Alkotmányos válság Lengyelországban: az euró és az aranytartalék sorsa is a viták középpontjában van

Alkotmányos válságot váltott ki Lengyelországban az Alkotmánybíróság vezetése körüli hatalmi harc, miután hét, a parlamenti többség által megválasztott bíró tegnap este megjelent az intézményben, közülük Anna Korwin-Piotrowska pedig bejelentette, hogy átveszi a testület irányítását, és felfüggeszti a jelenlegi elnök, Bogdan Święczkowski, valamint helyettese, Bartłomiej Sochański feladatainak ellátását.

A történtek után Karol Nawrocki köztársasági elnök az alkotmányos rend megsértéséről és az Alkotmánybíróság erőszakos elfoglalásáról beszélt. Donald Tusk kormánya ezzel szemben a jogállamiság helyreállításához szükséges intézkedésekkel indokolta lépéseit. 

Az alkotmánybírósági összecsapás azonban csak az egyik frontja a lengyel politikai küzdelemnek. A háttérben egy legalább ennyire jelentős gazdasági vita is zajlik, amely a lengyel jegybank függetlenségét és a nemzeti aranytartalék felhasználását érinti.

Az euró bevezetése is politikai törésvonal

Lengyelország jelenleg nem tagja az euróövezetnek, hivatalos fizetőeszköze továbbra is a zloty. Az euró bevezetésének nincs kitűzött időpontja, az ország nem vesz részt az euró bevezetéséhez szükséges ERM II árfolyam-mechanizmusban. Az Európai Központi Bank 2026-os konvergenciajelentése szerint Lengyelország egyelőre nem teljesíti az euró bevezetésének valamennyi feltételét. A közös valuta kérdése ennek ellenére komoly politikai törésvonal, hiszen a kormányoldal és az európai integrációt támogató erők másként látják az ország hosszú távú pénzügyi jövőjét, mint a zloty megőrzését hangsúlyozó politikai szereplők.

A vita egyik fontos szereplője Adam Glapiński, a lengyel jegybank elnöke, aki a nemzeti valuta és a monetáris önállóság megőrzését hangsúlyozza. A kormányoldal és a jegybankvezetés között az elmúlt időszakban több kérdésben is éles ellentét alakult ki. A jegybankelnök elleni fellépést Glapiński támogatói a jegybank függetlensége elleni támadásként értelmezik. A konfliktusban ezért az euró kérdése túlmutat a pénznemválasztáson: arról is szól, hogy mekkora önállóságot őrizzen meg Lengyelország a monetáris politikájában.

Ki rendelkezzen Lengyelország aranyával?

A gazdasági vita másik központi eleme az ország jelentős aranytartaléka, amely 2026 elején mintegy 550 tonnát tett ki. A lengyel jegybank korábban azt is jelezte, hogy tovább növelné az állományt, akár 700 tonnára. Az aranytartalék sorsa idén tavasszal került a politikai viták középpontjába, amikor Karol Nawrocki államfő és Adam Glapiński jegybankelnök olyan elképzelést támogatott, amely az arany- és devizatartalékok átértékeléséből származó nyereséget használná fel a védelmi kiadások finanszírozására.

Ez a megoldás alternatívát jelentene az Európai Unió SAFE nevű közös védelmi hitelprogramjával szemben, amelyből Lengyelország 43,7 milliárd euróra jogosult. A Tusk-kormány az uniós hitelprogramot támogatja, míg az államfő és a hozzá közel álló politikai erők a lengyel tartalékokból történő finanszírozást részesítenék előnyben. A vita így arról is szól, hogy a jegybank milyen mértékben vehet részt az állami gazdaságpolitikai célok megvalósításában.

Egyes ellenzéki politikusok és közösségimédia-bejegyzések ennél tovább mennek, és azt állítják, hogy a lengyel aranytartalék egy részét Németországba, Frankfurtba szállíthatják. Ezt az állítást azonban egyelőre nem támasztja alá nyilvánosságra hozott kormányzati döntés.\\
Lengyelország korábban éppen az ellenkező irányú lépést tett: 2019-ben 100 tonna aranyat szállított haza a Bank of England londoni trezorjaiból.

A bíróság körüli összecsapás, a jegybankelnök elleni fellépés, az euró jövője és az aranytartalék felhasználása tehát ugyanannak a mély politikai-gazdasági szembenállásnak a különböző elemei Lengyelországban. A frankfurti aranyszállításról szóló állítások egyelőre nem igazoltak, a jegybank függetlenségéről és az aranytartalék felhasználásáról folyó vita azonban valós, és tovább mélyíti a lengyel politikai szembenállást.