Összecsaptak a nagyhatalmak a világ egyik legveszélyesebb országában
Globál
Augusztusának végén az izraeli légierő nyolc csapást mértek az északnyugat-szíriai Abu al-Duhur légibázisra (mindössze 70 km-re a török határtól), hogy megakadályozzák, hogy Törökország radarállomást, légvédelmi rendszereket és katonákat telepítsen oda. Szíriában török, kurd, izraeli és orosz érdekeltségek csaphatnak össze egy nagyon gyenge központi kormány mellett.
A közvetlen katonai konfrontáció kockázata komoly aggodalmat keltett a transzatlanti szövetségen belül Ankara NATO-tagsága miatt, ezért az Egyesült Államok intenzív diplomáciai lépésekkel igyekszik csillapítani a feszültséget.
A két állam szembenállásának valódi tétje a Bassár al-Aszad 2024 végi bukása utáni Szíria feletti befolyás megszerzése - olvasható Nagy Dávid, biztonság- és védelmi politikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató munkatársának elemzésében.
Ankara gyorsan növelte befolyását Damaszkuszban: támogatják Ahmed as-Saraa elnök új kormányát, ők képezik az új szír hadsereget, és a kurd erők (PKK/YPG) visszaszorítása mellett az újjáépítésben is vezető szerepre törekednek.Aszad bukása után Izrael ellenőrzése alá vonta a Golán-fennsík szír oldalát, és megsemmisítette a szír haderő kulcsfontosságú eszközeit. Bár 2025-ben folytak amerikai közvetítésű tárgyalások egy ütközőövezetről, ezek befagytak. Jeruzsálem a mélyülő török–szír katonai kapcsolatokat új kockázatként kezeli, és vörös vonalnak tekinti Ankara szíriai jelenlétének bővülését.
A török-izraeli konfliktus új, akár a közvetlen katonai konfrontáció lehetőségét is magában hordozó helyszíne pedig Szíria lett. Ha a nagyobb képet nézzük, a konfrontáció valódi tétje nem más, mint hogy kinek az érdekszférájába kerül a Bassár al-Aszad utáni Szíria.
Törökország 2016 óta tart katonai fennhatóság alatt területeket Észak-Szíriában, a csúcson mintegy 3460 négyzetkilométert, a szíriai terület nagyjából 2%-át, tágabb, a proxykkal együtt számolt értelmezésben pedig akár 15 százalékát.
A cél elsősorban a terrorszervezetként számontartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai kiterjesztésének, továbbá a fenyegetésként kezelt szíriai kurdok (SDF/YPG) visszaszorítása volt egy határ menti biztonsági zóna kiépítésével. Aszad 2024 végi bukása óta azonban a formálisan megszállt zónák jórészt visszakerültek Damaszkuszhoz, a török jelenlét viszont nem szűnt meg, csak átalakult. A rezsim bukása után Törökország gyorsan növelte katonai és politikai befolyását. Ők képzik az új szíriai hadsereget, minden csatornán támogatják Ahmed as-Saraa elnök kormányát és az ország újjáépítésében is nagyobb szerepet szánnának maguknak.
Izrael és Szíria 2025-ben, amerikai közvetítéssel közvetlen tárgyalásokat folytatott egy biztonsági megállapodásról, amely Izrael szíriai csapásainak leállítását és az Aszad bukása után elfoglalt területekről való kivonulását kötötte volna össze több, fokozatosan szabályozott határ menti biztonsági zóna, köztük egy kizárólag ENSZ-jelenléttel működő ütközőövezet kialakításával.
A tervek szerint ez csak az első, technikai lépcső lett volna, amelyre később egy átfogóbb politikai rendezés, akár a Golán ügyének megnyitása épülhetett volna, az izraeli fél ugyanakkor több vörös vonalat is rögzített, köztük a szíriai területen zajló török katonai tevékenység tiltását.
A megállapodás végül a kölcsönös bizalomhiány miatt meghiúsult. Damaszkusz szerint Izrael a végrehajtás alól próbált kibújni, a tárgyalások pedig az Iránnal kirobbant háború, majd az Abu al-Duhur-i légicsapás nyomán teljesen befagytak.
Jeruzsálem az elmúlt évtizedben sokat tett azért, hogy az iráni proxykat semlegesítse Szíriában, most pedig újfajta kockázatként tekint a mélyülő török-szír kapcsolatokra és láthatóan vörös vonalnak tekinti, hogy a török jelenlét expanzív legyen a szomszédos országban - írja Nagy Dávid.