Új korszakot nyithat a globális Dél felemelkedése

Közel negyedszázada már annak, hogy a világ a nemzetközi bizonytalanság – vagy más kifejezéssel élve – a geopolitikai felfordulás hosszú időszakába lépett. 2001 óta megtapasztalhattuk többek között a 9/11-et, az iraki háborút, az orosz-grúz háborút, az arab tavaszt és annak következményeit, emellett a krími válságot, a Brexitet, a szíriai válságot, az orosz-ukrán háborút, az izraeli-Hamász háborút és természetesen az USA és Kína közötti rivalizálást. A második Trump-elnökséggel most a transzatlanti együttműködés válságának is tanúi lehetünk.

Gyakran gondoljuk azt, hogy az egyes országok gazdasági fejlődését főként belső tényezők vezérlik. Pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a nemzetközi rendszer e téren jelentős mértékben korlátozza az önálló államok tevékenységét. Ez talán még inkább igaz a fejlődő országokra, azon belül is az úgynevezett globális Délre, amelyhez a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) kívül lévő, jelentősebb olajkincsekkel nem rendelkező államok tartoznak.

Amikor a nemzetközi bizonytalanságok növekednek, a globális Délnek még nagyobb kihívásokat jelent a gazdasági fejlődés fenntartása. Ahhoz, hogy megértsük ezeket a kihívásokat, először azt kell látnunk, hogy a nemzetközi politika és annak gazdaságtana ma már teljesen új színtéren mozog, a világban az erőviszonyok és a feltételek jócskán megváltoztak.

Nézzük tehát, melyek a nemzetközi politikai gazdaságtan új tájképének fő jellemzői! Elöljáróban szeretném leszögezni: nem gondolom, hogy a globális Dél egy egységes tömb lenne. Azt sem állítom, hogy a globális Észak (azaz a Nyugat) egyetlen tömböt alkotott, még mielőtt a szakadék az USA és Európa között ilyen szélesre nőtt volna.

A washingtoni konszenzus tanulsága

Az új színtér, tájkép alapvetően három jellemzőre épül fel.

Először is, a globális Dél ma már nagyobb öntudattal és ennek megfelelően több aktív intézménnyel rendelkezik. A függetlenné válás előtt a globális Dél legtöbb országában gyenge volt az állam működése. Ezért számos ország számára az állam - gyakran a nemzettel közös – építése volt az elsődleges feladat a függetlenséget követő évtizedekben. Ennek következtében a legtöbbjük ma már az önálló kezdeményezések elindításához és végrehajtásához komoly kapacitásokkal, képességekkel rendelkezik.

A washingtoni konszenzus összeomlása és az USA által vezetett nemzetközi rend eróziója ráadásul kemény leckét adott a globális Dél államainak arra vonatkozóan, hogy nem követhetik egyszerűen azt, amit a Nyugat mondott nekik, legyen szó államépítésről, demokratizálásról vagy gazdasági fejlődésről. Ehelyett tanulniuk kell más államoktól, integrálniuk szükséges a máshonnan származó kulcsfontosságú tanulságokat.

Ugyanakkor Kelet-Ázsia (beleértve Északkelet- és Délkelet-Ázsiát is) általános sikere megmutatta, hogy a gazdasági jóléthez más utak is vezetnek, mint amit a neoklasszikus közgazdaságtan és követői hirdetnek. Amire Kelet-Ázsia képes, arra a globális Dél más országai és régiói is képesek lehetnek. Ez a felismerés pedig az érintettekre ösztönzőleg hat.

Másodszor, az új technológiák napjainkban teljesen új dinamikát adnak a gazdasági fejlődésnek. Az újítások a történelem során mindig az emberiség fejlődésének motorjai voltak. A legtöbb újonnan megjelenő technológia hatása ugyanakkor a múltban inkább csak néhány iparágra vagy ágazatra korlátozódott. A vasút például nagymértékben felgyorsította a szállítást, a termelést és a piacok integrációját, míg a távírók megkönnyítették a kommunikációt, a navigációt és a katonai koordinációt.

Ehhez képest a mai új technológiák - elsősorban a mobilkommunikáció, a műholdas képalkotás, a mesterséges intelligencia, az automatizálás és a drónok - potenciálisan minden ágazat fejlődését dinamikussá tehetik. Ezek az új technológiák lényegében mindenhol hatásosak, mindenre képesek. A műholdas képalkotás és a drónok például az agráriumban a hagyományos gazdálkodást is nagymértékben javíthatják. Hasonlóképpen, a mesterséges intelligencia által támogatott automatizálás és a robotok nemcsak a csúcstechnológiában, hanem a hagyományos gyártásnál is nagymértékben növelhetik a termelékenységet. S bár továbbra is igaz, hogy csak néhány nagy fejlődő ország (például Brazília, Kína, India, Indonézia) képes az érdemi és folyamatos beruházást igénylő innovációra, a globális Dél legtöbb országa viszonylag kis költséggel átveheti ezeket az erőteljes hatású új technológiákat.

Kína, a globális Dél vezető hatalma

Végezetül, a kibontakozó amerikai-kínai rivalizálás, amely egy-két évtizednél is tovább tarthat, szintén új dimenziót nyit a nemzetközi politikai gazdaságtan új tájképében. A XVI. századtól kezdődő modern történelem során elsősorban a geopolitikai küzdelmek alakították a világ rendszerét. Az amerikai-kínai rivalizálás azonban legalább három szempontból különbözik minden korábbitól.

Először is, a történelem során most fordul először elő az, hogy egy vezető súllyal bíró nagy gazdaság is szereplője a globális Délnek. A második világháború előtt minden jelentős gazdasági folyamat, erő a Nyugatról érkezett. A második világháború után (Nyugat)-Németország és Japán az USA szövetségesei lettek és a Nyugat részeivé váltak. Bár a Szovjetunió jelentős katonai és politikai hatalom volt, gazdasági teljesítménye soha nem érte el az USA teljesítményének a felét sem. Ráadásul a Szovjetunió kereskedelmi forgalma a globális Dél országaival nem volt jelentős.

Ehhez képest Kína, amely egyértelműen a globális Dél része, ma már ebben a térségben is számos ország jelentős kereskedelmi partnerének számít. Sőt, valójában az a helyzet, hogy a Kína által a globális Dél országaival folytatott kereskedelem 2022 óta nagyobb mértékű, mint amit az északi államokkal jegyez a távol-keleti nagyhatalom. Még akkor is így van ez, ha a déli országokkal folytatott kínai kereskedelem egy része végül az északi országokat célozza meg. Kína tehát már integrálódott a globális Déllel és a Nyugattal egyaránt. Sőt, az az érv is megállja a helyét, hogy a globális Dél egy része ma már jobban integrálódott Kínával, mint a Nyugattal.

Ugyanilyen fontos, hogy Kína ma már vezető technológiai hatalomnak számít. Ezen belül számos olyan terület van, ahol Kína ma már egyenrangú a Nyugattal, sőt, meg is előzi azt. Ez azt jelenti, hogy a globális Dél számára – a Nyugat mellett – Kína is a tőke, a technológia és a szakértelem alternatív forrása lehet, ha fejlesztésekről van szó. Ez lehetőséget ad arra, hogy a globális Dél országai sikerrel játsszák ki az Egyesült Államokat és Kínát egymás ellen, így nagyobb befolyást szerezhetnek a két vezető gazdasággal szemben.

A fejlesztés háromszögének sarokpontjai

Milyen következményekkel jár mindez a globális Dél gazdasági fejlődésére nézve? Fontos tanulság, hogy egyetlen ország sem tud gazdasági fejlődést elérni, ha azt a vezetése nem akarja. A fejlődés beindítása és fenntartása azonban még elkötelezett és hozzáértő vezetés esetén sem könnyű feladat. Valójában az elmúlt fél évszázad egyik legszembetűnőbb és legelszomorítóbb ténye az volt, hogy kevés ország volt képes több mint két évtizeden keresztül elérni az egy főre jutó GDP 4%-os növekedési ütemét. Melyek tehát a fejlődés fenntartásának feltételei? A választ jómagam az „új fejlesztési háromszög” biztosításában határoztam meg: egyszerre kell rendelkezésre állniuk a megfelelő állami kapacitásnak, intézményrendszernek és a jól működő társadalmi-gazdasági programoknak, politikáknak (beleértve az iparpolitikát) is. A mai világban számos fejlődő országból hiányzik ennek a háromszögnek egy vagy akár mind a három sarokpontja is.

Másodszor, a béke mindig jót tesz a gazdasági fejlődésnek, míg a háború mindig rossz. Ezért a globális Dél országainak meg kell próbálniuk elkerülni az egymás elleni konfliktusokat. Ehhez szükség lehet a regionalizmus bizonyos szintjére: ez ugyanis a közös stabilitás egyik legfontosabb horgonya. Azokban a régiókban, mint például a Közel-Keleten vagy Dél-Ázsiában, ahol a nagyobb országok nem tudnak békében élni egymással, a gazdasági fejlődés látja a kárát a konfliktusoknak.

Ahogy a néhai Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping, Kína vezetője 1976-tól 1989-ig) mondta, a béke és a fejlődés együtt jár és együtt is kell járnia!