Államosítást és lakbérplafont ígér Berlin új, török származású polgármestere
HírekElif Eralp, a német radikális Baloldal 45 éves politikusa történelmi siker küszöbén áll: ő lehet Berlin első baloldali polgármestere, aki egyben az első török származású városvezető lenne. A jogász-politikus védjegye a piros rúzs és egy lakbérplafon feliratú nyaklánc.
Elif Eralp 24,5 százalékkal megnyerte a berlini tartományi választást, és jó eséllyel lehet a főváros következő polgármestere. A politikus török bevándorlók gyermeke, szülei 1980-ban, a katonai puccs után menekültek el Isztambulból hamis útlevéllel. A müncheni születésű Eralp kimagasló eredménnyel végzett jogászként a Hamburgi Egyetemen, fegyelmezett, felkészült szakember. Ügyvédként dolgozott, 2021 óta pedig a berlini képviselőház tagja, majd idén csúcsjelöltnek választották.Fő programpontja a lakhatási válság kezelése: Berlinben az albérleti díjak 77%-kal emelkedtek az elmúlt tíz évben, miközben a lakosok 85%-a bérli a lakását. A Baloldal nemcsak lakbérplafont szeretne bevezetni, hanem a nagy ingatlanvállalatok (pl. a 130 000 berlini lakást birtokló, tőzsdén jegyzett Vonovia) közösségi tulajdonba vételét.
Érvényesíteni akarják a 2021-es népszavazás eredményét, ahol a berliniek 57,6%-a szavazott a nagy ingatlancégek átalakítására: a nagy cégek legfeljebb 3000 lakást tarthatnának meg, a többi közösségi tulajdonba kerülne. Szakértők szerint a lépés alkotmányos lenne, de a kisajátítási költségek 10–30 milliárd euróra tehetők. A Baloldal természetes szövetségese, a Szociáldemokrata Párt (SPD) ugyanakkor ellenzi az ilyen radikális kisajátítási intézkedéseket, márpedig a Baloldal kényszerhelyzetben van, a Zöldekkel és az SPD-vel terveznek koalícióra lépni.
A Linke mindenesetre most vasárnap áttörést ért el: a fiatalok tömegesen támogatják, a tagság pedig egy év alatt megduplázódott, 123 ezer főre nőtt.
A párt alapjait már nem a régi keletnémet utódpárti gyökerek, hanem a fiatal, nem feltétlenül munkásosztálybeli, városi szavazók adják.
A baloldali lapok szerint sikeresen importálta az amerikai progresszív baloldal (különösen a New York-i Zohran Mamdani) alulról szerveződő, közvetlen kampánystílusát. Kiemelik, hogy Eralp vezetésével a Die Linke nemcsak az egykori Kelet-Berlinben, hanem a nyugati kerületekben is tarolt, áttörve a korábbi politikai határokat.
A lapok hangsúlyozzák a személyes érintettségét: Kreuzbergben él bérlakásban a családjával, így a lakhatási válságot és a magas bérleti díjakat nem elméleti, hanem mindennapi problémaként képviseli.A Bild éles támadásokat intézett ellene, „vörös osztályharccal” és gazdasági összeomlással mosta össze a személyét.
A nagy ingatlancégek kisajátítására vonatkozó terveit, a javasolt luxusingatlan-adót, valamint a vagyon- és illetékemelési javaslatait a fővárosi befektetések elüldözéseként írnak le. Figyelmeztetnek, hogy az általa javasolt lakbérplafon és az állami felvásárlások milliárdos tételként terhelnék meg Berlin amúgy is eladósodott költségvetését.
A mértékadó lapok arra mutatnak rá, hogy bár a Die Linke lett a legerősebb párt, Eralp kormányzása korántsem garantált. A szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek ugyan nyitottak a Red-Red-Green (RRG) koalícióra, de az SPD már jelezte: a kisajátítások és a radikális adóemelések „vörös vonalat” jelentenek.A fősodorbeli újságok felidézik, hogy a Die Linken belül meglévő baloldali-radikális szárny és az antiszemita vagy izrael-ellenes megszólalások körüli viták, melyek miatt a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is aggodalmát fejezte ki komoly konfliktusforrást jelentenek a leendő koalíciós partner Zöldekkel és SPD-vel.
A nemzetközi tudósítások főként török gyökereire, jogi hátterére és a németországi migráns háttérrel rendelkező politikusok áttörésére fókuszálnak. Kiemelik, hogy Eralp személye a megfiatalodott, urbánus német baloldal jelképévé vált.
Fotó:wikipedia