Hiába a szíriai olajmezők, mégis válságban van az energiaiparuk

Gyakran visszatérő vád, hogy az Egyesült Államok az olaj megkaparintása miatt kezdett háborúkba a Közel-Keleten. Ha ennek volt is igazságtartalma régen, mostanra az amerikaiak a világ legnagyobb olajtermelő országává nőtték ki magukat, így nem szorulnak a közel-keleti energiahordozókra - írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső elemzője László Dávid.

Különösen nem Szíria egyébként sem túl jelentős készleteire. Ennek ellenére máig nagyjából kétezer fős amerikai katonai kontingens állomásozik az országban. Egyrészt az Iszlám Állam sejtjeinek felszámolására, másrészt nem is titkoltan a kurd területeken található olajmezők őreként. Bassár al-Aszad szíriai elnök hatalmának megdöntésével azonban az olaj- és pénzcsapok elzárása okafogyottá, sőt kifejezetten károssá vált. A kormányerők és a kurdok kiegyezése után pedig felmerül a kérdés: mi lesz az amerikaiakkal? 

Nincs sok, de az fontos

Szíria közel-keleti viszonylatban nem tartozik az energiahordozókban gazdag országok közé. Amerikai becslések szerint nagyjából 2,5 milliárd hordó olajkészlettel rendelkezik, ami eltörpül Szaúd-Arábia 300 milliárd hordós, Irán 155 milliárd hordós, vagy Irak 147 milliárd hordós adatai mellett. Ugyanez a helyzet a földgázzal is: 240 milliárd köbméteres (BCM) készlete világszinten a 42. helyre elég.

A 2011-ben kirobbant polgárháború előtt az energiahordozók mégis fontos szerepet töltöttek be az ország gazdaságában, a GDP mintegy ötödéért feleltek. A szíriai olajkitermelés 1996-ban járt a csúcson napi nagyjából 600 ezer hordóval, de még 2010-ben is a napi 400 ezer hordót közelítette, földgázból pedig évi 8,7 milliárd köbmétert nyertek ki. Ez a mennyiség bőven elég volt az ország belső szükségleteinek kielégítésére, és még exportra is jutott. Ekkor a legfőbb vásárlók még európaiak voltak: Németország (32%), Olaszország (31%) és Franciaország (11%).

Exportőrből importőr

A háború kirobbanásával azonban az olaj- és gázmezők jelentős része egyrészt különböző milíciák kezére jutott, másrészt a harcok következtében súlyosan megrongálódott. Az Iszlám Állam 2014-2017-ig tartó uralma alatt bevételeinek jelentős részét az energiahordozókból szerezte: emiatt az infrastruktúrák a koalíciós erők, illetve az oroszok légicsapásainak célkeresztjébe kerültek. A kitermelés szélsőségesen bezuhant: az olajé tavaly napi 40 ezer hordóra, a földgázé is harmadára csökkent.

Ez azt jelentette, hogy Szíria exportőr országból egy bő évtized leforgása alatt importőrré vált. A hiányt főként iráni szállítmányokból; lényegében segélyekből fedezték. Ezek a Hajat Tahrír as-Sam tavaly decemberi hatalomátvételével egyik napról a másikra leálltak. Teherán rögtön egy 30 milliárd dolláros cechhel jelentkezett be az új rezsimnél, mondván eddig nagyjából ilyen értékben hiteleztek olajat. Damaszkusz erre azzal vágott vissza, hogy 300 milliárd dollárt követelnek az országban okozott károkért.

A vita azonban nem oldja meg Szíria súlyos energiahiányát. Az iráni szállítmányokat egyelőre főként Szaúd-Arábia, Törökország, illetve Katar és Azerbajdzsán próbálja pótolni. Minap Katar jelezte, hogy Jordánián keresztül szállítana földgázt.

Kié most a szíriai olaj?

Ami a saját kapacitást illeti, a működő szíriai olajmezők jelentős része – a becslések 70-90 százalékig terjednek – most kurd ellenőrzésű területeken találhatók. Az amerikai vállalatok által is végzett kitermelés fölött az Egyesült Államok nagyjából kétezer katonája őrködik. Az energiahordozókból eddig legfeljebb a fekete piacon jutott valamennyi a Bassár al-Aszad vezette kormánynak, illetve a bevételekből osztottak vissza Damaszkusznak.

Az elemzés teljes szövege elérhető EZEN a linken.