Mit is tudunk Magyarország balkáni "szövetségeséről"?

Az albán miniszterelnök újabb budapesti látogatása, illetve a két ország közötti magasszintű politikai találkozók gyakorisága jól tükrözi a magyar-albán kapcsolatok töretlen lendületét és mélységét.

Viola Cintia elmondta: „Kiegyensúlyozottan jó a kapcsolat Budapest és Tirana között. 2013 óta az albán külpolitika még inkább kinyílt, s dinamikussá váltak a magyar-albán politikai és gazdasági kapcsolatok is. Albániát sokan stabilizáló erőnek látják a Nyugat-Balkánon, az ország a kelet és nyugat közötti egyensúlyra törekszik, amellett, hogy konzisztensen követik a nyugatos, euroatlanti irányvonalat. Tulajdonképpen ez teszi Albániát stratégiai szereplővé a Nyugat-Balkánon.”

Albánia keleti partnerei közül kiemelkedik Törökország, a Tirana-Ankara tengelyről Biró Dávid hangsúlyozta:

Az arab tavaszt követően a török külpolitikában is megjelentek a különböző gazdasági nyomásgyakorlást segítő eszközök. A török államnak komoly lehetőséget jelent gazdasági szempontból (is) a térség. Nagyjából 600 török vállalat működik Albániában, és ezek a vállalatok nagyjából 15000 albánnak biztosítanak munkahelyet.

Törökország nagyon komoly befektetéseket eszközölt Albániában, többek közt kulturális-oktatási téren: egyetemeket, közintézményeket, közoktatási intézményeket hozott létre annak érdekében, hogy kimondottan a török modellre épülő oktatási folyamatok épüljenek ki az országban.

A régióban tapasztalható orosz jelenléttel kapcsolatos amerikai álláspontról Csizmazia Gábor így fogalmazott: „A keményvonalasok úgy gondolják, hogy fokozottan érződik a Balkánon az, ami általában Európában érződött: az Oroszországtól való energiafüggőség politikai problémákat fog okozni. Republikánus és demokrata körökben egyaránt az az álláspont, hogy az az euroatlanti integrációt ellenző retorika az, ami mögött kimutatható az orosz befolyás.

A másik oldal pedig azt mondja, hogy a társadalmi, kulturális feszültségek a régióban nem feltétlenül az oroszok bűne. Sokan úgy vélik, hogy még ha vannak is egyébként sikeresnek mondható dezinformációs orosz műveletek, ezek nem érik el az orosz célokat, vagyis az euroatlanti integráció folyamata töretlenül halad tovább.

Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy Oroszország tulajdonképpen nem is egy geopolitikai kihívó a Balkánon, hanem egy spoiler.”

Az Albániában jelenlévő migrációs nyomás, illetve az olaszokkal kötött megállapodás kérdését érintve Párducz Árpád hangsúlyozta: „Évente nagyjából 9-10000 migráns indul útnak Albánia felé, akik átlagosan 6-10 nap alatt próbálnak meg átvágni az országon. Az olasz-albán migrációs megállapodás kapcsán elmondható, hogy a migrációs eljárások kiszervezésének már van egy viszonylag hosszú hagyománya az Európai Unióban.

Nagy-Britannia Ruandába igyekezett átirányítani az országba érkező migránsokat, s hasonlóképpen tett Ausztria és Dánia is, de egyik elképzelés sem vezetett eredményre. Emiatt döntött úgy a Meloni által vezetett olasz kormány, hogy mindenképpen egy olyan helyre van szükség, ahol már megvannak a működő bilaterális kapcsolatok, tehát gyorsan képesek egy egyezmény megkötésére, illetve mindenképpen Európán belül van, így esett Albániára a választás.”