Amerikai kutatók megtalálták a válások fő okát, ami már az esküvő napján is tudható
HírekAmerikai kutatók 12 évig tanulmányoztak 368 frissen házasodott pár életútját, és hat kockázati tényezőt figyeltek. Közülük egyetlen mutató jelezte előre leginkább a kapcsolat jövőjét: a feleség érzelmi teherbíró képessége, sérülékenysége. Létezik azonban több „csodafegyver”, mellyel még a legnehezebb múltbeli terhek ellenére is menteni.
A pénz hiánya, a kommunikáció elmaradása vagy a megromlott szexuális élet vezet leggyakrabban váláshoz? Egy 12 éven át tartó, páratlanul részletes amerikai kutatás során 368 friss házaspárt követtek nyomon, hogy megállapítsák, mely tényezők jelezhetik előre, mely házasság végződik majd válással.
Egy amerikai kutatásban résztvevő pszichológusok 2009–2022-ig követtek nyomon 368 frissen házasodott pár életútját az Egyesült Államokban, Los Angeles környékén, a vizsgálat végére a párok 39 százaléka vált el.
A Journal of Personality and Social Psychology szakmai folyóiratban megjelent eredmények szerint a kutatók egyszerre figyelték
- a férj és a feleség személyes sérülékenységét,
- a pár kommunikációs stílusát,
- a társadalmi
- és pénzügyi helyzetüket, illetve
- a párkapcsolati elégedettséget.
A válást előrejelző legerősebb tényezőnek a feleség érzelmi teherbíró képességének csökkenése, érzelmi sérülékenysége bizonyult.Ilyen lehet például a negatív gyermekkori élmények, fizikai vagy szexuális bántalmazás a múltban, korábbi problémás szerhasználat, gyakori negatív érzelmek/hangulatok, valamint a szülők elvált státusza. Minél több jelen volt ezekből a feleségnél, annál nagyobb volt a válás valószínűsége és gyorsasága.
Miért pont a női sérülékenység lehet a döntő?
A szerzők feltételezése szerint a nők még mindig nagyobb részt vállalnak az otthoni és érzelmi munkából, érzékenyebbek a párkapcsolati problémákra és a partnerük igényeire. Emiatt hamarabb juthatnak el arra a pontra, hogy kilépjenek a kapcsolatból.
A jó hír: A kommunikáció képes ellensúlyozni a kockázatot
A személyes múlt nem jelenti a házasság elkerülhetetlen bukását. A kutatás rávilágított arra is, hogy a hatékony és meleg kommunikáció védőhálót nyújt.
Azoknál a pároknál, akik kiemelkedően jól kommunikáltak — sok melegséggel, humorral, hatékony problégamegoldással és kevés ellenségességgel —, a feleség sérülékenységéből adódó plusz válási kockázat szinte teljesen eltűnt.
A múlttal hozott személyes „csomagok” befolyásolják a különválást, de a jó párkapcsolati kommunikáció képes védelmet nyújtani ellenük. A kutatás tanulsága szerint a kockázatok ismerete nem ítélet, hanem útmutatás arra nézve, mibe érdemes energiát fektetni a kapcsolat védelmében.
A személyes múlt és a személyiség szerepe a válásban
Az egyének tartós személyiségjegyei és korai élettapasztalatai alapvetően meghatározzák a házasság sikerét.
- Kora gyermekkori beidegződések: Az tárgykapcsolat-elmélet és a kötődési elmélet szerint a gyermekkorban megélt tapasztalatok (különösen az elsődleges gondviselőkkel) egyfajta belső mintát hoznak létre a felnőttkori kapcsolatokhoz.
- A neurotikus személyiség vagy a hajlam a negatív érzelmek átélésére és kifejezésére, valamint a mentális betegségek (depresszió, fóbiák, alkoholfogyasztási problémák) jelentősen növelik a válási arányt. Genetikai vizsgálatok szintén magasabb pszichiátriai kockázatot mutattak ki az elvált személyeknél - különösen a nőknél.
- A válási kockázati tényezők egy része már jóval azelőtt jelen van az egyén életében, hogy egyáltalán párt választana magának.
- Hogyan rombolják a kapcsolatot a személyes sérülékenységek? A felhalmozott sérülékenységek (pl. bizonytalan kötődés) önvédelmi mechanizmusokat váltanak ki: pesszimizmushoz, a kritikára adott túlzott reakciókhoz, és a másik viselkedésének téves értelmezéséhez vezetnek. Ez egy önbeteljesítő jóslatként rombolja az intimitást, és felemészti a párkapcsolat fenntartásához szükséges érzelmi és kognitív erőforrásait.Egy klasszikus, 50 évet felölelő kutatás szerint a feleségek neurózisa és a férjek indulat-kontrollja kiemelkedő előrejelzője volt a válásnak.
A pénztelenség is válóok
A társadalmi és gazdasági modell rámutatnak, hogy az egyéni személyiségjegyeken és a pár közötti kommunikáción túl a társadalmi és anyagi helyzet is alapvető válási kockázat.
A családi működést nagyban alakítja a környezeti stressz és a rendelkezésre álló erőforrások. A legalacsonyabb iskolai végzettség, az alacsony jövedelem, az instabil foglalkoztatottság, a magas adósságarány, valamint a szegényebb/hátrányos helyzetű környéken való élés igazoltan növeli a válás kockázatát.
Az anyagi bizonytalanság tartós nyomást gyakorol a párra, a pénzügyi konfliktusok pedig makacsabbak, nehezebben kezelhetők és gyakrabban kiújulnak, mint az egyéb kapcsolati viták.
Az alacsony bérű vagy kiszámíthatatlan beosztású munkák miatt a feleknek kevesebb idejük és energiájuk marad egymásra, és a kevesebb szabadidő miatt a minőségi együttléteik száma is lecsökken.
A hátrányos helyzetű lakókörnyezet - erőforráshiány, biztonsági aggályok - fokozza a depressziós tüneteket és plusz terhet ró a kapcsolatra.Érdekes bizonyíték a téma fontosságára, hogy az állami szintű minimálbér-emelések kimutathatóan csökkentették a válások számát az anyagilag sérülékeny párok körében.A gazdasági-szociológiai megközelítés a múltban nagyrészt függetlenül fejlődött a párkapcsolati szociálpszichológiai kutatásoktól. Ezért eddig ritkán vizsgálták és hasonlították össze az anyagi mutatókat a személyes sérülékenységekkel és a kommunikációs viselkedéssel egyazon kutatáson belül.
Ezért nem segít sokszor a párterápia
A párok elsősorban a rossz kommunikációt, a közös problémamegoldás hiányát jelölik meg a válás fő okaként. Ez a szemlélet határozza meg a szociálpszichológiai elméleteket, a párterápiákat és az önsegítő könyveket is.
Tény, hogy a párkapcsolati viselkedés az idő múlásával meglehetősen stabil marad, vagyis a rossz kommunikáció általában rossz is marad. A halmozódó konfliktusok és negatív élmények idővel felemésztik a párkapcsolatot, így végül a különválás tűnik vonzóbb döntésnek.
A gyakorlati vizsgálatok azonan ellentmondásos eredményeket hoztak a kommunikáció, mint válóok megítélésében:
- A negatív kommunikációnak csak csekély-közepes hatása van a válásra.
- A kommunikációfejlesztő tréningek és terápiák sem képesek kmegelőzni a válást vagy növelni a hosszan tartó elégedettséget.
Miért lehet gyengébb a kommunikáció hatása?
A szerzők két fő okot feltételeznek:
Mivel a kommunikáció elvileg könnyen változtatható, a kutatók és a társadalom túlértékelték a szerepét más, kevésbé szembetűnő okok rovására.
A jó vagy rossz kommunikáció hatása nagymértékben függ a külső körülményektől. Kedvező, stresszmentes élethelyzetben még a csetlő-botló kommunikáció sem teszi tönkre a kapcsolatot. Ugyanakkor krónikus stressz és külső nyomás alatt a gyengébb kommunikációs minták gyorsan rombolóvá válnak.A kizárólag viselkedésre épülő modellek tehát korlátozottak, ezért elengedhetetlen a korai házasságban mérhető egyéb kockázati tényezők - egyéni sérülékenységek és környezeti/szociológiai hatások - együttes vizsgálata – írják a kutatók.
\