Közgazdász: kell, hogy a háztartások ne csak tudják, de érezzék is, hogy a magas infláció korszaka lezárult

Júniusban a kiskereskedelmi forgalom havi alapon alig változott, míg éves alapon 2,6 százalékkal emelkedett, azaz az adatokban immáron második hónapja látunk stagnálást. Tegyük hozzá: a nyers adat még a 2,6 százaléknál is alacsonyabb, mindössze 1,7 százalékos bővülést mutat.

A 2,6 százalékos éves alapú bővülés akár kedvező is lehetne, ha nem vennénk figyelembe, hogy a bázisidőszaki adat sem volt annyira erős és hogy a reálkeresetek 10 százalék körüli emelkedése lehetővé tenne ennél jóval nagyobb emelkedést is.

A mai adatból következően a fogyasztás is a korábban vártnál gyengébben alakulhatott a második negyedévben – bár még ezzel együtt is a gazdaság húzóereje.

Az egyes üzlettípusok forgalmát tekintve legkisebb mértékben, 0,5 százalékkal emelkedett az üzemanyag-kiskereskedelem forgalma – ez annak magas importigénye miatt tekinthető kedvező hírnek. Az élelmiszerboltok forgalmának 3,2 százalékos növekedése arra utalhat, hogy az elmúlt években kialakult lefelé vásárlás mérséklődik, lassanként talán visszatérünk a drágább, de jobb minőségű élelmiszerekhez. A nem-élelmiszerek forgalma nőtt legjobban, 3,6 százalékkal. Ezen belül azonban vegyes kép rajzolódik ki: a használtcikk-üzletek forgalma mérséklődött legjobban, 5,2 százalékkal – ez a lefelé vásárlás előbb említett visszaszorulását jelenti.

A bútorok, műszaki cikkek forgalma 2,9 százalékkal nőtt, míg az iparcikkeké 4,7 százalékkal csökkent – ez a halasztható vásárlásokról vegyes képest ad: talán most már nem halogatják annyira, mint az előző hónapokban, de nincs is növekedés, az eddig elmaradt fogyasztás még nem kerül bepótlásra.

A viszonylag alacsony bővülés ellenére a következő negyedévekben is a fogyasztás lesz éves alapon a GDP fő húzóereje. Ez egy ekkora reálbéremelkedés mellett nem is meglepő, csak éppen nem mindegy, hogy mekkora ez a húzóerő. A húzóerő nagysága meghatározza, hogy mennyiben sikerül a gazdasági teljesítménynek az év egészében növekedést elérnie. Ahhoz, hogy ez a húzóerő megjelenjen, szükség van a háztartások gazdasági helyzetértékelésének javulására, amihez pedig paradox módon jó gazdasági adatok kellenének: bár az alacsony kereslet segíti az infláció alacsonyan maradását, de a gazdasági növekedés beindulását nem.

A reálbérek növekedése idén nagyságrendileg már nem fog változni, ám segíthet a kereslet beindulásában, ha a háztartások azt érzik, hogy jövedelmük értéke tartósan növekedő pályára kerül, így jövőre is érdemi reálbéremelkedés történik – még ha az várhatóan nem is lesz 10 százalékos.

Persze lehet, hogy szükséges az idő is: kell, hogy a háztartások ne csak tudják, de érezzék is, hogy a magas infláció korszaka lezárult és azt ne is várják vissza.