Megjelent Matolcsy György Egyensúly és Növekedés - Sereghajtóból újra éllovas című könyve

Egy olyan hétéves szakaszt zártunk le 2020 első negyedévével, amelyben az egyensúlyteremtési szakasz után egy páratlan növekedési ciklus zajlott le a magyar gazdaságban - hangsúlyozta a könyv bemutatóján Patai Mihály, a jegybank alelnöke. A magyar gazdaság történetében azért kiemelkedő ez az időszak, mert megtartottuk a 2-3 százalékos növekedési különbséget a nyugat-európai országok átlagához képest.

Ez az időszak a legszebb gazdaságtörténeti szakasznak tekinthető, mert egy növekedési pálya mellett rendben volt a makroegyensúly, vagyis a költségvetés és a fizetési mérleg is - tette hozzá az alelnök.

Patai Mihály kiemelte, hogy korábban a növekedés mindig fel volt áldozva az egyensúly oltárán, vagy fordítva, tehát az egyensúly csak a növekedés kárára tudott megvalósulni, az elmúlt hét évben azonban fenntartható volt a gazdaság bővülése.

Kitért arra is, hogy 2012 augusztusa után fokozatos alapkamat csökkentés következett be, hét százalékról egy százalék alá, 0,6 százalékra eshetett az irányadó ráta. 2013-ban pedig elindult a Növekedési Hitel Program, amely eleinte kifejezetten unortodox lépésnek számított.

Patai Mihály felidézte, hogy 2010-ben az új kormányzati intézkedésekkel szemben nagy volt az ellenállás az általa akkor vezetett Bankszövetségben is, később azonban látszott, hogy valóban végiggondolt gazdaságpolitikáról van szó.

Két tabuhoz is hozzá mertek nyúlni 2010 után: az egyik a hazai tulajdonban lévő szlovák rendszámú autók visszaszorítása, amely felborította a hazai biztosítási piacot, a másik pedig az Európában kifejezetten magasnak számító, akkor 800 ezer rokkantnyugdíjas felülvizsgálata. Utóbbi probléma még a rendszerváltásból öröklődött és tabuként kezelték a kormányok - fűzte hozzá. 
Az MNB alelnöke hangsúlyozta, hogy az állam szerepe megváltozott, amit a 2009-es válság kezelése már jól mutatott.

A könyvbemutatóhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen Baksay Gergely az MNB ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: a növekedés dinamikus, az egyensúly pedig statikus, ezzel a kettővel kellett mindig egyensúlyozni a magyar gazdaságtörténetben. Vagy egyensúly volt, vagy növekedés, 2010 után pedig csak átfogó reformok révén sikerült a kettőt együtt, egyszerre megvalósítani, amelynek alapja a foglalkoztatottság emelése volt.

Ha 20 évet nézünk, akkor éllovasként kezdtünk, majd sereghajtóvá váltunk, és 2019-re megint a régióban több versenytársunkat is meg tudtuk előzni, most pedig az uniós átlag 74 százalékán állunk - tette hozzá.Pleschinger Gyula, a Monetáris Tanács tagja, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke a könyvvel kapcsolatban kiemelte, hogy 2010-ben az ország nagyon nehéz helyzetben volt 80 százalékos államadósság szinttel, 5 százalékos államháztartási hiánnyal, és túlzott deficit eljárással kellett megküzdeni, miközben a munkaerőpiac rossz helyzetben volt magas adókulcsok mellett.

Ekkor a kormány megpróbált elfogadtatni egy magasabb hiányszintet, de az EU-ban ezt elutasították, ezért kényszerültek olyan lépésekre, amelyek eredetileg nem szerepeltek a gazdasági tervben - tette hozzá.

A korábbi modell már nem működött, egy új bevezetéséhez pedig vízió és bátorság kellett, ahogy ahhoz is, hogy a szektorális adókat kivessék.
Összességében szerencsére is szükség volt a kilábaláshoz, mert kedvezően alakultak a piaci körülmények ahhoz, hogy strukturális változásokat életbe lehessen léptetni - fűzte hozzá Pleschinger Gyula.

Cséfalvay Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vezető oktatója, a Kodolányi János Egyetem tanára kitért arra, hogy 2010-ben az államháztartási egyensúlyt kellett viszonylag gyorsan megteremteni, és közteherviselésre van szükség olyan ágazatokban is, amelyek korábban kevésbé vették ki a részüket ebben.
A kiadások visszafogására és a bevételek növelésére volt szükség, miközben már a növekedést kellett előkészíteni - tette hozzá.

Ekkor még nyomást jelentett az IMF hitele is, annál is inkább, mert a valutaalap szakértői folyamatosan megszorító politikát ajánlottak, ez azonban lefelé tartó spirált jelentett volna a gazdaságnak. A kormány ezzel szemben a foglalkoztatást akarta erősíteni, és a gazdaság erősödésével lépésenként kinőni az államadósságot - mondta el Cséfalvay Zoltán, aki 2010 és 14 között a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára volt.

Kitért arra is, hogy 2010-ben 3,7 millió volt a foglalkoztatottak száma, tíz százalék körül alakult a munkanélküliség, a kormány célja pedig az volt, hogy egymillió új és adózó munkahelyet hoznak létre az évtized végére: ehhez a kereslet és kínálati oldalhoz egyaránt hozzá kellett nyúlni, vagyis adókat kellett csökkenteni és felülvizsgálni a rokkantnyugdíjazási és korai nyugdíjazási rendszereket is. 

A jegybankok megváltozott szerepéről szólva a résztvevők kiemelték, hogy 2008-2009 után az infláció kordában tartása mellett a gazdasági aktivitás hatékony ösztönzése lett jelentős feladat.
A hitelállomány korábban folyamatosan csökkent a lakossági és a vállalati szegmensben egyaránt, ezért kellett lépni, és bevezetni a növekedési Hitelprogramot. Az NHP révén a jegybank eddig 4500 milliárd forint körüli forrást biztosított a gazdasági szféra számára, és közel 60 ezer vállalkozás juthatott forráshoz - mondta el Pleschinger Gyula. Kiemelte, hogy a hitelállomány csökkenése 2016-ban megállt, és tavaly elére a kétszámjegyű értéket.

Összességében az elmúlt években a növekedés közel felét a jegybanki programok adták egyrészt az ösztönző programokkal, másrészt azzal, hogy az alacsonyan tartott kamatszint miatt a költségvetésnek, a lakosságnak és a vállalatoknak is megtakarítása keletkezett.

Az állam kamatkiadásai a GDP arányában 4,2 százalékról két százalékra csökkentek, az alacsonyabb kamatkiadások miatt az elmúlt hét évben több pénzt juthatott a gazdaságba, mint az uniós források - tette hozzá Baksay Gergely.