Netanjahu pártja nyert, de a koalíciója alulmaradt

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pártja, a Likud kaphatta a legtöbb szavazatot a mai választásokon, de a kormányfő vezette koalíció kettővel kevesebb mandátumot kapna a parlamentben, mint az ellenzéki blokk. Egyik blokknak sem is lenne meg az 51 százalékos többsége, vagyis 61 mandátum - legalábbis az exit poll alapján, amit a Times of Israel közölt.

Patthelyzet alakult ki, a Likud vezette tömörülés 52, az ellenzék 54 mandátumhoz jutna a 120 fős Knesszetben.A választásokon rekordmagas volt a részvételi arány, este 8-kor 74,6 százalékot regisztráltak.

Az izraeli televíziók által bemutatott, a választás előtti felmérések Gadi Ejzenkot centrista ellenzéki pártja, a Jásárt hozták ki a legnagyobb pártnak, megelőzve Benjamin Netanjahu jelenleg kormányzó Likudját.

A választás után hosszú és szigorúan szabályozott folyamat kezdődik. A Központi Választási Bizottság nyolc napon belül teszi közzé a hivatalos végeredményt. Ezután Jichák Herzog államfő egy héten belül konzultál a bejutott pártokkal, és annak a képviselőnek ad kormányalakítási megbízást, akinek szerinte a legjobb esélye van a 61 fős többségre.

A megbízottnak 28 napja van a koalíció összerakására, amit az államfő legfeljebb 14 nappal meghosszabbíthat. Ha ez sem vezet eredményre, a megbízás egy másik jelölthöz kerülhet, végső esetben pedig a Knesszet elé, ahol bármely képviselő megpróbálkozhat, ha 61 támogató aláírást gyűjt.

Ha minden kör kudarcot vall, a frissen megválasztott parlament feloszlik, és Izrael 2027 tavaszán ismét az urnákhoz járul.

A folyamat így akár három-négy hónapig is elhúzódhat, és ezalatt Netanjahu ügyvivő miniszterelnökként vezeti tovább az országot - írja Nagy Dávid, az Oeconomus kutatója.

A közvéleménykutatások alapján felrajzolt parlamenti patkóban a mérleg nyelvét az exit poll szerint 11 mandátumon álló arab közös listája jelentené, illetve a 7 mandátumon álló Ra'am arab párt.

Jelenleg azonban mindkét tömörülés kizárta a velük való koalíciót. Ennek oka egyrészt egy évtizedek óta fenálló íratlan szabály, miszerint Izraelben kormányt hagyományosan „cionista zsidó pártok” alapítanak, a jobboldal pedig már Jichák Rabin idején is kétségbe vonta egy arab szavazatokra támaszkodó kabinet legitimitását.

Másrészt az elutasítás ideológiai: az arab „Közös Lista” nem fogadja el Izrael zsidó államként való meghatározását, és élesen bírálta a gázai háborút. Ez az október 7. utáni háborús közhangulatban a zsidó választók többsége számára elfogadhatatlan, így partnerségük keresése politikai öngyilkosságként érne fel.

Harmadrészt a 2021-es precedens is elrettentő: a Bennett–Lapid-kormányban a pragmatikusabb arab párt, a Ra’am is koalíciós partner volt, a koalíciós kísérlet azonban egy év után elbukott. Végül választási számítás is áll a döntés mögött.

Az ellenzéki tömb a Netanjahuból kiábrándult centrista-jobboldali szavazókra pályázik, ezért nem engedheti meg, hogy rá ragadjon Netanjahu kampányának fő vádja, miszerint arab pártokra támaszkodna. Szoros eredmény esetén könnyen előkerülhet egy köztes megoldás, amelyben a Ra’am nem lép be a kormányba, csak kívülről támogatja azt.

A választás különös jelentőségét a 2023. október 7-i támadások és az azt követő háború politikai következményei adják. Netanjahu tapasztalatára és nemzetközi kapcsolataira építi kampányát, míg az ellenzéket vezető Eisenkot az események kivizsgálását és a politikai felelősségre vonást helyezi előtérbe.

A választók döntését emellett a haredim ultraortodoxok katonai mentessége, a Legfelsőbb Bíróság jogköreiről szóló vita, az ország biztonsági helyzete, valamint a megélhetési költségek és a költségvetés kérdése is befolyásolta.

Izraelben ez volt az első parlamenti választás a 2023 október 7-i merénylet óta.