Afganisztán bevehetetlen erőssége, a tálibokkal dacoló Pandzsír

Nem a mostani az első eset, hogy Afganisztán legkisebb provinciája, Pandzsír ellenáll az épp aktuális hatalomnak. Drámai fordulatokban teli története során ez a kis völgy már többször is volt kiindulópontja az Afganisztánt megszállók elleni harcnak. Először a britek, később a szovjetek, végül a tálibok ellen - mindennek mementójaként pedig a mai napig megtalálhatóak a völgyben sorsukra hagyott tankok és fegyverek rozsdásodó darabjai - írja az Euronews.

Most a magukat Afgán Nemzeti Ellenállási Frontnak (NRF) nevező harcosok védik a völgyet a táliboktól. A helyi milicistákat és az afgán hadsereg, illetve biztonsági erők egykori tagjait magába olvasztó NRF tagjai kijelentették, hogy a végsőkig ellenállnak a táliboknak. A volt hadsereg tagjai magukkal hozták felszerelésüket, járműveiket és fegyvereiket is. Afganisztán volt alelnöke, Amrulla Száleh is velük van.

A Vörös Hadsereg az ő erejével képtelen volt legyőzni minket… mint ahogy a tálibok is 25 évvel ezelőtt. Megpróbálták átvenni az uralmat a völgy fölött, de elbuktak és csúfos vereséget szenvedtek

- mondta el Ali Nazary, az NRF nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője a BBC-nek.

Tényleg meghódíthatatlan?

A 120 km hosszú, mély és sivár terület rendkívül jól védhető, mert a Hindukus több mint háromezer méter magas hegycsúcsai között csupán egyetlen szoros vezet be a kanyargós Pandzsír-folyó vágta völgybe, egy sziklák közé vájt keskeny út. A természetes akadályok már azókor óta védik az itt élőket a hódítóktól. A völgy másik végében pedig egy 4430 méter magas átjárón keresztül lehet csak kijutni. Nagy Sándor és Tamerlán, az utolsó nomád hódító Közép-Ázsiában mindketten átvágtak erre annó.

Van egy mítikus aspektusa is az egész területnek itt. Ez nem csupán egy völgy. Ha egyszer bejut az ember, legalább 21 kisebb völgyet talál, melyek mind összefüggnek egymással

- mondta el Sakib Sarifi, az afgán mezőgazdasági minisztérium egyik volt vezetője, aki gyerekkorában itt élt.

A Pandzsír völgye jól ismert bányáiról és féldrágaköveiről is. Ma a völgyben már vízenergiát termelő gátak és szélfarmok is vannak, így bizonyos szintű öneálltásra is képesek. Az amerikaiak sokat segítettek az utak kiépítésében és egy rádiótornyot is építettek, mely a jelet Kabulból kapja. Az egykori szovjet, majd amerikai légibázis is a völgyben található.

Kivételesen bátor emberek

Az itt élők száma 150 és 200 ezer fő között jár. Nagy részük dari nyelven beszél - ez egyike Afganisztán legfőbb nyelveinek - és tádzsik ősei vannak. A tádzsikok adják a 38 milliós Afganisztán lakosságának nagyjából negyedét - de a pandzsíriak mégsem tartanak fenn szoros kapcsolatot Tádzsikisztánnal, Afganisztán északi szomszédjával. A völgylakóknak saját identitásuk van.

Sarifi szerint bátor nép az itteni “talán a legbátrabbak Afganisztánban”. Nem véletlen, hogy a völgy neve - Pandzsír, melynek jelentése: öt oroszlán. Szerinte a helyiek soha nem fogják elfogadni a tálibokat és "megvan bennük a harciasság eleme - de pozitív értelemben". A britek, szovjetek és tálibok elleni győzelmeik pedig tovább erősítik ezt az érzésüket.

A tálibok 2001-es kiűzése után az addig csupán járásként számon tartott területet provinciává emelték - a legkisebbek egyikévé.

A döntés minimum ellentmondásos volt. De a pandzsíri harcosoknak nagy hatalma volt akkoriban, mert segítettek visszafoglalni Kabult a táliboktól és így az afgán kormányban valódi döntéshozókká váltak

- nyilatkozta Dr. Antonio Giustozzi, a Royal United Services Institute kutatója.

A pandzsíri vezetők befolyásos pozíciókat kaptak a kormányban és a hadseregben is. A völgy önállóvá vált és az egyetlen olyan provinciává, ahol helyi kormányzó volt, miközben a kormányzók általában a kormányhoz hű emberek közül kerülnek ki, és nem a helyi lakosságból.

Giustozzi szerint több száz ehhez hasonló völgy lehet még az országban, de ez az egyetlen, mely stratégiailag ennyire jó helyen, a fővároshoz ennyire közel van.

Rengeteg fegyvert halmoztak fel

Az is az NRF javára hajtja a vizet, hogy a völgyben rengeteg fegyvert halmoztak fel. Az egykori harcosoknak ugyan le kellett szerelnie és beszolgáltatnia a fegyvereiket, de ez a valóságban nem történt meg és azok az afgán köztisztviselők, akik pandzsíriak voltak, szintén sok fegyvert hordtak ide az utóbbi 15-20 évben.

Egy legendás hős, akit a mai napig bálványoznak

A tálibellenes NRF mozgalmának vezetője a 32 éves Ahmad Maszúd, az Afganisztánban a szovjetekkel szembeni ellenállást vezető, óriási hírnévre szert tett Ahmad Sah Maszúd fia. A legendás apa, akinek képe Afganisztán-szerte megtalálható a boltok kirakatában, szőnyegeken, vagy falakra festve és akit sokan csak "Pandzsír oroszlánja" néven ismernek, eredetileg mudzsahid parancsnok volt, maga is egy tábornok fia, aki mind a szovjet, mind a tálib erőket többször is megverte.

Az idősebb Maszúd a völgyben született és 1978 után az anti-kommunista ellenállás központjává tette azt.

Ő lett az ellenállás arca a szovjet-afgán háborúban. Karizmatikus egyéniség volt és aktív kapcsolatot tartott fenn a nyugati médiával

- mondta róla Elisabeth Leake, a Leeds-i egyetem professzora.

Egyike volt azoknak az ellenzéki vezetőknek, akikkel a szovjetek meg akartak egyezni - ami jelentős személyiséggé tette őt.

Más volt, mint a többi lázadó parancsnok. Tanult volt, beszélt franciául, szépen és halkan tudott beszélni, és elbűvölő volt. A többi parancsnok mellette faragatlannak, tanulatlannak és túlbuzgónak tűnt

- mondta róla Giustozzi.

2001-ben, két nappal a szeptember 11-ei terrortámadás előtt ölték meg. Két, magát dokumentumfilmesnek kiadó al-kaida tagnak sikerült a közelébe férkőznie egy interjú ürügyén. A kamerájukba rejtett bombával robbantották fel. Hamid Karzai afgán elnök később nemzeti hőssé nyilvánította. A vélemények azonban megoszlanak róla: egyesek szerint ő maga is háborús bűnös volt, egy 2005-ös HRW jelentés szerint ő és katonái több erőszakcselekményben is részt vettek.

- írta Maszúd.