Van-e orosz-ukrán háborús veszély? - Táblázatban a két ország hadereje

A Maxarnak nagyon jól jött ez a hírverés.

A cég egyébként felárral készít/szállít 15 cm felbontású, már-már a katonai műholdakéhoz hasonló minőségű képeket is.

És ha a kuncsaft hajlandó megfizetni, különféle szenzorokkal, multispektrális szűrőkkel (például rövidhullámú infravörös tartományban SWIR-ben) készült fotókat is rendelhet, amelyeken a haditechnika, például a járó motorú (esetleg haladó) járművek megkülönböztethetők a hideg motorú, egy helyben állóktól – még akkor is, ha mesterséges füsttel, köddel próbálják álcázni azokat.

Ennek kapcsán nem érdektelen megjegyezni, hogy az oroszországiak nem is próbálták álcázni a katonai jármű-sokadalmat, a mozgást, és a téma egyik legjobb hazai ismerője nyilatkozta, hogy a csapatmozgatást nappal, mindenfajta álcázó manőver nélkül, szinte demonstratívan hajtották-hajtják végre. Erre mondják Moszkvában, hogy „ez a mi országunk, oda visszük országon belül a katonáinkat, a technikát, ahova jónak látjuk”. És ebben igazuk van, mert az elsősorban a hidegháború idején érvényes, a csapatmozgásokat korlátozó és bejelentésköteles státuszba helyező megállapodásokat a Nyugat és az Oroszországi Föderáció (OF) között nagyrészt felmondták.

Mindennek kapcsán érdemes kis történelmi visszatekintést tenni.

A felmondások nagyrészt azzal párhuzamosan történtek, ahogy a múlt évtized derekán jelentős romlás állt be az ukrajnai események miatt (Kelet-Ukrajnában a szeparatizmus, a Krím elcsatolása) Moszkva és a Nyugat kapcsolataiban. 

Ugyanez történt a Nyitott Égbolt Szerződés (Open Skies Treaty) nevű kelet-nyugati katonai megállapodással, amelynek értelmében korábban az Európai Biztonság és Együttműködés Szervezete (EBESZ – OSCE) számos tagja engedélyezte egy speciális, kamerákkal felszerelt katonai gépnek a területe fölé való berepülését és meghatározott katonai objektumai, területei fényképezését. Magyarán a legális kémkedést, a katonai kártyák részleges felfedését. 

Mindezek célja a bizalom erősítése, jelzés, hogy az adott ország nem készül háborúra, a csapatok, a haditechnika a helyükön vannak.

Most a Maxar-űrfelvételek körüli viták idején jól jött volna egy német, kanadai, vagy amerikai Open Skies Treaty katonai gép a kérdéses oroszországi bázis felett készített felvétel-sorozata. Ezek a katonai gép aljára szerelt nagy méretű fényképezőgépek óriási (a fél métert meghaladó átmérőjű) objektívjeikkel olyan pontos felvételeket készíthettek volna, amilyenekre a Maxar-műholdak képtelenek. Ukrajna keleti konfliktus-zónája felett egyébként tilos a légi forgalom, csak az EBESZ különleges megfigyelő misszója, az SMM fényképezőgéppel-videoval felszerelt drónjai repülhetnek be a zónába. 

Némiképpen belezavart a képbe, hogy 2021 októberében, másfél évtizedes alkudozás után az EU és Ukrajna aláírt egy ugyanolyan nevű szerződést (Open Skies Treaty), amely viszont civil jellegű és de facto egyesíti Ukrajna és az EU légterét. Aminek szintén nagy jelentősége van/lesz, mert megakadályozhatja a malajziai MH17 járat repülőgépe 2014. júliusi, Kelet-Ukrajna feletti tragikus lelövéséhez hasonló eseteket.

Remélhetően a minapi egyezmény erősíti Ukrajna és az Európa polgári (részben katonai) légterét ellenőrző nemzetközi szervezet, az Eurocontrol együttműködését.

Máig nem tisztázott az Eurocontrol szerepe az MH17-es járat útvonal-engedélyének kiadásában.

Az sem, hogy a 2004 óta Eurocontrol tag Ukrajna kormánya miért csak a 320-as szintig (Level 320, valamivel 10.000 méter alatt – az MH17 a 330-as szinten repült) zárta le a kelet-ukrajnai légteret – és hogy az Eurocontrol ezt a hibás döntést miért nem bírálta felül?

Érdekesség, hogy egyetlen közép-ázsiai ország, Kirgizisztán csatlakozott a Nyitott Égbolt Szerződéshez, de mivel azt Biskekben nem ratifikálták, az nem lépett életbe.

Mivel a szerződés 19 évvel ezelőtt vált hatályossá, és akkoriban nagy volt a barátság az USA és a kirgizek között, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy washingtoni ösztökélésre csatlakozott Kirgizisztán a szerződéshez.

Később az amerikaiak csalatkoztak, nem tudták Kirgizisztánt afféle regionális demokráciaexport-mintaországgá alakítani – és elvesztették érdeklődésüket a Tiensan-hegység vonulatai mentén elterülő állam iránt.

Pedig ott lett volna a nyugati hírszerző-szemeknek talán a legtöbb látnivaló. Például az OF nagy légi támaszpontja Kantban. De a Tiensan hegységben van szövevényes óriási antennarendszerével az OF haditengerészetének 338-as távközlési bázisa, a Marevo/Prometej, amely a több ezer kilométerre a tenger alatt cirkáló atom-tengeralattjárókkal biztosítja az ultrahosszú hullámsávban a kapcsolatot.

Van Kirgizisztánban az OF fegyveres erőit kiszolgáló katonai földmozgáskutató állomás is, amely egyébként a stratégiai rakétacsapatok (RVSzN) állományában működik.

És talán a legérdekesebb: a 954-es számú, haditengerészeti fegyvereket, torpedókat fejlesztő kísérleti bázis az Isszik-kul hegyi tó partján. A víz magas, 5,9 százalékos sótartalma miatt hasonlít a tengervízre. 

Visszatérve a Nyitott Égbolt Szerződésre, összesen mintegy 1500 ilyen repülést hajtottak végre 2002 és 2021 nyara között.

A szerződés létrejöttében Magyarországnak is szerepe volt. 1990-ben, még mint Varsói Szerződés tag, a NATO-hoz tartozó Kanadával közös kezdeményezést tettek a Nyitott Égbolt koncepció szerződésbe foglalására. Amire aztán 1992-ben sor is került, de a nemzeti ratifikációk lassúsága miatt csak 2002-ben vált jogi értelemben kötelezettséggé.

Az Egyesült Államok, elsőként az aláírók közül, tavaly novemberében kivonult a szerződésből. Ez összhangban volt a Donald Trump kormányzat politikájával. Az OF 2021 nyarán követte az amerikai példát.

Azóta nyugati (NATO) katonai gép legálisan nem repülhet orosz légterben – hacsak nincs valamilyen speciális engedélye. Mint például a CIA igazgatója, Bill Burns különgépének, amely a minap leszállhatott Moszkva egyik repülőterén, míg a „gazdája” az OF külföldi hírszerzését (SzVR) vezető Szergej Nariskinnel tárgyalt - és telefonon beszélt Putyin elnökkel is. 

Noha mindkét fél titokban tartotta a részleteket, annyi kiszivárgott, hogy a CIA vezetője továbbította az amerikaiak „komoly aggodalmát” az Ukrajna körüli oroszországi csapatmozdulatok kapcsán.

Egyébként, ahogy a CNN saját, a hírszerzői közösségben működő forrásai megsúgták, elég nagy a zűrzavar az Egyesült Államokban az oroszországi csapatmozgások megítélése körül. Egyesek szerint küszöbön állhat az oroszok támadása, mások szerint mindez csak manőver, etetés, félrevezetés.Nem segítette az eligazodást az ukrán védelmi minisztérium november elején tett bejelentése arról, hogy az oroszországiak immáron gyakorlattá tették csapataik átcsoportosítását, összpontosítását, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak szomszédaikra – és belekavarjanak a NATO, a Pentagon katonai tervezőinek a munkájába.

Ukrajna közben folytatta a fegyverkezést.Talán a már említett Maxar-fotók keverték meg leginkább a Pentagon, Langley (a CIA főhadiszállása) elemzőinek a fejét.

A fotókon katonai járművek, tüzérség, atomfegyverek hordozására is alkalmas rakéták láthatóak Jelnya oroszországi város közelében. Információink szerint az új, rövid hatótávolságú (500 km alatti) ballisztikus rakétákról, az Iszkander-M-ekről lehetett szó. Jelnya viszont jóval messzebb van az OF és Ukrajna határától, mint Budapest Nyíregyházától (240 kilométer) – azaz nem nevezhető határövezetnek. És az Iszkanderek hatótávolsága 500 kilométer alatt marad, úgyhogy kevés haszna lenne ezeket Jelnya város melletti állomásoztatni. 

Arról is szó lehet, hogy az OF katonai vezetése meg akarja téveszteni, bizonytalanságban tartani az ukránokat, az amerikaiakat, a Nyugatot. Mindenesetre Joe Biden amerikai elnök két közeli nemzetbiztonsági tanácsadója sem zárta ki annak lehetőségét, hogy a csapatmozgások egy támadás előkészületei lehetnek.Ez a fajta taktikázás korántsem ismeretlen az USA katonai köreiben.

Legutóbb Tajvan kapcsán utaltak Washingtonban a „stratégiai bizonytalanság, kétértelműség” amerikai taktikájára, amelynek a célja: bizonytalanságban tartani az ellenfelet, jelen esetben kínaiakat az amerikaiak szándékáról, elkötelezettségéről, hogy milyen messzire mennének el egy katonai konfliktus előkészítésében. Ilyen stratégiai bizonytalansági tényező például, hogy az USA alkalmazna-e először atomfegyvereket egy feltételezett, kínai-amerikai katonai konfliktusban. 

Nem került szóba, hogy Washington visszatérjen a kelet-nyugati feszültséget lényegesen csökkentő Nyitott Égbolt szerződésbe.

Mivel az OF sorozatosan megsértette ennek a szerződésnek az előírásait, az Egyesült Államok nem lát lehetőséget a visszatérésre

hangzott el a washingtoni külügyminisztériumban 2021. május végén.

Zárójelben megjegyezzük, hogy annak idején, még mint demokrata elnökjelölt, Joe Biden erősen helytelenítette az amerikai kivonulást a szerződésből. Mikor beiktatták elnöki tisztségébe, Joe Biden 180 fokos fordulatot tett és kinyilvánította, hogy elkötelezett híve a vissza nem lépésnek.

Tovább kavarta a vizet az ukrán fegyveres erők által a minap  török gyártmányú drónnal végrehajtott csapás a szakadárok egy – egyébként illegálisan a tűzszüneti vonaltól 30 kilométeren belül telepített – 122 milliméteres D-30-as ágyútarack ütege ellen.

A mértékadó nyugati katonai szaklap, a Janes Defence Weekly cikk-címe szerint az ukránok „mérgükben” indították a török csapásmérő drónt, mivel a másik oldalról jött ágyútűzben előző nap meghalt egy kormánykatona.

Legalább egy ágyútarackot harcképtelenné tett a török Bayraktar TB2-es könnyű csapásmérő drón a célpont felett kilőtt „okos muníciója” – állítják a kijeviek. A Bayraktar TB2 összesen 65 kilogramm hasznos terhet (fegyverzetet) képes vinni, ezért katonai használhatósága korlátozott.

Ukrajnának 48 ilyen gépe van, ami nem számottevő erő-komponens egy modern háború esetén.

És jegyezzük meg, a török drón nem képvisel nagy harcértéket. Mivel igen kicsi a teherbírása, külön könnyű fegyverzetet, irányítható levegő-föld rakétákat fejlesztettek ki hozzá.

Nagy-britanniai források szerint a TB2-es kis méretű rakétája néhány kilogrammos robbanófejének korlátozott romboló hatását jelzi, hogy a célba vett löveg mellett a becsapódást követően megfigyelték, hogy a három tagú kezelőszemélyzet felpattan és fedezékbe szalad. 

Figyelembe kell azt is venni, hogy az OF drónok elleni elektronikai hadviselési eszközei fejlettek.

Tíz évvel ezelőtt az USA akkori egyik legmodernebb drónját, az RQ-170-est az iráni hadsereg egy feltehetően orosz gyártmányú elektronikai hadviselési eszközzel a hatalmába kerítette és iráni területen nagyobb sérülés nélkül leszállította.

A kelet-ukrajnai szakadárok egyszerűen nem készültek fel egy ilyen dróntámadásra.

Egyébként az ukrán-török drónokat hagyományos fegyverzettel is viszonylag könnyű semlegesíteni. Lassan repülnek (normál utazósebesség 130km/óra), nincs lopakodó képességük és a manőverezésben sem jók. Repülési csúcsmagasságuk 8300 méter.

Az OF Szíriában a Hmeimim légitámaszpontja elleni dróntámadásokban szerzett kiegészítő tapasztalatot a drónháború megvívásában. 

Ha feltételezzük, hogy egy kirobbanó katonai konfliktust az OF és Ukrajna között hagyományos fegyverekkel vívnának meg – amire koránt sincs garancia, hiszen a térségben, a Fekete tengeren cirkáló amerikai hadihajókon, az oroszországi Iszkandereken egyaránt atom robbanófejek lehetnek – az erők egyenlőtlensége miatt néhány nap alatt Ukrajna fegyveres erői felmorzsolódnának.

Vajon milyen politikai-gazdasági hozadéka lehetne egy esetleges háborúnak Moszkva számára? Nem sok.

Tételezzük fel, hogy az OF egy katonai konfliktus után elfoglalná Ukrajnát. Mit kezdene vele? Óriási erőforrások kellenének a gazdaság stabilizálásához. Ukrajna hadiiparának szerepe (a szovjet időkben a hadiipar 40%-a itt működött) erősen megkopott, az OF áttért a saját erőből való fejlesztésre. A szakadárok által ellenőrzött Kelet-Ukrajna volt gazdag szénbányáival az ország műhelye. Most Ukrajnában az energiahiány talán a legsúlyosabb Európában. Az infláció éves szinten idén szeptemberben 11 százalék volt, a gazdasági növekedés az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerint 3,5 százalékot érhet el, az előrejelzések (IMF) egyre szerényebb növekedéssel számolnak. A korrupció-leleplező, nyugaton jelentős visszhangot kiváltó Pandora-papírok főszereplője Ukrajna volt, ahogy a Forbes idézi egyik forrását: „számomra Ukrajna a korrupció Szaúd-Arábiája”. 

Azaz Ukrajna gazdasága meglehetősen rossz állapotban van, az ország erőforrásait jelentős mértékben a katonai felkészülésre, fegyver-beszerzésre fordítják, noha kevés esélyük lenne egymagukban a siker reményében szembe szállni az Oroszországi Föderáció fegyveres erőivel. Az ország nem oldotta meg a Nyugat által is megkövetelt két alapproblémát, a gazdasági reformokat és a mindent átszövő korrupciót. Azaz az OF „meghódítana” egy olyan területet, amellyel csak baja lenne. És ha Moszkva hadseregével tovább indulna Ukrajnából nyugat felé, szembe találná magát a NATO-val. Hivatalos orosz források cáfolják, hogy meg akarnák támadni Ukrajnát.

A katonai erőviszonyok 2021-ben – amelyek csak számok, nem tükrözik a katonák felkészültségét, a roppant fontos logisztikai hátteret (forrás: globalfirepower.com)

De megvan a forgatókönyvük, ha Ukrajna katonai erővel próbálná megváltoztatni a 2014-2015 óta egészében véve mozdulatlan kelet-ukrajnai tűzszüneti vonalat.

Egyfelől Moszkva elismerné a két szakadár, senki által el nem ismert „népköztársaságot”, amelyek bejelentenék csatlakozási szándékukat az Oroszországi Föderációhoz. Hasonlóan ahhoz, ahogy a 2008-as grúz-orosz háború után az oroszországi csapatok által megszállt  Abházia és Dél-Oszétia kivált Grúziából és önálló entitás lett. 

Másfelől azonnal felvennék a két szakadár törpeállamot az OF-be, így legálisan is bevonulnának az oroszországi csapatok Kelet-Ukrajnába. Ukrajna így közvetlenül szembe kerülne az OF hadseregével.

Ez idő szerint Moszkva tagadja, hogy csapataival közvetlenül jelen lenne a két szakadár „népköztársaságban”.

És végül az egymillió dolláros kérdés, amire nem ismerjük a választ: mit tenne a Nyugat, ha Ukrajna és az OF között fegyveres konfliktus robbanna ki?