Kiűznék a veszélyes szóját a magyar élelmiszerekből
HírekMiközben Magyarország egyre ádázabb küzdelmet folytat a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek (GMO) ellen, özönlik a hazai piacra a külföldről származó GMO-s szója, amely a takarmányokon keresztül beépül a haszonállatok szervezetébe, így az élelmiszerekbe is. A kormány most egy nyolcmilliárdos programmal igyekszik visszaszorítani a szójaimportot, illetve javítani a magyar agrárszektor versenypozícióit és mérsékelni a humánegészségügyi kockázatokat.
Szójababzsákok egy pekingi nagybani piacon (MTI/EPA/Vu Hong)
Nemzeti programot indít a kormány annak érdekében, hogy növelni lehessen a hazai úgynevezett fehérjenövények – elsősorban a szója – termelését. Itt elsősorban nem az emberi fogyasztásra is közvetlenül alkalmas szójára kell gondolni, hanem a haszonállatok takarmányozására szolgáló növényre, amelyre elengedhetetlenül szükség van a takarmányreceptúrákban. Magyarország mezőgazdasági adottságai nem alkalmasak arra, hogy szóját a hazai területeken korlátlanul lehessen termelni. A szója meleg- és csapadékigényes növény, így csak egyes régiókban terem megfelelően. Ez az oka annak, hogy a hazai állattenyésztés ma teljes mértékben függ a szójaimporttól, és körülbelül 600 ezer tonna külföldi – leginkább dél-amerikai - szójadarát használ fel évente.
A gondot az okozza, hogy a behozott szója döntő hányada olyan növényekből származik, amelyeket GMO-s módszerekkel állítottak elő. A genetikai manipulációkat azért alkalmazzák, hogy a betegségeknek és kórokozóknak ellenállóbb fajtákat hozzanak létre. Így fokozhatók a hektáronkénti hozamok, illetve csökkenthetők a költségek, vagyis a GMO-s szóják a világpiacon árszempontból versenyképesebbek lesznek.Kérdés ugyanakkor, hogy a GMO-s szójafajták mennyire lehetnek ártalmasak az emberi szervezetre? Dél-Amerikában és az USA-ban ezt kevésbé fogják fel veszélyforrásként, de Európában - és főként Magyarországon – a GMO-ügy már jóval nagyobb érzelmeket kavar. Sokan vélekednek ugyanis úgy, hogy a GMO-s beavatkozások durván megváltoztatják a növények genetikai szerkezetét, és olyan káros folyamatokat indíthatnak be, amelyek hatásai humánegészségügyi szempontból tisztázatlanok.
Nálunk az alaptörvény is deklarálja, hogy a magyar mezőgazdaságnak GMO-mentes körülmények között kell termelnie, ami azt jelenti, hogy a szántóföldeken nem lehet GMO-s fajtákat vetni. Nem tilos azonban az ilyen növények importja, és a szójánál ma ezt nem is lehetne beszüntetni, mert e fehérjenövény hiánya az állattenyésztés ellehetetlenüléséhez vezetne. (Emellett pedig megfelelő jelöléssel GMO-s alapanyagokat tartalmazó élelmiszerek is megjelenhetnek a hazai boltokban). Külön vitatéma, hogy a GMO-s szóják takarmányozási felhasználása végső soron milyen kockázatot jelent az emberi egészségre. Miközben az egyértelmű magyar álláspont szerint a GMO-növények közvetlen elfogyasztása komoly veszélyeket hordozhat, jóval szemérmesebb vélemények hangzanak el azzal kapcsolatban, mit okozhatnak a GMO-s szóják, ha közvetett módon, az állati termékekbe épülve jutnak be az emberi szervezetbe. Ma leginkább olyan szakmai válaszok hangzanak el, hogy a GMO-s szójafajták ez esetben nem veszélyeztetik az egészséget, de az ügy miatt aggódók számára egyáltalán nem állnak rendelkezésre megnyugtató konszenzusos szakmai magyarázatok.A kormány most mindenesetre úgy kívánja javítani a helyzetet, hogy az új nemzeti fehérjeprogrammal csaknem nyolcmilliárd forintot pumpálna a hazai termelés felfuttatásába 2018-2022 között . Az ötéves program tartalmi részére 7,54 milliárdot, GMO-mentes élelmiszereket népszerűsítő marketingre pedig 360 millió forintot szánnának. Az erről szóló kormányhatározat idén tavasszal megszületett, de ágazati információk szerint a pénzügyi végrehajtás részletei ma még nem teljesen tisztázottak.
Nagy István agrárminiszter szerint a programmal a GMO-mentes hazai szójatermelést hosszabb távon legalább 100 ezer hektárra lehetne bővíteni, amelyen öntözéssel és a termésátlagok fokozásával évente 300 ezer tonna szóját lehetne betakarítani, és ezzel a GMO-s import fele kiváltható lenne. Ehhez csaknem meg kellene duplázni a jelenlegi vetésterületet, amely 50-70 ezer hektár között mozgott az utóbbi időszakban, a termés pedig 100-130 ezer tonnát tett ki. Tovább csökkenthetné az importigényt a kisebb fehérjenövény-kultúrák – például a szegletes lednek, a csillagfürt, a somkóró és a lóbab – termelésének növelése, vagy a kukorica- és a napraforgó-feldolgozás fehérjetartalmú melléktermékeinek általánosabb állattenyésztési felhasználása is.E változtatásokkal a ma behozott GMO- szója nagy része, vagy akár teljes egésze kiszorítható lenne, de a legnagyobb mennyiséget képviselő szójánál a hazai termelés továbbra is jelentős kockázatokat hordozhat. Sok gazdálkodó ma eleve komoly fenntartásokkal tekint a növényre, mert az elmúlt években már jelentős uniós összegeket bukott amiatt, hogy nem tudta teljesíteni a támogatások feltételéül szabott minimális termelési követelményeket sem. Nem kedvez a szójának az sem, hogy eddig a gazdák a növény vetésterületét beszámíthatták az úgynevezett zöldítési ökológiai célterületekbe, de 2018-tól ez már nem lehetséges, mert Brüsszel az ilyen területekre teljes növényvédőszer-tilalmat vezetett be, így viszont a termelés már csaknem lehetetlenné válna.
További dilemmákat okoz, hogy a hazai állattenyésztők ma a magyar GMO-mentes szóját sem használják fel, mert annak nagy része Nyugat-Európában – elsősorban Németországban és Ausztriában – talál gazdára, mivel a GMO-mentes terményért az ottani vevők hajlandók többet fizetni. Ezért kérdés, hogy a növekvő hazai szójamennyiséget miként lehetne itthon tartani, és ha ez sikerülne is, a nyilvánvaló terményár-emelkedést be lehetne-e építeni az állati termékek fogyasztói áraiba. Nem biztos ugyanis, hogy a magyar vásárlók a GMO-mentesség miatti drágulást megfizetnék, ameddig a vevői döntéseknél – miként a legfrissebb felmérések is mutatják – az ár, nem pedig a minőség játssza a legfontosabb szerepet.