Uniós források hazahozatala: még jónéhány feltételnek teljesülnie kell!  

Legyünk optimisták, és bízzunk abban, hogy a szükséges törvényalkotó munka augusztus végéig befejeződik, szeptember elején (az RRF források esetében szeptember végéig) a Bizottság megkapja az erről szóló részletes jelentést, és végül kedvező döntés születik a visszatartott források vagy azok nagyobb részének év végéig történő felszabadításáról. Ebben az optimista hangulatban azt vizsgálnám, hogy a remélhetőleg felszabaduló források milyen hatást gyakorolnak a költségvetésre, az államadósságra, az adósságfinanszírozásra és a likviditásra.

Mindenekelőtt azt érdemes rögzíteni, hogy a szóbanforgó EU-s pénzek nem tekinthetők "ajándéknak" a költségvetés számára, hiszen általában a költségvetés által már megfinanszírozott projektek költségeinek egy részét váltják ki. Az úgynevezett N+2 szabály miatt (az EU a tárgyévi megelőlegezett támogatásokat csak a tárgyévet követő két éven belül téríti meg – ha addig nem sikerül lehívni az igényelt összeget, az véglegesen elvész) most csak a 2024-2025 – és természetesen a 2026 évi költségvetési hatásokat vizsgálhatjuk. Amennyiben tehát a várt mintegy 6 milliárd eurós kohéziós forrás a 2024-25-ös EU által elfogadott beruházásokra megelőlegezett költségvetési kiadások megtérítésére szolgál, az a 2026-os költségvetés egyenlegét már nem befolyásolja. Amennyiben viszont a korábbi két évben valósult meg olyan projekt, amit az EU utólagos megállapodások alapján fogadott el, a 2026-ban beérkező források javíthatják az adott korábbi évek hiányszámait. Ugyanígy, ha az EU utólag mégsem fogadja el teljes mértékben a megelőlegezett finanszírozást, az az adott korábbi év hiányát növelheti.\
Annak kicsi a valószínűsége, hogy a várt mintegy 6 milliárd eurós kohéziós forrás 2026-os előlegeket is kiváltson, így úgy gondolom, most a 2024-2025-ös projektekre fizetett előlegek megtérítéséről lehet szó. Kicsit más a helyzet a 10 milliárd euró összegű RRF források esetében (6,5 milliárd euró tőke + 3,5 milliárd euró hitel): a kormány az új RRF megállapodás alapján a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervbe (RRP) átsorolt olyan, már megvalósult vagy megvalósulás előtt álló projekteket, melyek megfelelnek az RRF szakmai/ágazati elvárásainak, illetve tőkét emel az MFB-ben később megvalósuló “RRF-kompatilis” projektek finanszírozásához és megalapít egy speciális rendeltetésű társaságot (ROSCO) vasúti kocsik beszerzése céljából. Az RRP már megvalósult projektjeinek utófinanszírozása technikailag hasonló a kohéziós projektek finanszírozásához, a különbség a feltételekben jelentkezik: míg a kohéziós projektek esetében a támogatás az elismert költségek alapján történik, az RRP projektek esetében az kifizetett előlegek megtérítésének, illetve az RRF hitelek esetében a következő részlet folyósításának feltétele a megfelelő “mérföldkövek” elérése. Ugyanez a helyzet az augusztus végéig még megvalósuló projektek esetében (praktikusan az MFB tőkeemelése és a ROSCO megalapítása) is. A 2026-os költségvetés szempontjából tehát a kohéziós projektek és az RRF által biztosított tőkéből megvalósult/megvalósuló projektek semlegesnek tekinthetők, amennyiben az Eurostat az MFB és ROSCO ügyleteket pénzügyi tranzakciónak minősíti (a beérkező források bizonyos esetekben érinthetik a korábbi évek költségvetési hiányát). Tekintettel arra, hogy a várt források (kohéziós és RRF) befolyása technikai okokból (szükséges törvények megszavazása, a Bizottság vizsgálata, az EP döntése) várhatóan több hónapot vesz igénybe, a végül megítélt pénzek tényleges beérkezése csak december második felében várható. Ez azt jelenti, hogy a 2026-os költségvetést az RRP projektek előfinanszírozásának kamatköltségei és az RRF hitel ezévi kamatköltségei terhelik, amik együttes összege is valószínűleg elhanyagolható. A költségvetés finanszírozása szempontjából más a helyzet: a nyár végére-ősz elejére elkészülő pótköltségvetés alapján az ÁKK-nak el kell készítenie a módosított finanszírozási tervét – várhatóan az érvényes finanszírozási tervben foglaltaknál magasabb összeggel. Tekintettel arra, hogy az EU-s pénzek még jó esetben is csak az év végén tudnak beérkezni, az ÁKK-nak az új finanszírozási tervnek megfelelő forrásokat a piacról be kell szereznie. Amennyiben tehát az EU-s transzferek az év utolsó heteiben/napjain beérkeznek, a költségvetés jó eséllyel túlfinanszírozott lesz. Ebben a helyzetben a következő lehetőségek adódnak: meglevő devizahitelek esetleges előtörlesztése, a beérkező források MNB-nél történő forintra váltása és ebből államkötvények visszavásárlása, vagy az összegnek a Kincstár számláján való elhelyezése. Az első két esetben -  ha sikerül megoldani - csökken az év végi államadósság, egyben nő az MNB devizatartaléka, a harmadik esetben pedig megnő az ÁKK 2027. évi mozgástere, az RRF hitel miatt csökken a devizakötvény kibocsájtási szükséglet, és kedvezően átstrukturálódik a devizahitel portfolió futamidő és kamatköltség szempontjából egyaránt. 

Öszességében tehát úgy gondolom, a várható EU-források legfontosabb közvetlen makrogazdasági hatása nem az idei költségvetési hiány alakulásában, hanem az állam finanszírozási helyzetének javulásában jelentkezik, aminek kedvező hatásai a 2027-es költségvetést támogatják.