Új korszak a V4 számára? - Kialakulhat egy új Közép-Európa–Adria tengely

Ha abból indulunk ki, hogy Magyar Péter kormánya a jelenlegi külpolitikai irányvonalat követi, akkor a V4 előtt valószínűleg jelentős megújulási időszak áll. Ugyanakkor ez már nem a 2015–2022 közötti „szuverenista blokk” lesz, hanem egy pragmatikusabb, projektalapú regionális együttműködés.

Rövid távon a legfontosabb változás Magyarország és Lengyelország viszonyának helyreállása.

A Magyar-kormány deklarált célja a visegrádi együttműködés újjáélesztése és a Varsóval ápolt kapcsolatok stratégiai szintre emelése. Valószínű forgatókönyv, hogy ha Magyarország támogatja Ukrajna EU-integrációját, csökken a politikai konfliktus Budapest és Varsó között, a katonai segítségnyújtás kérdésében azonban továbbra is lehetnek nézeteltérések.

A V4-ek között létrejöhet egy minimális konszenzus Ukrajna államiságának támogatása, az újjáépítési projektek, a határmenti infrastruktúrafejlesztések és az energetikai összeköttetések keleti irányú bővítése vonatkozásában.

A következő két évben valószínűleg ez lesz az egyik legfontosabb közös projektterület, különös tekintettel a lengyel LNG-terminálokhoz való kapcsolódásra, az észak–déli regionális gázhálózat bővítésére, a villamosenergia-hálózatok integrációja, valamint az orosz energiafüggőség fokozatos mérséklésének szándékára.

Középtávon a küszöbön álló törvényhozási és elnökválasztásoknak döntő szerepe lesz a V4-együttműködés intenzitásának alakulásában.

A 2027-es szlovák nemzeti tanácsi választás kulcsfontosságú a négyesfogat jövője szempontjából.

Jelenleg Robert Fico kormánya gazdasági és politikai nyomás alatt áll az EU részéről, miközben az européer és a Magyar-kormánnyal szimpatizáló szlovákiai ellenzék erős pozícióból készül a kampányra. Ha Fico marad, Ukrajna ügyében vélhetőleg formálisabb lesz a V4-összedolgozás. Ha egy centrista vagy liberálisabb kormány kerül hatalomra Pozsonyban, akkor viszont a magyar–lengyel–szlovák tengely jelentősen megerősödhet a Visegrádi Csoporton belül.

A régiós politikai folyamatok alakulása szempontjából legmeghatározóbb törvényhozási választás kétségkívül a lengyelországi lesz.

Jelenleg Donald Tusk koalíciójának (Polgári Koalíció, Lengyelország Koalíció, Új Baloldal, Lengyel Közép, PL2050) van esélye kitartani 2027 őszéig, de a Fidesszel korábban szövetséges, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) továbbra is a legerősebb ellenzéki szereplő az országban. Ha Tusk tábora marad hatalmon, a V4 erősen EU-párti irányba mozdulhat, és gördülékenyebb lehet a közép-európaiak együttműködése Berlinnel, valamint Párizzsal. Amennyiben azonban a PiS a konzervatív, nacionalista erők élén visszatér a kormányrúdhoz, több hangsúly kerülhet a határvédelemre, a demográfiai kihívások kezelésére és a biztonságpolitikára a visegrádi kereteken belül.

Mindemellett a 2028-as csehországi elnökválasztás önmagában kevésbé meghatározó, mint a parlamenti erőviszonyok, de fontos jelzés lehet arról, hogy Prága a német–francia integrációs vonalat vagy az erősebb regionális együttműködést részesíti előnyben.

A V4 nem klasszikus nemzetközi szervezet, hanem laza, kormányközi politikai együttműködési platform.

A jövőképek mérlegelése előtt szenteljünk pár gondolatot a visegrádi együttműködés szervezeti adottságainak.

A formátum nem rendelkezik erős intézményi háttérrel, kötelező döntéshozatali mechanizmusokkal vagy olyan jogi struktúrával, amely a tagállamokat tartósan közös álláspont kialakítására kényszerítené.

A V4 elsősorban ad hoc eszköz a tagországok kormányai számára az érdekeik összehangolására a kölcsönösen előnyös ügyek mentén. Az együttműködés eredeti célja 1990–1991-ben az volt, hogy a közép-európai államok koordinálják külpolitikai törekvéseiket, és közösen készüljenek fel a nyugati integrációra, különösen a NATO- és EU-csatlakozásra.

A V4-et mindmáig a közös történelmi tapasztalatok, kulturális hasonlóságok és biztonságpolitikai érdekek tartják össze. Ugyanakkor a tagállamok külpolitikai prioritásai nem mindig estek/esnek egybe.

Csehország hagyományosan a német piac felé orientálódik, Lengyelország nagy hangsúlyt helyez az orosz befolyással szembeni fellépésre és a transzatlanti kapcsolataira, míg Magyarország és Szlovákia gyakran egyensúlyoz Nyugat-Európa és a keleti hatalmi tényezők (Oroszország, Törökország, Kínai Népköztársaság) között.

Hazánk geostratégiája szempontjából pedig különösen meghatározó tényező a Balkán.

A részben eltérő diplomáciai, gazdasági, kulturális és nemzetpolitikai vektorok mindmáig akadályozzák a Visegrádi Négyek egységes politikai blokká válását.

Gazdasági értelemben a négy állam egyszerre partnere és versenytársa egymásnak. Hasonló szerkezeti és történelmi adottságaik okán mindannyian a külföldi működőtőke bevonzására törekszünk.

A járműiparban, az energiapiacon, a mezőgazdaságban és a kelet–nyugati áruszállítás területén rivalizálás alakult ki közöttünk, emiatt gazdaságpolitikáinkat máig nem harmonizáltuk, noha az EU-tagság révén egyre szorosabban kapcsolódunk egymáshoz.

Jogi és intézményi természetét tekintve a V4 tudatosan megőrizte rugalmasságát. Nem vált kötelező tárgyalási fórummá, és nem fejlődött kompromisszumokat kikényszerítő nemzetközi szervezetté. A tagállami kormányok nem kívántak olyan intézményes kereteket létrehozni, amelyek korlátozták volna a mozgásterüket (euró bevezetése, Migrációs paktum, Covid-járványkezelés, az ukrajnai háború megítélése, az oroszországi szénhidrogén-importfüggőség enyhítése – csak hogy pár példát említsünk).

De lássuk, mi a helyzet a négyesfogat kibővítésével?

A V4 fennállásának eddigi 35 évében a tagállamok nem mutattak szándékot más közép- és kelet-európai államok szorosabb bevonására, és nem törekedtek a szinergiák kiterjesztésére a legkézenfekvőbb közös célokon túl.

A 2014-ben bevezetett uniós „kettős többségi” szavazási rendszer csökkentette a visegrádi országok önálló érdekérvényesítő képességét, ezért a négy állam külső partnereket keresett az Európai Unión belüli befolyás növelése érdekében. Felértékelődött a V4+ együttműködési forma, amely a Visegrádi Négyeket Ausztriával, Szlovéniával, Horvátországgal és más közép-európai országokkal kapcsolta szorosabban össze.

A kibővített együttműködés mindig az éppen aktuális régiós szakpolitikai célkitűzések mentén alakult. A szomszédságpolitika és a védelmi kérdések, valamint a kereskedelmi, energetikai, kulturális és idegenforgalmi törekvések mellett a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések tervezése lett a legfőbb közös erőfeszítés a V4+ formátumban.

A posztjugoszláv térség a legkézenfekvőbb terep a szövetségépítéshez.

A V4 országai jelentős figyelmet fordítanak a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációjának támogatására. Politikai és fejlesztési segítséget nyújtanak a térség országainak, és a V4-modellt gyakran példaként állítják eléjük. A nyugat-balkáni országok számára hasznos lehet egy „visegrádi típusú” együttműködési fórum, amely kialakítására az elmúlt évtizedben történtek lépések (WB6, Nyugat-balkáni Alap).

A balkáni kapcsolatok erősítése geopolitikai szempontból is előnyös lehet (lásd mező- és vízgazdálkodás, energetikai és közlekedési infrastruktúra, telekommunikáció, digitális piacok és bankszektor). A V4-ek és a térség országai közötti rendszeres külügyminiszteri találkozók pedig kiváló együttműködési alapot jelentenek.

A közép-európai négyesfogat jövője szempontjából azonban mégis a nyugati viszonyrendszer a legrelevánsabb tényező.

Németország számára előnyös lehet egy konstruktívabb V4, amely nem blokkoló szereplőként, hanem regionális partnerként jelenik meg az EU-ban. A leggyorsabban az EU-s ügyekben várható közeledés a felek között.

Az új magyar kormány egyik fő célja a befagyasztott uniós források felszabadítása és a jogállamisági viták rendezése.

Ez közelebb hozza Budapestet Berlinhez.

Továbbá – folytatva a korábbi szakpolitikai törekvéseket – előtérbe kerülhet a nemzetközi közlekedési folyosók fejlesztései, az észak–déli logisztikai hálózatok bővítése, valamint az energetikai és digitális infrastruktúra modernizálása, amely projektekben a német gazdaság, mint a térség legnagyobb befektetője, közvetlenül érdekelt lehet.

Berlin számára stratégiai érdek a közép-európai energiahálózatok jobb összekapcsolása, a vonatkozó beruházásokban pedig politikailag és pénzügyileg is támogatóként léphet fel Németország.

A korábban már működő V4–Németország csúcstalálkozók mintájára létrejöhet egy rendszeres politikai konzultációs mechanizmus. A hangsúly nem a klasszikus geopolitikán, hanem a versenyképességen lenne. A német autóipar és a közép-európai termelési láncok rendkívül szorosan integráltak.

Az együttműködés bővülhet az akkumulátorgyártás, az elektromobilitás, a félvezetőipar, a védelmi ipar és a kutatás-fejlesztés és innováció területén.

A Nyugat-Balkán európai uniós integrációja adhatja a legjelentősebb közös stratégiai érdeket Berlinnel. A V4-ek hagyományosan támogatják az EU nyugat-balkáni bővítését, és egy Németországgal összehangolt politika jelentősen növelhetné a térség befolyását. Ilyeténképpen a V4+ modell akár Ausztriával, Horvátországgal, Szlovéniával és a nyugat-balkáni országokkal is kiegészülhet.

A V4–Franciaország viszony jövője már nagyobb részben függ attól, hogy a Visegrádi Csoport képes-e visszanyerni korábbi kohézióját.

Franciaország ugyanis hagyományosan nem a V4-formációt tekinti a közép-európai partnerekkel folytatott diplomáciai tevékenység elsődleges eszközének, ugyanakkor részt vesz V4+ formátumú konzultációkban, tehát Párizs radarján egyértelműen ott szerepel a visegrádi együttműködés.

Amennyiben az új magyar kormány külpolitikai irányváltása csökkenti a korábbi kétoldalú feszültségeket, az Élysée-palota ismét érdekeltté válhat a Budapesttel folytatott rendszeres egyeztetésekben, akár kiterjesztett közép-európai felállásban is.

A hangsúly várhatóan az európai versenyképességen, a védelmi ipari együttműködésen, az atomenergián és energiapolitikán, a közlekedési infrastruktúrafejlesztésen, valamint a nyugat-balkáni stabilizáción lehet.

Franciaország számára különösen érdekes lehet, hogy a V4-államok egyre fontosabb szereplők az európai védelmi politikában.

Középtávon kialakulhat egy „Weimar+V4” vagy „V4–Franciaország–Németország” jellegű együttműködési mechanizmus – a vonatkozó varsói politikai ambíciók megléte esetén. Korábban már léteztek V4–Franciaország–Németország találkozók, amelyek mintául szolgálhatnak egy rendszeres konzultációs fórum számára.

Ígéretes szakpolitikai kooperációs területek lehetnek az aktuális közös érdekek mentén a védelmi beszerzések, a hadiipari együttműködések, a nukleáris és SMR-technológiák, a közlekedési folyosók, a mesterséges intelligencia, valamint az agrár- és kohéziós politikai összedolgozás.

Ebben a modellben Franciaország a politikai és katonai súlyt, a V4-ek pedig a regionális koordinációt és a gyorsan növekvő ipari kapacitásokat adhatnák.

Hosszú távon a legérdekesebb forgatókönyv a szélesebb Közép-Európa–Franciaország partnerség lehet, amelyben a V4-ek mellett Ausztria, Szlovénia, Horvátország, esetleg a Nyugat-Balkán egyes EU-tagállamai is szerepet kapnak.

Ennek fő tengelyei a Fekete-tenger–Adria–Balti-tenger közlekedési és energetikai összeköttetések sűrítése/kialakítása, a védelmi ipari integráció, valamint az EU bővítési politikái lehetnek.

Ugyanakkor a V4-ek elsődleges külső gazdasági partnere továbbra is Németország. Emiatt valószínűbb egy „francia–német–közép-európai háromszög” kialakulása, mint egy önálló V4–Franciaország stratégiai blokk.

A V4-ek számára Párizs inkább fontos kiegészítő, egyensúlyteremtő partner (értsd: zsarolási potenciál) lehet, míg Berlin várhatóan a jövőben is a legfontosabb nyugat-európai kapcsolódási pont marad négyesfogat diplomáciájában. Persze, minden szakpolitikai viszonyrendszert átírhatnak pártpolitikai, ideológiai és kommunikációs megfontolások.

Van érdemi potenciál a V4–Olaszország együttműködés mélyítésében is.

Az első jelek alapján az új magyar kormány sem kíván szakítani a korábbi orbáni szakpolitikai iránnyal, bár a hangsúlyok részben eltérhetnek az előző korszakétól. Magyar Péter Olaszországot „kulcsfontosságú partnernek” tekinti, és a 2026. április választási győzelmét követően kifejezetten kezdeményezte a kapcsolatépítést leendő olasz kollegájával, Giorgia Melonival. A római találkozón mindkét fél kiemelte a védelmi együttműködés, az európai versenyképességfejlesztés és a migráció kezelésének fontosságát. Az inkább ideológiai alapú Orbán–Meloni viszonyt egy pragmatikusabb, gazdasági és infrastruktúra-központú együttműködés válthatja fel, amelyhez a pártpolitikai színezetre való tekintet nélkül, a többi V4-kormány is bátrabban csatlakozhat.

Bár Budapest retorikája várhatóan mérsékeltebb lesz, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia továbbra is érdekeltek az uniós migrációs és menekültügyi paktum adta minden jogi és pénzügyi lehetőség kihasználásában a kötelező kvótarendszer szerinti elosztás elkerülése érdekében. Ezen a ponton az olasz kormány és a V4-ek között továbbra is jelentős érdekazonosság maradt.

A trieszti kikötő ügye lehet az egyik leglátványosabb együttműködési terület.

A Meloni–Magyar találkozón megerősítették a kikötőprojekt támogatását, amely beruházás nemcsak magyar, hanem szélesebb közép-európai logisztikai jelentőséggel is bír, hiszen a V4-ek számára az Adria felé vezető tengeri kijáratok stratégiai fontosságúak (Balti–Adria tengely, „Borostyán” árufuvarozási folyosó, Három Tenger Kezdeményezés).

Középtávon a V4 + Ausztria + Olaszország + Szlovénia + Horvátország formátum is elképzelhető, együttműködésben/átfedésben a Közép-Európai Kezdeményezéssel, különös tekintettel a tengeri és szárazföldi ellátási láncokra, az energiabiztonságra, a védelmi ipari együttműködésre, illetve a Nyugat-Balkán EU-integrációjára.

Különösen ez utóbbi kérdésében lehet jelentős érdekazonosság, mivel Olaszország és a V4-ek egyaránt érdekeltek a térség stabilizálásában.

Hosszú távon a legérdekesebb forgatókönyv egy új Közép-Európa–Adria tengely kialakulása lehet, amelyben a V4-ek adják a régió ipari és fogyasztói bázisát, Ausztria a pénzügyi és logisztikai csomópontot, Olaszország pedig a tengeri kapcsolódást, valamint a szaktudást.

Ebben a modellben Trieszt, Koper, Fiume és részben Velence olyan szerepet tölthetne be, mint Rotterdam vagy Hamburg Észak-Európában.

A fentiekből kitűnik tehát, hogy Magyarország új kormánya motorja lehet a Visegrádi Csoport újrahangolásának, de a közép-európai együttműködés alakulásának legfontosabb tényezői hazánk határain kívül helyezkednek el.

Magyar Péter miniszterelnöksége alatt a V4 várhatóan kevésbé lesz ideológiai-politikai szövetség, és inkább regionális fejlesztési, energetikai és közlekedési platformmá alakul.

A legfontosabb változókat nem Budapest, hanem a 2027-es lengyel és szlovákiai választások jelentik.

Ha Varsóban és Pozsonyban is olyan kormányok maradnak vagy kerülnek hatalomra, amelyek támogatják a regionális együttműködést és az EU-n belüli közép-európai koordinációt, akkor a 2030-as évek elejére kialakulhat egy Németországgal, Ausztriával, Olaszországgal és részben Franciaországgal együttműködő, gazdaságilag és infrastruktúrájában erősen integrált közép-európai térség.

Nem egy formálisan kibővített Visegrádi Csoportot kialakítása tűnik reálisnak, hanem a rugalmas – és sokszor informális – „V4+” rendszer fenntartása, amelyben a négy ország egyes ügyekben más államokkal működik együtt.

Erre a Nyugat-Balkán, Szlovénia és Ausztria kínálja a legtermészetesebb terepet. A 2026-os magyar politikai fordulat ennek egyik jelentős, de korántsem egyedüli katalizátora lehet.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium kutatótanára, valamint az In Statu Nascendi Think Tank kutatója.