elleni, motoros cirkáló rakéta. 30-40 kilométer magasan repül. Sok hasonlóságot mutat az oroszországi-indiai közös fejlesztésű BrahMos 2 hajók elleni rakétával.

Az USA-nak, és feltehetően Kínának is saját nukleáris triádja van.

Ez utóbbiakat tekintik a három atomfegyver-szuperhatalomnál az adott ország katonai biztonságának legfőbb garanciájaként, a mindent vivő aduászként, az utolsó lehetőségként. Egy nukleáris háborúnak ugyanis csak vesztesei lesznek – vélhetően a több ezer atomfegyver felrobbantásával az emberi civilizáció is eltűnik.

Taktikai és stratégiai fegyverzetek

Az oroszországi nukleáris fegyverek, miként az amerikaiak (és feltehetően a kínaiak) is, két nagy kategóriára oszthatók, a taktikai (harctéri) és a stratégiai (hadszíntéri) fegyverzetekre.

A taktikai és stratégiai felosztás nem annyira a robbanófejek ereje, hanem a hordozóeszköz jellege szerint történik. Amúgy eléggé elmosódottak a határok a két kategória között.

Nézzük az ismérveket.

1. Pontosság. Az egyik legfontosabb ismérv. A taktikai atomfegyverek pontosabbak, mert közelebb robbannak a saját erőkhöz. A stratégiai atomfegyverek több ezer kilométer távolságban, az ellenséges állam hátországában robbannak, általában pontatlanabbak és nagyobb hatóerejűek.
2. Hatóerő. A taktikai atomfegyverek robbanó ereje 0,3 kilotonnától néhány tucatnyi kilotonnáig (kt) terjed (TNT-egyenértékben, vagyis hagyományos robbanóanyag tonnákban), a stratégiaiak ereje e fölött akár 5-7 megatonnáig (Mt) is elérhet.
3. Hordozóeszköz. A taktikaiakat általában harctéri eszközök (nagy űrméretű ágyúk, taktikai rakéták, repülőről ledobott bombák) juttatják célba. A stratégiaiakat pedig hatalmas interkontinentális ballisztikus rakéták repítik sok ezer kilométerre.

A stratégiai atomfegyverrendszerek hordozóira, a triád elemeire is érvényesek a különféle riasztási fokozatok.

A triád elemei mindig „szolgálatban vannak” – legfeljebb a készültségi szint változik.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a minap magasabb készültségi szintre emelte az OF triádja rendszereit. Elemzők szerint ez nem a nukleáris háborúra való közvetlen felkészülést, inkább figyelmeztetést, elrettentést jelenthetett. Maga Putyin erre nem adott érdemi magyarázatot.

Hölgyem, nem talál olyan oroszországi, a stratégiai rendszereknél szolgálatot teljesítő tisztet, aki részletezné a tévében, mint jelent a magasabb riasztási szint. Ez a legjobban őrzött katonai titkok egyike

mondta a minap az RBK orosz médium tv-műsorvezetőnőjének Vlagyimir Truhan nyugállományú ezredes, aki aktív korában Moszkvában a védelmi minisztériumban dolgozott.

Így csak találgathatunk, kiindulva a hagyományos fegyverrendszereket, a harci gépeket kezelőkre érvényes, feltételezett készültségi szintekről. A légierőnél maradva: a normális készültségű repülős-századoknál a legtöbb pilóta, műszaki tiszt otthon alszik és úgy jár be három műszakba, mint bármely gyári alkalmazott. Néhány gép tart csak ügyeletet, ezeknek a pilótái, kiszolgálói bent alszanak a repülőtéren. 

Ennél magasabb riasztási szint, amikor az adott harcigép-század valamennyi pilótája, fegyvermestere, technikusa bent alszik a gépek melletti házakban, a készenléti körletben. Ha jön a riadó, felöltöznek, és adott idő elteltével bent kell nekik ülni a pilótafülkében. A gépeknek üzemanyaggal feltöltve, felfegyverezve, indulásra készen kell várakozniuk a betonon.

Még magasabb szintű készültségnél a pilóták, fegyverkezelők beöltözve a túlnyomásos ruhájukba, sisakjukba, bent ülnek a felfegyverzett, feltankolt gépekben és várják az indulási, bevetési parancsot.

Minden hadseregben, így az OF-éban is, megvannak a készültségi szint normák percekben kifejezve. Mennyi idő telhet el a felszállásig, vagy mondjuk a rakétasilók indítóbázisán szolgálatot teljesítő tisztek indítógomb-megnyomási állapotáig – ez elvben a készültségi szintrendszer lényege. 

Egy orosz atomfegyver-rakétahordozó tengeralattjárón hasonló a helyzet.

Igaz, ott a legénység, az indítószemélyzet ott alszik, pihen a közelben.

Ott például külön szekció gondoskodik arról, hogy a rakéták a víz alól indíthatóak legyenek, amihez az kell, hogy a függőleges indító-konténerek felső ajtaját időben kinyissák, a konténereket elárasszák vízzel, ellenőrizzék az indítótölteteket. Hiszen a víz alól vélhetően az orosz rakétákat is „aknavető-elven” indítják. Azaz kisebb indítótöltet felrobbantásával adnak alacsony kezdősebességet a nem túl mélyen, akár tapasztaltabb könnyűbúvárok által is elérhető néhányszor tízméteres mélységű vízben mozdulatlanul várakozó tengeralattjáróról indítandó rakétáknak, amelyeknek saját motorja, az első fokozat, a booster már a víz alatt működni kezd.