Új javaslat a hazai öntözésre: a Balaton víztömegének a kétszeresét is visszatarthatnánk

Hazánk sok vízzel rendelkezik, de az utóbbi időben elindult egyes területeken, például a Homokhátságon, vagy a Sajó-völgyében egyfajta kiszáradás.

A 7-8 éve készült felmérések alapján hazánkban csak 2 százalék volt az öntözött területek aránya, még az EU-ban 8 százalék volt az átlag.

Ahhoz hogy ez az arány növekedjen, és a magyar agrárium ténylegesen biztosítani tudja hazánk önellátását, a felelős vízgazdálkodás és az öntözésfejlesztés elengedhetetlen. (A hazai vízfelhasználásról, az aszályok okozta veszélyekről ebben a háttérelemzésben foglalkoztunk.)

Ez azonban számos kérdést vet fel. Költségoldalról most úgy néz ki, hogy rendelkezésre állnak a források, viszont a megvalósítás mikéntjéről még szakmai körökben is komoly viták folynak.

A kulcs a Tisza folyásának lassítása, és az országból kifolyó víz egy részének a felfogása. De vajon ezt milyen módon tehetjük meg? Építsünk egy, a kisköreihez hasonló erőművet Csongrádnál, alakítsunk ki hatalmas víztározókat, esetleg hozzunk létre fenékküszöböt a Tiszán? 

Többek közt ezekre a kérdésekre keresték a választ a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Zöldréti Attila által vezetett Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának online konferenciáján, ahol Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnöke, tartott előadást Öntözéssel a vidék versenyképességének szolgálatában címmel.

Fellendülés előtt az öntözés fejlesztése

Jelenleg 100 ezer hektáron öntözünk, de ennek a megháromszorozására lenne igény – húzta alá.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) számára rendelkezésre áll egy szakmai anyag, és egy nagyjából 104 projektből álló program, amelynek a  megvalósítására a következő 6-8 évben rendelkezésre állnak a források, ezáltal pedig mintegy 300 ezer hektár öntözhető területtöbblete keletkezhet a magyar agrárgazdaságnak, ami legalább a vízigényes fehérje növényeknek, illetve az öntözés nélkül alacsony termésbiztonságú zöldség- és gyümölcs-ültetvényeknek az öntözését lehetővé tenné.

Az igényt jól mutatja, hogy a feltörekvő konzerviparunk szereplői lassan szerződést sem kötnek olyan termelővel, aki nem rendelkezik öntözési lehetőségekkel, magyarul ahhoz, hogy magyar termésből elégítsük ki a hazai élelmiszer-feldolgozóipar kapacitásait, szükség van az öntözésre – emelte ki a szakember.

A többlet-vízigény 87 százaléka 4 megyében jelentkezett

2017 októberétől pontos kimutatásaik vannak arról, hogy mely gazdálkodók, melyik földrajzi területen, melyik víztestből, mekkora területről szeretnének és tudnának öntözni, ez pedig azt mutatja, hogy ténylegesen az Alföld és a Közép-Tisza-völgye igényli a leginkább az öntözést.

Hubai Imre tájékoztatása szerint az összes többlet-vízigény 87 százaléka az alábbi táblázatban szereplő négy megyében jelentkezett.

Itthon a gazdálkodók számára kedvező feltételeket jelent, hogy az állam és a Belügyminisztérium az árvízvédelemmel kapcsolatos költségeket nem terheli rájuk, csak a kizárólag öntözés miatti vízhasználattal kapcsolatos költségek terhelik a pénztárcájukat.

Az öntözés átgondolt gazdálkodást igényel

A hiányzó vízmennyiség pótlása az öntözött területeken hektáronként 80 és 100 ezer forint közötti üzemeltetési költségeket vetít előre a gazdálkodónak – ismertette, így olyan növények termesztésével érdemes kalkulálni, amiknél az öntözéssel megtermelhető többlethozam képes megtéríteni az öntözés miatti (és a járulékos) költségemelkedést.

Ez visszafogja az öntözés terjedését, hiszen nagyon feszes, nagyon átgondolt gazdálkodási módot igényel, azonban hosszú távon ez az agrárium fejlődésének a kulcsa. Egyúttal előrevetíti a precíziós mezőgazdaság fejlődését is, de az öntözött területek méretének növekedése új munkahelyeket is teremthet a hátrányosabb helyzetű vidéki területeken a teljes vertikális integrációban.

Ha mindezt kiegészítjük az élelmiszer-feldolgozóipar, a terménytárolók vidékre összpontosításával, az az egész éves foglalkoztatási lehetőségeket is javítaná, ráadásul az élelmiszerárak emelkedését is mérsékelhetnék ezek a fejlesztések– hangsúlyozta a közgyűlési elnök.

Látható tehát, hogy pozitív folyamatokat indíthat be az öntözés, ám az sajnos egyértelmű, hogy a világ édesvíz készletei fogyóban vannak, illetve bizonyos helyeken romló tendenciákat mutatnak.

A Kárpát-medencében gyakran úgy tűnhet, hogy ezek a problémák minket nem érintenek, de a szakemberek úgy látják, nekünk is fontos odafigyelnünk a vízkészleteinkre, hogy megőrizzük azokat.

Régre visszanyúló probléma

Most augusztusban lesz 175 éve, hogy Széchenyi István az első szimbolikus kapavágást megtette a tiszadobi kapuban. Vásárhelyi Pál tervei alapján, hogy a Tisza minél hamarabb folyjon ki az országból, mintegy 400 kilométerrel rövidítették le a hazai szakaszát, ami által 40-50 mellékér fűződött le végleg a Tiszáról, az ártéri területek pedig később nem voltak képesek kiszolgálni a fokgazdálkodáshoz szükséges oldalirányú vízfeltöltést, illetve az ártéri gazdálkodás is megszűnt. Ebből kifolyólag a magasan futó gátkorona megvédi ugyan a mögötte lévő területeket, azonban a termőföldek elkezdték igényelni az öntözővizet.

Új kihívások előtt az öntözési rendszerek

Azóta többféle felszíni öntözési rendszer is kiépült. A 20. század elején a Hajdúságot vízzel ellátó Keleti-főcsatorna is ezért épült fel.

Az öntözésfejlesztési stratégiának napjainkban olyan kihívásokkal is szembe kell néznie, mint a Kárpátokból, az erdőségek kiirtása miatt a Tiszán hazánkba lezúduló időszakos árhullámok leküzdése – hívta fel a figyelmet.

Ezeknek a villámárvizeknek a vizét persze jó lenne eltárolni, de sajnos mint a nevük is utal rá, kifejezett sajátosságuk, hogy olyan gyorsan rohannak át az országon, hogy nehéz belőlük itthon vizet felfogni.

A Kárpát Medencére lehulló csapadék és a határainkon túlról befolyó édesvíz mennyisége ma jelentős többletet mutat. Nagyjából 100 köbkilométernyi olyan vízmennyiség érkezik hazánkba, ami távozáskor már 106 köbkilométert mutat, tehát nagyjából 6 köbkilométer olyan édesvíz van, amivel gazdálkodni tudunk. Ebből nagyjából 1,5 köbkilométer amit a hazai gazdálkodók igénye leköt.

Ma egyébként körülbelül 100 ezer hektáron zajlik öntözés Magyarországon. Ennél nagyobb, akár a 200 ezret is meghaladó a berendezett terület nagysága, főleg a napjainkban gyorsulóban lévő öntözésfejlesztési stratégiának köszönhetően.

Most az OVF részére rendelkezésre állnak a források, 2018 óta évente mintegy 17 milliárd forint összegben, így az új beruházások képesek lennének lekötni az országból kiáramló víztöbbletet, azonban ezt a folyamatot fel kell gyorsítanunk, mert lassan a folyók vizének visszatartása nélkül nem marad lehetőségünk a felszín alól kivett vízkészleteink pótlására – hangsúlyozta Hubai Imre.

A Tisza-tónak számtalan haszna van

Elmondta, hogy az 50 éve épült Kiskörei vízlépcső és a Tisza-tó az öntözést és vízvisszatartást szolgáló rendszernek csak az első elemei lettek volna, azokat követte volna egy Csongrádi vízvisszatartó-duzzasztómű, ami végül nem készült el.

Ugyan valószínűleg a mai környezetvédelmi standardokat figyelembe véve a Tisza-tó nem jöhetett volna létre, a megfelelő hasznosítás mellett, napjainkban a tó segítségével, és az általa biztosított állandó vízszintnek köszönhetően az utóbbi időben a felpörgő turizmus és az egyre többrétű hasznosítás egyszerre javítja a térség gazdasági helyzetét és segít a társadalmi rekreációs folyamatokban, illetve többek közt csökkenti a Balatonra nehezedő nyomást.

Mindeközben a Kiskörei Vízerőműnek köszönhetőenlehetőségünk van a Tisza-tóból való öntözésre, a Keleti Főcsatorna töltésére, ezáltal Debrecen térségének többek közt a Fancsikai-tavaknak a vízpótlására a CIVAQUA-program által, valamint a Körösök és a Hortobágy-Berettyó vízpótlására és vízminőség javítására, úgy hogy még a természeti környezetnek is tudunk elegendő mennyiségű vizet biztosítani – hangsúlyozta.

A Tisza-tó egyébként 12 ezer hektáros, nagyjából 150 millió köbméter vizet tud visszatartani, aminek a felhasználása dinamikus, tehát ennek a 150 milliónak a cserélődése nagyjából hetente bekövetkezik, azonban komoly problémát jelent az eliszaposodás, amire oda kell figyelni.

Ezzel kapcsolatban komoly eredmény, hogy az idén a Közép-Tiszai-vidéki Vízügyi Igazgatóság elnyert egy olyan támogatást, amelynek segítségével úszókotrót tud majd üzemeltetni, így legalább a turizmushoz, a vízisportokhoz, az öntözéshez szükséges gravitációs vízkivételhez és a kishajók útvonalainak fenntartásához szükséges területeken kotorni tudják majd a tavat.

Az Alsó-Tisza a problémásabb

A Tisza alsóbb szakaszain azonban már korántsem ilyen egyszerű a helyzet.

Ahhoz, hogy a holtágakat élővé lehessen tenni, és megnyíljanak az öntözési lehetőségek, mezőgazdasági vízkivételi helyek jöjjenek létre, újra felvetődött, hogy mégis meg kellene építeni a korábban tervezett csongrádi duzzasztóművet. Ez elősegíthetné a Tisza hajózhatóvá tételét, valamint biztosítaná, hogy a most például Szolnok ivóvízellátására kivett vízmennyiséget pótolni tudjuk, illetve megakadályozná a Tisza nyaranta előforduló túlzott kiszáradását – ismertette az elnök.

Kiemelte, hogy igény lenne ugyan egy Csongrádnál, vagy valahol máshol elhelyezkedő fenékküszöb, sarkantyú, vagy éppen vízerőmű létrehozására, de erről jelenleg még szakmai körökben is komoly vita folyik. Mindemellett töltésemelés és árvíz-apasztók és -tározók építésére is szükség lehet.

Több tíz vagy százezer hektárra lenne szükség

Azt is el kell dönteni a vízvisszatartással kapcsolatban, hogy kinek a kötelessége a víztározáshoz szükséges vízteret biztosítani, ugyanis ez a 4-4,5 köbkilométernyi vízmennyiség, amit érdemes lenne visszatartani, nagyjából két Balatonnyi vízterületet jelent. Márpedig kérdéses, hogy ki tud egy, akár több tíz-, vagy százezer hektáros területet ma az Alföldön erre biztosítani. 

Összességében tehát látható, hogy tervek ugyan vannak a helyzet megoldására, viszont még rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Az előttünk álló évek feladata lesz megoldani ezeket a problémákat, de ha minden jól megy, komoly fellendülés várhat a hazai agráriumra.

A teljes előadás megtekinthető az alábbi videóban:

A címlapi kép forrása: MKT