Vagyonadó: szakértői anomáliák 11 pontja
ElemzésekA közteherviselés igazságosabbá tétele legitim cél, a vagyonadó asztalra tett tervezete azonban a választási kampányban ígértnél jóval szélesebb kört érint, és súlyos strukturális problémákat hordoz magában – figyelmeztetnek szakértők, akik szerint a szabályozás a valós teherbíró képesség helyett az inflációs hatásokat adóztatja meg, a keletkező elvonásokat pedig végső soron a munkavállalókra hárítja. Mutatjuk azt a 11 szakértői anomáliát, amely miatt a jogalkotónak érdemes lenne mérlegelnie a törvény átdolgozását és a felkészülési idő meghosszabbítását.
Kampányígéret versus valóság: az ötödére csökkentett értékhatár miatt nem a szűk elit, hanem a saját munkájukból építkező hazai vállalkozók és polgárok fizethetik meg az új vagyonadó árát. A Növekedés.hu-t megkereső szakértők szerint a jelenlegi tervezet likviditási csapdát jelent a gazdaságnak, ráadásul az elmaradó beruházások és a beépülő költségek miatt a számlát végül a munkavállalók és az ügyfelek fogják kiegyenlíteni. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért összegyűjtöttük a jogszabálytervezet 11 legkritikusabb pontját az elhibázott inflációkezeléstől a kéthetes felkészülési időig.
1. Az értékhatár ötöde a választási kampányban ígértnek
A Tisza Párt a 2025-ös kampányban még évi 1 százalékos vagyonadót hirdetett meg az 5 milliárd forint feletti vagyonokra, amelyet egy összejövetel alapján a közvetlen családtagokkal együtt számoltak volna ki. A tervezet ehhez képest lényegesen szigorúbb: személyenként 1 milliárd forintos határt határoz meg.
2. Az inflációs ingatlanár-emelkedés téves kezelése
Magyarországon a lakásárak a környező országokat messze meghaladó mértékben nőttek. A KSH adatai szerint 2025 harmadik negyedévében a magyar lakásárindex a 2015-ös bázis 375 százalékán állt, ami a legmagasabb érték az Európai Unióban. Ez a felértékelődés jelentős részben a 2022–2023-as, uniós összevetésben is kiugró infláció következménye. Az inflációs időszak a vállalkozásokat is súlyosan érintette: költségeik, finanszírozási terheik és a bérköltségek egyszerre növekedtek. A névleges vagyonérték-növekedés nem jelent valós gazdagodást, hiszen a tulajdonos ugyanabban az ingatlanban él, vagy ugyanazt a céget működteti. A tervezet a reálnyereség hiánya ellenére ezt az inflációs hatást is adóalapként kezeli.
3. A már megadóztatott jövedelmek többszörös elvonása
A lakossági és vállalkozói megtakarítások jellemzően korábban már adózott jövedelemből (bérből, prémiumból, osztalékból) képződtek, amelyek után a magánszemélyek SZJA-t, járulékokat és szociális hozzájárulási adót, a vállalkozások pedig társasági adót és ágazati különadókat fizettek. A vagyonadó ugyanezt a tőkét évről évre ismételten megadóztatja. A pénzügyi vállalkozások esetében ez a teher a meglévő szektorspecifikus különadókon és az extraprofitadón felül jelentkezik.
4. A tényleges adóteher a hozam többszöröse
Az 1 százalékos adókulcs a teljes vagyonra, és nem a realizált hozamra vetül. Évi 4 százalékos reálhozammal számolva a vagyonadó a hozam 25 százalékát vonja el, még a normál jövedelemadókon felül. Alacsonyabb hozamú vagy veszteséges években az adót a tőkéből kell megfizetni, ami fokozottan hátrányos a gazdasági szereplőkre nézve.
5. Likviditási csapda
A vagyonadót készpénzben kell megfizetni, miközben a vállalkozói vagyon jelentős része illikvid eszközökben áll. Egy termelő gépsor vagy egy korábban lízingelt és kifizetett irodaépület megléte nem jelent azonnal mozgósítható pénzeszközt az adó megfizetésére.
6. A cégből kivont tőke fékezi a gazdasági növekedést
Az adó megfizetéséhez szükséges forrást a tulajdonosoknak osztalékként kell kivonniuk a vállalkozásokból. Ez csökkenti a vállalatok saját tőkéjét, korlátozza a beruházásokra fordítható forrásokat, a pénzügyi szektorban pedig szűkíti a tőkemegfelelési mozgásteret. A szabályozás így megdrágítja a terjeszkedést és a munkahelyteremtést, sőt, a megemelkedett költségek miatt akár létszámleépítési kényszert is előidézhet a személyi jellegű ráfordítások lefaragása érdekében.
7. Halmozódó terhek egyetlen szektoron
A pénzügyi vállalkozások jelenleg is társasági adót, extraprofitadót és banki különadót fizetnek, miközben a tulajdonos a kivett osztalék után is adózik. A vagyonadó egy negyedik adóréteget jelentene ugyanazon a vállalkozáson, ami érdemben veti vissza az ágazatba áramló hazai tőkét.
8. Az adóteher végső soron a munkavállalókat terheli
A vállalkozói vagyont sújtó adók gazdasági hatása nem áll meg a tulajdonosi körnél. A nemzetközi közgazdasági szakirodalom egyértelműen rámutat, hogy a tőkeadóztatása jelentős részben a munkavállalókra hárul: elmaradó beruházások, lassabb bérnövekedés és kevesebb új munkahely formájában. A pénzügyi szektorban emellett a költségek egy része a szolgáltatási díjak emelésén keresztül a lakossági és vállalkozási ügyfelekre hárulhat át.
9. Elégtelen felkészülési idő\
A jogszabály a tervezet szerint 2026. december 15-én lépne hatályba, az adókötelezettség pedig már a 2026. december 31-i vagyonállapot alapján keletkezne. A mindössze kéthetes időszak nem elegendő arra, hogy a vállalkozások és a magánszemélyek átstrukturálják a finanszírozásukat, és elvégeztessék a kötelező vagyonértékeléseket.
A jogszabály a tervezet szerint 2026. december 15-én lépne hatályba, az adókötelezettség pedig már a 2026. december 31-i vagyonállapot alapján keletkezne. A mindössze kéthetes időszak nem elegendő arra, hogy a vállalkozások és a magánszemélyek átstrukturálják a finanszírozásukat, és elvégeztessék a kötelező vagyonértékeléseket.
10. Hosszú távú kiköltözési kényszer
A magyar állampolgár csak akkor veszíti el belföldi adóilletőségét, ha legalább 10 éve életvitelszerűen külföldön él. A világvagyonra kiterjedő adókötelezettség így az ország elhagyása után is még egy évtizedig fennmarad. Ez a szabályozás ahelyett, hogy itthon tartaná a tőkét, a szerkezeti átalakításokról szóló döntések minél korábbi meghozatalára ösztönözheti az érintetteket.
11. Az indexálás hiánya és a kiszámíthatatlanság
Az 1 milliárd forintos értékhatár nominálisan rögzített. A lakáspiacon és a gazdaságban tapasztalható ármozgások mellett az adó indexálás híján évről évre automatikusan szélesebb kört érintene, anélkül, hogy arról újabb jogalkotói döntés születne. További kockázatot jelent, hogy a rögzített határ hosszú távú fenntarthatóságára nincs garancia, így a szabályozás jelentős bizonytalanságot teremt a hazai befektetői környezetben.