A miniszterelnöki tételek gazdasági háttere - Az Oeconomus intézet elemzése

Az elemzés szerint a miniszterelnök szerint négy tétel felett kell mindenképpen őrködnie 2024-ben és az azután következő időszakban is:

1. Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartoznánk másoknak, ugyanis ez eddig még nem áll fenn. és nagyon magas adósságrátát örökölt Magyarország.
2. Mindig többet kell keresni, mint amit elköltünk.
3. Jobb dolgozni, mint tengeni. Eddig a „A számok azt mutatják, hogy ezt nem csináljuk rosszul.”
4. Mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha rajtunk keresnének.

Nézzük meg ezeket a tételeket kontextusba és elméleti keretbe helyezve.

Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak. 

A nemzetközi gazdasági környezetben a megtakarításra képes országok a beruházási tevékenységeiken túl, előbb-utóbb hitelezőként jelennek meg, és más országoknak hitelfelvételi lehetőségeket kínálnak. A hitelek visszafizetése után járó kamat növeli a beáramló tőkét és az elkölthető jövedelmet. A hitelező feltételeket szabhat, míg a hitelfelvevő alkalmazkodni kényszerül.

Az alkalmazkodás pedig sajátos függő helyzetbe sodorhatja az országot. Abban az eseten pedig, ha egy ország nem a saját fizetőeszközében adósodik el a külföld felé, akkor még az árfolyamkockázattal (a hazai fizetőeszköz leértékelődésével) is szembe kell néznie. Jobb tehát a hitelezői státusz, mint a hitelfelvevői lét.

Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk. 

Emlékeztető a Max Weber-i alapelvekre, melyek többek között a munka, a megtakarítás, a munka gyümölcsének befektetése és a mérsékelt, semmi esetre sem hivalkodó fogyasztás köré szerveződnek. „Az addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” szemlélet érvényes az egyén, a közösség és össztársadalmi szinten. Hosszabb távon, ha a fogyasztás magasabb, mint a jövedelemtermelő képesség, akkor az fenntarthatatlan és hitelfelvételhez vezet.

Abban az esetben, ha az állam hosszabb távon nagyobb költségvetési hiánnyal néz szembe, akkor az az államadósság növekedéséhez vezet. Máshonnan nézve pedig a pénzügyi instabilitás, gazdasági instabilitást eredményez, mellyen tartós felzárkózás nem valósítható meg. Nem kereshet azonban sokkal többet az állam, mint amennyit elkölt hiszen ezt azt jelenti, hogy tudna beruházni és fejleszteni a kormányzati szektor, ezt azonban mégsem teszi.

Ilyenkor a gazdaságpolitika számára nem az egyének jólétének növelése az elsődleges cél. Ez ugyancsak kerülendő. Az a jó költségvetés, amely egyensúly közeli, vagy nagy szerény és fenntartható hiányt mutat.

Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni.

 Ez is valójában a protestáns gazdasági elvekre való emlékeztető. A munka amellett, hogy hozzáadott értéket teremt, megannyi szálon visszajelzést is küld az egyénnek, illetve a közösségnek az erőfeszítések eredményességéről. Ott, ahol hatékony a munkavégzés, jellemzően növekednek a megtakarítások, a növekvő megtakarítások képezik az alapját, a befektetéseknek, később a gazdaság bővülésének. Azok a társadalmak, ahol alacsony a munkavégzési hajlandóság vagy hatékonyság, nem képesek fejlődésre, növekedési ciklusaik vannak az esetek döntő többségében.

Jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk.

 A nemzetközi kereskedelemben már évszázadok óta elemi kérdés, hogy hol és kinél képződik a legnagyobb hozzáadott érték, illetve, hogy az egyes országok milyen feldolgozottsági fokú termékekkel kereskednek. Abban az esetben, ha egy ország szerény hozzáadott értékű termékekből álló exportstruktúrát szilárdít meg és magas feldolgozottságú termékeket vásárol, akkor a világgazdaságban függő helyzetbe kerül. Ellenben, ha az adott ország igyekszik feljebb lépni például a kiviteli termékek műszaki tartalmában, akkor jól „kereshet” azokon, akik kénytelenek ezeket a termékeket megvásárolni.

Miért van szükséges nemzeti bajnokokra?

 A külföldre (is) értékesítő hazai nagyvállalatok exportbevételei a nemzeti jövedelmet gyarapítják, ráadásul Magyarország jó hírét is tovább öregbítik. A kifektetések eredményeként nagyobb piaci potenciál nyílhat, megvalósulhat a technológia transzfer, a stabil exportbevételeknek pedig fontos szerepük van az árfolyam stabilizálásában. Kisebb piacokon a vállalatok nem tudják elérni a méretgazdaságos termelési szintet, ezért lényeges, hogy külső piacokra tegyenek szert. A gazdaságtörténeti tapasztalat egyértelműen megmutatta: azok az országok tudtak a gyors meggazdagodás útjára lépni, amelyek hatékonyan tudtak kereskedni a világgazdaságban.

Konnektivitás, decoupling és a világgazdaág átrendeződése. 

A világgazdaság hosszú évtizedekig a merev struktúrák jeleit mutatta: fejlett és fejletlen országok, centrum és periféria, illetve félperiféria. Később árnyaltabb lett a kép a fejlődő és a feltörekvő országok megjelenésével, vagy éppen bizonyos országok átnevezésével, illetve az olyan formációk, mint a BRICS(+) megjelenésével. Ma már a világ GDP-jének legnagyobb része nem a fejlettnek számító országokban termelődik meg és egyre több feltörekvő ország kér szót a világkereskedelem színpadán. Egy ilyen megváltozott rendszerben lényeges, hogy az olyan tengerparttal nem rendelkező, kisebb piaci potenciállal rendelkező országok, mint Magyarország hogyan kapcsolódik a nemzetközi kereskedelmi vérkeringéshez.

A legjobb az egyoldalú függőségek elkerülése és diverzifikáció. Ez azt jelenti, hogy egy olyan gazdasági struktúrát érdemes megvalósítani, amely több nagyobb világgazdasági szereplővel való együttműködésre is lehetőséget ad. Ezen kívül a híd szerepének betöltése pedig azért is fontos lehet, hiszen a kereskedelmi csomópont belépési lehetőséget kínál egy másik, vagy éppen nagyobb piachoz, a kereskedelem kiszolgálásából adódó előnyök és lehetőségek számosak, ehhez persze a világgazdaság és világkereskedelem rezdüléseinek pontos feltérképezése szükséges.

Az alábbi megjegyzéseken kívül volt még néhány gazdaságot érintő megjegyzés, de az említettek jelöli ki leginkább a gazdaságpolitika döntéshozói számára a teendők fő irányát és a gondolkodás öntőmintáját. Alapvetően az elhangzottakból azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarországnak nagyobb pénzügyi és gazdasági önállóságra, nagyobb hozzáadott értékre, és diverzifikált gazdasági és kereskedelmi portfólióra van szüksége. Mindennek eléréséhez pedig a hazai nagyvállalatoknak is nagyobb szerepet kell vállalniuk.