Kína válaszai az új hidegháborúban

A Magyar Külügyi Intézet "Kínai válaszai az új hidegháborúra" címmel tartott tartott szakértői beszélgetést a kínai-amerikai kapcsolatokról. A beszélgetésen Kusai Sándor címzetes egyetemi docens, Magyarország volt pekingi nagykövete és Salát Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatja vett részt.

Azt hitték, Japán lesz belőle

Kína és az USA kapcsolata sokáig úgy nézett ki Salát Gergely szerint, hogy a nyugat kereskedett Kínával, ez előnyös volt, és azt várták, hogy Kínából előbb-utóbb egy nagy Japán lesz, egy demokratikus, jóléti ország.

A múlt évtizedben rájött az USA, hogy ez nem valósul meg, sőt, Kína rivális, ráadásul a kommunista párt megerősödött Hszi Csinping vezetése alatt. Na de mit kezdjenek ezzel, kezeljék-e úgy mint a Szovjetuniót a hidegháborúban? Utóbbi nem olyan jó, hisz közben azért üzleti kapcsolatok is vannak.

Befogadásra vágyott

Kínának megfelelt sokáig a fennálló rendszer, végülis gyorsan fejlődött, ugyanakkor most már az amerikai kihívás hatására felvették a kesztyűt, és megkezdték a nagyhatalmi vetélkedést, egy kvázi hidegháborút.

Kusai Sándor szerint az egypólusú világrendben kevés kihívó akad, Európa és Japán az USA-t követi, Kína arra gondolt, hogy őt mint nagyhatalmat egyenlő feltételek szerint befogadják. Ehelyett szankciókat, korlátozásokat vezetett be helyette Trump elnöksége alatt az USA, majd Biden alatt is folytatódik ugyanez. A volt nagykövet szerint a hidegháború 2017-18-ban indult, amikor Trump meghirdette az első vámokat és szankciókat Kína ellen.

Az igazi rádöbbenés Ukrajna Oroszországi megtámadása által következett: ekkor egyértelmű lett hogy hidegháború zajlik, adott esetben tényleges háborúval is, mint most az orosz-ukrán, az első hidegháború elején pedig a koreai háború. Kusai Sándor szerint Kína egyenjogúságának elismerését is várta, most ugyanakkor a Biden adminisztráció egyszerűen autokráciaként írja le Kínát.

Alternatívát keres

A 2008-as válság után Kína elkezdett vétózni az ENSZ-ben, akkor még Tajvan ügyében. Utána még a jüan bekerült a tartalékvaluták közé, felemelték Kína kvótáját az IMF-ben, de ennek ratifikálása Amerikában 6 évig tartott. Az IMF újabb módosításait azonban eddig már nem sikerült elindítani, hisz ha India és Kína súlya megnövekszik, az USA szavazati joga csökken és így vétójoga is elveszik.

Így Kína megpróbál alternatív struktúrát kiépíteni, ennek része a BRICS, illetve a Sanghaji Együttműködési Szervezet, ezeket újabb országokkal bővítenék: akár a Kínával nem baráti India is részt vehet. Ez szabadkereskedelmi kezdeményezéseket is jelent, mindez nem gyorsan épül ki, évtizedeket is igénybe vehet. Kína azt mondja az USA-nak, hogy ha ti nem hagytok engem emancipálódni, akkor kiépítek egy párhuzamos rendszert.

Katonai, szövetségi rendszert nem épít ki Kína, csak együttműködő partnerei vannak Salát Gergely szerint, ez az, amit ma globális délnek neveznek, ami nem egy homogén társaság, mint a NATO, és általában a nyugati szövetség. Kusai Sándor szerint Kína évezredes történelme során sosem katonai szövetségekben gondolkozott, és most sem a hegemóniára tör, amit átvenne az USA-tól.

Mást akar az amerikai tőke, mást a politika

Kína ragaszkodik néhány régebbi beidegződéséhez, ami a mai helyzetben nem elég hatékony, hisz a szemben álló fél hatalmas ereje egy kézben érvényesül: az USA dönt mindenben, és ennek óriási erőforrást lehet alárendelni. Ebben a tekintetben Kusai Sándor szerint Kína még nem globális szuperhatalom, mivel nem nőtt még fel ehhez a szerephez.

Salát Gergely szerint azonban egy eltérés a korábbi hidegháborútól, hogy nem pontosan tudják a felek, mit kezdjenek egymással: Hszi Csinping az USA-ba látogat, Biden elnökkel gyepálják egymást, majd a kínai elnök nagy vacsorát ad a legnagyobb tech cégek vezetőinek, akik örülnek neki, és szeretnének továbbra is üzletelni vele, és kimaradni a hidegháborúból. 

A globális dél csak lehetőségre, nem szövetségesre tekint Kína vonatkozásában, tartanak Kína túlságosan forró ölelésétől, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, így ebből biztos nem lesz egységes szövetség. Kusai Sándor megerősítette, hogy az amerikai eredetű, de már globális nagyvállalatok Hszi Csinpinget udvarolják körül, miközben az amerikai pénzügyminiszter rászól, hogy ne árassza el dömpingáruval Amerikát, ami egy komoly ellentmondás.

Rétegzett társadalom

Kínában a volt nagykövet szerint megjelent a komprádor burzsoázia, és ők beépültek a kommunista pártba is, ugyanakkor van a nemzeti tőke, amely piacot akar termékeinek. Kína így távolról sem monolitikus, sokkal rétegzettebb társadalom, mint amilyennek gondoljuk. Kína nem nyitott társadalom, ezért nem igazán látjuk át a társadalmi folyamatokat, csak akik ténylegesen is ott vannak. Mi csak azt látjuk, hogy a kommunista párt ülésén mi zajlik, kit állítanak fel és vezetnek ki.

Salát Gergely szerint tény, hogy a mostani válság megviselte Kínát, ez okoz is elégedetlenséget, és mintha a vezetés nem tudná, hogyan reagáljon erre, hogyan lépjen előre. Ha ezt sikerülne megtenni, akkor folytatódhatna a fejlődés, és nem rekedne meg az ország a közepes fejlettség csapdájában.

Egyezkedés a háttérben

Kusai Sándor szerint eddig volt 5 reformcsomag Kínában a nyitás óta, és most szükség lenne egy hatodikra is, amely mind gazdaságilag, mind a társadalomban komoly változásokat enged, de ez kéesik. Nem ül össze a központi bizottság, hogy ne kelljen döntést hozni. Ez arra utal a volt nagykövet szerint, hogy a háttérben nem sikerült megegyezni, kompromisszumokat kötni a társadalmi csoportok között, csak ezek a viták nem nyilvánosan zajlanak.

Most azonban van olyan információ, hogy áprilisban-májusban, vagy nem sokkal később sor kerülhet erre. A kompromisszumot akkor kötik meg, ha sikerül egy 5-10 éves stratégiát kidolgozni, amelybe beleegyeznek a nagyobb érdekcsoportok.

Demográfia

A demográfiai helyzettel azért lett gond, mert Teng Hszia Ping annak idején elrendelte az egy gyerekes családmodellt, hogy megfékezzék a népességrobbanást. Ezt a kínai hagyományok miatt sokáig nem merték megkérdőjelezni: egy nagy ember nagy szavát nagy becsben tartják. Hiába mondták a háttérben, hogy akkor jó volt, most már nem, csak nagyon lassan sikerült módosítani.

Az egyébként nem zavarja őket, hogy kevesebben lesznek, hiszen sosem akartak másfél millióan lenni, az eredeti terv egymilliárd körül volt. Most lehet, hogy majd ennek aláesnek, de ez nem baj, ha sikerül utána egyensúlyt teremteni.

Technológia

Kínában újabban a technológia, az innováció egy kulcsszó, egyfajta vallás lett az ateista környezetben, és valóban óriási erőfeszítéseket tesznek, amelyek eredménnyel is járnak. Az USA ezt ugyan 6-7 éve próbálja gátolni, de csak lassítani tudja. Úgy tűnik, hogy a belülről már részben kapitalista kínai rendszerben már nincs akadálya a fejlődésnek. Jó példa erre az akkumulátorgyártás, amely Kínában 65-70 százalékkal hatékonyabb lett, mint máshol, és most a világ megy utána.