Miközben a vámháborúra figyelünk, Kína behálózza Latin-Amerikát is

Naponta mélyül a kereskedelmi háború az Egyesült Államok és Kína között, eközben Peking ügyes geopolitikai stratégiával és erőteljes kapitalista terjeszkedési politikával hálózza be Dél-Amerikát. Erről beszélgetett Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet és Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Kutató Intézet vezető kutatója.

Kína a 21. század első éveiben fordult Latin-Amerika felé, mert a gyorsan fejlődő gazdaság nyersanyagigényét a hazai kitermelés már képtelen volt kielégíteni – hangzott el a Trend Fm műsorában. Így került célkeresztbe rézkitermelőként Chile és Peru, kőolaj-kitermelőként pedig Venezuela és Brazília. Hét-nyolc évvel ezelőtt fordult a kocka, s Kína számára már befektetési területként is fontossá vált a térség.

Először a bányászat területén indultak meg a kínai beruházások, de hamarosan az infrastrukturális fejlesztéseknél is megjelentek a kínaiak.

Ez eleinte csak tőkebefektetéseket jelentett, de később megjelentek a kínai vállalatok is.  A harmadik elemként a távol-keleti ország termékei is piacot találtak a latin-amerikai országokban, azaz a térség fontos célpontja lett a kínai exportnak.

Elsősorban nyersanyagforrás Kína számára

Amíg a térség országai alacsonyan feldolgozott termékeket és nyersanyagokat exportálnak Kínába, addig a másik irányban a magas feldolgozottságú termékek jellemzik az áruforgalmat. A kínai bányavállalkozások számára azért különösen hívogató a latin-amerikai piac, mert itt nagyon alacsonyak a bérek, gyengék a környezetvédelmi előírások, ráadásul kőzet formájában viszik Kínába a fémércet, például rezet, aminek egyéb haszna is van.

 A nyers kőzet után ugyanis csak a réz után fizetendő bányászati jogokat kell kifizetni,

azonban a kőzetből még sok más, gazdaságilag nagyon fontos fémet ki tudnak vonni a kínai feldolgozó üzemekben, például nikkelt vagy lítiumot, ami után egyetlen fillér díjat nem fizetnek. Sok dél-amerikai államra jellemző a politikai bizonytalanság, a gyenge állam, a gyorsan változó kormányok, illetve az a tény, hogy például a bányászati technológiát az adott külföldi nagyvállalat hozza, s a helybéliek csak segédmunkát végeznek ezekben az üzemekben.

Kihasználják a politikai vákuumot

Jó példája a latin-amerikai bizonytalanságoknak Venezuela, ahol az elrontott gazdaságpolitikának köszönhetően alig fektetnek az állami olajkitermelő cégbe tőkét, s így egyre fogy az olaj-árbevétel. S miután semmi más bevételi forrása nincs Venezuelának, csak az olaj, még nagyobb gondot jelent, hogy évtizedekre előre elzálogosították az olajkincset.

Kína az elmúlt tíz évben 60 milliárd dollár értékű kölcsönnel segítette a venezuelai olajkitermelést. Ebből az összegből 20 milliárd dollárral Venezuela még tartozik, s nem tudják sem visszafizetni, sem olajszállítással ellentételezni azt,

mert az elavult termelőeszközök következtében csökken a kitermelés. Annyira bizonytalan a helyzet, hogy ma már a kínai állami bankok sem hiteleznek az országnak, mert kétséges az adósság visszafizetése. De Kínának nem csupán a nyersanyagok és a piac miatt fontos Latin-Amerika.

Peking az USA-val szembeni erőfitogtatásként igyekszik szoros kapcsolatot kiépíteni a térség baloldali kormányaival.

A bővülő gazdasági kapcsolatoknak abban a tekintetben is fontos szerepe van, hogy ezek segítésével igyekszik az országokat leszakítani az amerikai függőségről. A nagyobb országokból, mint például

Brazília és Argentína, jellemzően olyan mezőgazdasági termék áramlik Kínába, mint szója vagy marhahús, kávé, kakaó és egyéb trópusi termények,

ezeken kívül minimális mennyiségű nyersolaj is.

Jönnek a kínai befektetők

Jelentős változás következett be Kína kereskedelmi és befektetési politikájában 2014-15-ben, amióta

már nem csak nyersanyag-felvevő piacként jelenik meg a régióban, hanem befektetőként is helyet követel magának, elsősorban olyan nagy állami infrastrukturális beruházásokban, mint az útépítés.

Ezen túlmenően a megújuló energiatermelésben, a nap- és a szélerőmű-iparban globálisan is fontos szereplővé vált Kína, s ezzel a kínálattal a régióban is megjelent. De Brazíliában például a feldolgozóiparban is ott vannak a kínai cégek, így a telekommunikációban és az autógyártásban is fontos szerepet töltenek be. Egyszóval folytatódik az intenzív kínai térnyerés a régióban csakúgy, mint a világ más országaiban.