Lángokban álló Közel-Kelet - mi vezetett az Irán elleni háborúhoz?

Miért került sor az offenzívára a folyamatban lévő nukleáris tárgyalások közepette? Az elmúlt hetekben folyamatosan napirenden volt egy esetlegesen Irán ellen indított amerikai offenzíva. A felek több tárgyalási fordulót követően sem tudtak megegyezni az iráni atomprogram korlátozásáról. Erre vonatkozóan az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump február 27-én azt nyilatkozta:

néha erőszakot kell alkalmazni.

A cél a teheráni vezetés leváltása

Fél nappal később az iráni állami média bejelentette, hogy robbanások történtek Teheránban, Kómban, Iszfahánban, Kermánsáhban és Karadzsban. Donald Trump pedig folyamatban lévő „jelentős harci műveletekről” beszélt, és az iráni kormányerőket fegyverletételre szólította fel.

Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint hónapokig tartó „szoros és közös tervezés” zajlott az Egyesült Államok és Izrael között az Irán ellen indított akciót megelőzően. Hozzátették, hogy az összehangolt cselekvés lehetővé tette a két haderő számára, hogy egy teljes szinkronban működő csapást mérhessenek a perzsa országra.

Mi volt a támadás motivációja? Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az Irán elleni támadások célja egy „egzisztenciális fenyegetés” elhárítása. Netanjahu hozzátette, hogy Izrael és az Egyesült Államok

együttes fellépése megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a bátor iráni nép a saját kezébe vegye a sorsát,

és dicsérte Trumpot „történelmi vezetői képességeiért”.

Az amerikai elnök egy videót tett közzé a Truth Social-oldalán, amelyben kinyilvánította, hogy a legfőbb cél az amerikai nép védelme, valamint az iráni rezsim közvetlen fenyegetéseinek elhárítása.

Az elmúlt időszakban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős motivációt jelent az iráni politikai rendszer leváltása, sőt, akár vezetőinek likvidálása. Ezzel kapcsolatban Trump kifejtette, hogy a műveletek befejezését követően már az iráni nép feladata lesz a kormányzás átvétele.

Iráni tűz alatt az arab államok

Az iráni vezetés a csapás után elindított válaszlépéseket védekezőnek és szuverenitása megőrzéséhez szükségesnek minősítette. Ennek megfelelően megindították válaszcsapásaikat, és a jelentések szerint találatok értek számos izraeli helyszínt.

Ezt követően Izraelben rendkívüli intézkedéseket vezettek be, többek között légtérzárat, iskolák bezárását és a nyilvános összejövetelek korlátozását rendelték el. Szükségállapotot hirdettek, és azt tanácsolták az állampolgároknak, hogy maradjanak a menedékhelyek közelében.

Teherán bosszúja azonban nem csupán Izraelt érintette, mivel rakétái az Egyesült Arab Emírségekben (köztük Dubaiban) és Szíriában is halálos áldozatokat követeltek. Ennek hátterében az áll, hogy az elmúlt időszakban több fenyegetés is érkezett a teheráni vezetés részéről, miszerint megtorlásképp a környező arab országokban található amerikai bázisokat vennék célba. Ennek tudatában nem meglepő, hogy számos arab országból is robbanásokat jelentettek.

Szaúd-Arábia élesen bírálta az iráni csapásokat, amelyek az Egyesült Arab Emírségeket, Bahreint, Katart, Kuvaitot, Jordániát és Irakot érték. A szaúdi vezetés ígéretet tett arra, hogy

minden erőforrását rendelkezésre bocsátja, hogy segítse őket minden intézkedésükben.

Szaúd-Arábia fővárosát, Rijádot is több találat érte, amelyet az illetékesek megerősítettek.

EU-tisztviselők azt közölték, hogy Irán elzárta a létfontosságú Hormuzi-szorost, amelyen a globális olajszállítások mintegy 20 százaléka halad keresztül. A hajók jelzéseket kaptak az iráni Forradalmi Gárdától, amelyekben arra figyelmeztettek, hogy egyetlen hajó sem haladhat át a Hormuzi-szoroson.

Ez a szoros a világ egyik legfontosabb olajexport-útvonala, amely a térség legnagyobb olajtermelőit, köztük Szaúd-Arábiát, Iránt, Irakot és az Egyesült Arab Emírségeket köti össze az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel.

Irán hivatalosan nem erősítette meg, hogy a szoros lezárására utasítottak volna, de korábban Teherán azzal fenyegetőzött, hogy blokád alá vonja a keskeny vízi utat válaszul bármilyen támadásra.

Egekbe emelkedhet az olajár

A háború már rövid távon érezteti hatását a Közel-Keleten túl is. A Brent olaj ára 10–13 százalékos emelkedést mutatott a konfliktus kirobbanását követően. A feszültség akár hordónként 80–100 dollár fölé lökheti az árfolyamot, és hosszabb távon súlyos ellátási problémák merülnének fel a Hormuzi-szoros tartós lezárása esetén.

Makrogazdasági következményekkel is lehet számolni, ugyanis fokozódhat az infláció, és az energiaárak emelkedése beépülhet a termelési és szállítási költségekbe. A konfliktus elnyúlása Magyarországot is rendkívül érzékenyen érintené, mivel az energiaár-emelkedés csökkentheti a vásárlóerőt, ami lassíthatja a hazai belső keresletet.

Már a közeljövőt illetően is több lehetséges szcenárióval számolni kell. Az egyik a harcok beszüntetésével kapcsolatos. A kezdeti csapások és megtorló válaszok után mindkét fél szünetet tarthat, elsősorban a nemzetközi nyomás miatt. Ez politikailag csak akkor működne, ha mindkét fél „győzelemként” tudná kommunikálni a visszalépést. A világgazdaság szempontjából ez volna a leginkább megnyugtató opció, és a piacok rövid idő alatt rendeződhetnének.

Egy másik lehetőség, hogy súlyos eszkaláció történik, és a konfliktus földrajzi kiterjedése is növekszik. Ez bevonná a régiós arab államokat, valamint Irán még működő proxyjait (látens szövetségeseit). Ebben az esetben az energia ára az egekbe szökne és komoly inflációs hatással járna.

A harmadik forgatókönyv az iráni vezetés felszámolása, ami könnyen politikai vákuumot idézne elő az országban. Irán etnikai szerkezete rendkívül komplex, és a belső instabilitás könnyen polgárháborús helyzethez vezetne. Ennek megvalósulási esélyét csökkentené, ha rövid idő alatt egy erős, új szereplő venné át az ország vezetését vagy a hadsereg vállalná magára a feladatot.

A folyamatban lévő offenzíva sikerét egyelőre nehéz megítélni. Ettől függetlenül Izrael értékelése szerint az Irán elleni eddigi csapások „nagyon nagy sikert” értek el. A közvetlen konfliktus egyelőre folytatódik, és jelentős változást csak a diplomáciai tárgyalások folytatása vagy az iráni rendszer szétesése idézne elő.

A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista