Pontokba szedte a 2010-es évek gazdasági előrelépéseit a jegybank

A közlemény szerint hamis helyzetértékelések állításait a jegybank ugyan már többször, számokkal alátámasztva cáfolta, most mégis szükségét érzi, hogy ismét tételesen kitérjen az elhallgatott tényekre. Az évtized objektív értékelését ugyanis kizárólag úgy tudjuk elvégezni, ha minden információval rendelkezünk.

A 2008/2009-es globális pénzügyi válság és az azt követő időszak eseményei nyomán jelentkező komplex kihívások és az arra adott válaszok alapvetően határozzák meg ma is mindennapjainkat, mélyreható geopolitikai, társadalompolitikai és politikai következményeket okozva.

Ismét bebizonyosodott, hogy nehéz helyzetekben a fenntartható fejlődés csakis kreatív ötletekre, bátor döntésekre és konstruktív együttműködésre alapozó gazdaságpolitikával biztosítható. Az újszerű problémák a korábbiakkal szakító, új gazdaságfilozófiai megközelítést igényeltek. A 2010-es kormányváltást követően a fiskális politika területén azonnal megkezdődött a konszolidáció és az új kormány visszatért a pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz, aminek lényege, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – ne a külső eladósodás legyen a növekedés forrása, hanem a munka, a tőke, illetve a tudás termeljen új értéket. A fordulat egy új gazdaságpolitikán alapult, aminek középpontjában olyan strukturális reformok és innovációk álltak, amelyek nélkülözhetetlenek voltak az egyensúlyi és növekedési fordulathoz.

Az évtized gazdaságpolitikai eredményeit a Magyar Nemzeti Bank korábban már több könyv, szakmai cikk és elemzés formájában is bemutatta, illetve nemrég egy közleményben is összegezte pontokba szedve.

Ennek ellenére az elmúlt időszakban ismét megjelent több publikáció, amelyeknek a szerzői ezeket az eredményeket – a tényekkel dacolva – elvitatják, ezért az igazság megkívánja, hogy ezekre reflektálva újra megismételjük a korábban leírtakat. Először is három konkrét témára reagálunk:

1. Az IMF finanszírozásától való függetlenedés 2013-ban sikeresen megvalósult a felvett hitelek idő előtti előtörlesztésével.Ez az eredmény a belső forrásokra támaszkodó sikeres gazdaságpolitikának és azon belül a 2012-től bevezetett új államadósság-stratégiának volt köszönhető, amely lehetővé tette, hogy az államadósság finanszírozásán belül számottevően emelkedjen a hazai megtakarítások aránya. Ez a tendencia az egész évtizedben folytatódott, amelyet tovább erősített az MNB Önfinanszírozási programja.
2. A magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-ben végrehajtott reformja egyszerre jelentette egy drágán és rossz hatékonysággal működő rendszer kivezetését, az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítását, valamint a költségvetési konszolidáció egyik sarokkövét.A nyugdíjreform számos elemével együtt bezárta a nyugdíjkasszában tátongó rést, kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá téve a hazai nyugdíjrendszert. A nyugdíjjárulékok visszacsatornázása nélkül az államadósság nem tudott volna olyan mértékben csökkenni, mint ahogyan azt 2011 óta láthattuk, és nem lett volna lehetőség az adó- és járulékcsökkentésekre, valamint a családtámogatási rendszer bővítésére. De ez tette lehetővé a nyugdíjak értékének megőrzését és megteremtette a 13. havi nyugdíj visszavezetésének alapját is.
3. A magyar államadósság elleni harc egyértelműen sikeres volt, hiszen a magyar államadósság a 2010-es években csökkenő pályára állt. Az adósságráta 2011 és 2019 között minden egyes évben csökkent, amire az Európai Unió országai közül Málta mellett csak hazánk volt képes. A folyamatos csökkenésnek köszönhetően a hazai GDP-arányos államadósság a 2011-es 80 százalékos értékről 2019 végére 65 százalékra mérséklődött. Az államadósság szintje mellett annak szerkezete is kedvezően változott: az államadósságon belül a devizaadósság aránya az évtized folyamán 50 százalék feletti értékről 21 százalék alá csökkent, a külföldiek tulajdoni hányada pedig a mintegy kétharmados arányról közel egyharmadra mérséklődött a teljes adósságon belül.

Ezek mellett persze az évtized sikeres gazdaságpolitikáját számos intézkedés együttes eredménye alapozta meg, amiknek a célja az egyensúly fenntartása és a gazdasági növekedés egyidejű biztosítása volt.

Ezeknek köszönhetően a 2010-es években egy egyedülálló felzárkózási periódus kezdődött meg a magyar gazdaság történetében, ami az elmúlt 100 év gazdaságilag legsikeresebb évtizedét eredményezte. A teljesség igénye nélkül ismét összefoglaljuk a kulcslépéseket:

2010 előtt a munkát terhelő adók Magyarországon kiugróan magasak voltak, ami jelentősen hozzájárult a foglalkoztatás és az aktivitás alacsony szintjéhez. A 2010-2013 között lezajlott jelentős adóreform során az adóbevételek hangsúlya áttevődött a munkát terhelő adók irányából a gazdasági növekedésre kevésbé káros fogyasztásra kivetett adók felé. A munkát terhelő adók mérséklésének legfontosabb eleme a személyi jövedelemadó rendszerének jelentős átalakítása volt, mely magában foglalta az adónem 16 százalékos egykulcsossá alakítását, az adójóváírás és szuperbruttósítás intézményeinek 2013-ig tartó teljes kivezetését, illetve a családi adókedvezmény új, szélesebb kedvezményezetti körű rendszerének felállítását.

A foglalkoztatás mintegy 750 ezer fővel emelkedett a 2010-es évtizedben, amivel sikerült újra megteremteni a rendszerváltás során elveszített munkahelyek nagy részét, és az emelkedés a 2020-as évtizedben is folytatódott. Ezzel összhangban a munkanélküliek száma 260 ezer fővel csökkent, így a munkanélküliségi ráta tekintetében az EU 3 legjobb országa közé kerültünk az évtized végére (3,3 százalék).A munkahelyek növekvő száma mellett a reálbérek összességében közel 45 százalékkal emelkedtek az évtized folyamán, azaz ekkor ment végbe a rendszerváltás óta tapasztalható emelkedés több mint fele.

A reálbérek ilyen ütemű emelkedését az tette lehetővé a 2010-es évtizedben, hogy a magyar piacgazdaság történetében először értük el és tartottuk fenn több éven keresztül az árstabilitást: az átlagos infláció 2017-2020 folyamán éppen a jegybanki célnak megfelelő 3 százalékot tette ki.

A jövedelmek jelentős emelkedése nyomán a háztartások nettó pénzügyi vagyona a 2010-es évtizedben közel 33 ezer milliárd forinttal, GDP-arányosan 38 százalékponttal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy ebben a 10 évben a régiós országokhoz (Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Románia) képest Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a lakosság nettó pénzügyi vagyona, aminek eredményeként 2019 végén egyedül hazánkban haladta meg a GDP szintjét.

A magyar költségvetés ESA-hiánya 2012 és 2019 között minden egyes évben a három százalékos maastrichti küszöbérték alatt maradt, így a kormányzati szektor egyenlege korábban soha nem látott stabilitást mutatott. Ezt segítette, hogy az állam kamatkiadása a GDP 2,2 százalékára csökkent az évtized végére. A külső egyensúly az évtized folyamán egyedülállóan stabil volt.

A folyó fizetési mérleg a 2010-es évtized során 10 évből 8-ban többletet mutatott, ami átlagosan a GDP 1,3 százalékát tette ki. Hasonlóra az elmúlt fél évszázadban nem volt példa. Visszafordult a külső eladósodás is: a 2010-es években hazánk GDP-arányos nettó külső adóssága közel 50 százalékponttal csökkent, ami szintén egyedülálló eredmény a hazai gazdaságtörténetben. A beruházások éves átlagban több, mint 5 százalékkal bővültek az elmúlt évtized folyamán. Ennek köszönhetően a beruházási ráta 2019-re 27 százalékra emelkedett, ami a 2. legmagasabb érték volt az EU-ban.A jegybank hitelösztönző programjai (mint a Növekedési Hitelprogram és a Piaci Hitelprogram) segítették a vállalati hitelpiacok helyreállását, miközben makroprudenciális (mint például az adósságfék-szabályok, a minősített fogyasztóbarát jelzáloghitel bevezetése) és monetáris politikai lépések (mint a jelzáloglevél vásárlási program) a lakossági hitelnövekedés egészséges szerkezetét biztosították.

Az időszak egyik legfontosabb döntéseként a jegybank a kormánnyal és a Magyar Bankszövetséggel közösen sikeresen lezárta a lakossági devizahitelek égető problémáját. A 2014-15-ben hatályba lépő forintosítási törvények révén a devizahitelek aránya a háztartások banki hiteltartozásain belül a 2010-es 65 százalékról 2019 végére 0,7 százalékra esett vissza. Az államadósságon belül a devizaadósság aránya az évtized folyamán 50 százalék feletti értékről 21 százalékra csökkent.

A jegybanki aranytartalék az évtized alatt tízszeresére, majd 2021-ben a kezdeti érték harmincszorosára nőtt, és a 2024. évi további vásárlások nyomán kialakult 110 tonnás állománya a legmagasabb szint a Magyar Nemzeti Bank megalapítása óta.