Vannak olyan esetek, amikor a lemaradás előnnyé válik. Hitte volna például, hogy az egész világon Kenyában a legelfogadottabb az okostelefonos fizetés?
Utolsókból lesznek az elsők – tartja egy bölcsesség, és bizony ez ma már nem is annyira a sportversenyekre igaz, hanem a gazdaságra, de akár a technológiára is.
Nem volt csekkünk
Magyarországon például a szocializmus szürkeségében nem sok innováció, nem sok termékfejlesztés volt a pénzügyi szektorban. Egyáltalán nem terjedtek el például a csekkfüzetek, a lakossági csekkhasználat. Ha egy magyar megnézi a „Kapj el, ha tudsz!” című filmet, amelyben Leonardo diCaprio a világ legismertebb csekkhamisítóját alakítja, igazán azt sem tudja, hogy miképpen működött ez a rendszer, mire kellett figyelnie egy szélhámosnak, hogy ne bukjon le.
De amikor a kilencvenes években Magyarország is megjelent a bankkártyás fizetések piacán, egy jó ideig sokkal fejlettebb volt a biztonság, mint akár Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban. A fizetési tranzakciók után érkező ellenőrző sms-ek például sokkal hamarabb terjedtek el itthon, mint Nyugaton.
Mobilfizetés
Valami ilyen játszódik most le a harmadik világban a mobile payment, vagyis a mobiltelefonos fizetések területén. Ebben a műfajban természetesen Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban is rendelkezésre állnak a fejlett szolgáltatások, de arányaiban mégis sokkal népszerűbbek, a látszólag fejletlenebb országokban, Kenyában, Indiában, Indonéziában és Tanzániában. Vajon miért?
A jelenséget vizsgáló globális kártyatársaságok kutatásai szerint a magyarázat ismét a lemaradásban rejlik. Aki Londonban elindul a bankkártyájával, mindent ki tud fizetni, hiszen mindenütt elfogadják a kártyáját, minden boltban rendelkezésre állnak a szükséges kütyük.
Ha valahol egy helyen elromlik a POS, akkor pedig biztosan akad 100 méteren belül egy ATM bankjegykiadó automata. Az már csak egy zárójeles megjegyzés, hogy a balkáni országokban, vagy akár az Egyesült Államok éttermeiben természetesen nem romlik el annyiszor a kártyaleolvasó, mint mondják, de a vendéglátósokat annyira zavarja a 2-3 százalékos levonás, hogy gyakran hazudják ezt.
Távolságok
De képzeljük el ugyanezt Afrikában, vagy Ázsiában! A távolságok sokszor hatalmasak, főleg vidéken nincsen elég bankautomata, száz kilométerre van a legközelebbi bankfiók, a piacon, a fűszeresnél még POS-terminál sem működik. Nem működik, mert elmaradott a bankrendszer.
Viszont okostelefonja mindenkinek van. A hatalmas tömegekben vándorló menekültekről készült videókon is jól látszik, hogy miközben biztosan nem könnyű menekülés közben tölteni a telefont, vagy wifit, esetleg mobilnetet találni, de a szegény, nélkülöző emberek is a legmodernebb okos telefonokkal tartják a kapcsolatot egymással.
Mert Afrikában és Ázsiában az okostelefon a „minden”, a kapcsolat a világgal. Ez adja az internetet, a telefont, a térképet, az ügyintézést és igen, ahol nagyok a távolságok, ott sokszor a fizetési lehetőséget is. Ráadásul bármennyire is elképzelhetetlen ez Kelet-Közép-Európából, de a sokszor többnyelvű, olykor eltérő írásokat is használó népes országokban, az is nagy segítség, hogy a telefonokon nem csak a nyelv, de piktogramok is segítik a fizetési folyamatot.
Az okostelefonok országa
Ebben a világban Kenya jár elöl. Kenyában a mobiltelefonok között ma már 90 százalék felett vannak az okostelefonok. Ott is, mint más fejletlen országokban 70 százalék feletti a mobile payment elfogadottsága. Ennyien vállalkoznak mobilos fizetésre, miközben Nyugat-Európában ez az arány még bőven 50 százalék alatti. Vagyis tíz európaiból legfeljebb négy fizetett már telefonnal.
De hát miért is tettük volna? Hiszen annyi egyéb lehetőség, készpénz, bankkártya áll mindig a rendelkezésére. Kenyában ilyenek nincsenek. A szükség nagy úr, az utolsókból tényleg elsők lehetnek.
Kenyában annyira nagy a metódus elfogadottsága és elég nagy az alkalmazása, hogy ebben minden más országot megelőz a világban.