Putyin kritikusa azt hitte, a kivégzésére viszik, amikor fogolycsere keretében kiszabadult

A hidegháború óta az Egyesült Államok és Oroszország közötti legnagyobb fogolycsere keretében, augusztus 1-jei szabadulása után Kara-Murza első interjúját hétfőn a CNN riporterének Erin Burnett-nek adta.

A brit-orosz állampolgárt egy időben szabadították ki az amerikai Evan Gershkovich-csal, Paul Whelan-nel és Alsu Kurmasheva-val, akik a hónap elején a marylandi Joint Base Andrews-ban találkoztak előszőr a családjukkal.

Alig több mint két héttel ezelőtt még a kegyetlen rezsim magánzárkájában ültem egy szibériai börtönkolónián. És biztos voltam benne, hogy a börtönben ér majd véget az életem

– mondta Kara-Murza.

Alekszej Navalnij orosz ellenzéki egy sarkvidéki börtönben bekövetkezett februári halála óta Kara-Murza a legjelentősebb Kreml által üldözött ellenzéki személyiség.

25 év börtönre ítélték hazaárulás miatt, mert Putyin ukrajnai háborúja ellen emelt szót, és két és fél évet töltött oroszországi börtönben, melyből 11 hónapot magánzárkában, 13 különböző büntetés-végrehajtási intézetekben, köztük az ország leghírhedtebb börtönkolónián.

Feleségével csak egyszer, három gyermekével pedig csak kétszer beszélhetett telefonon.

2015 március 3-án Borisz Nyemcov temetésén vett részt a később bebörtönzött Vlagyimir Kara-Murza (középen barna kabátban) Shutterstock

Evgenia Kara-Murza– aki fáradhatatlanul lobbizott a szabadon bocsátásáért – a beszélgetésben elmondta, milyen megkönnyebbülés, hogy már nincs „a nap minden órájában a fejemben a kínzó félelem, hogy Vladimir-t bármelyik pillanatban megölhetik.”

De megfogadta, hogy folytatja a harcot a többi fogolyért, akiket még mindig „Vlagyimir Putyin rezsimje” tart fogva.

„Tisztában vagyunk vele, hogy több mint ezer politikai fogoly van Oroszországban, több ezer ukrán, civil túsz és hadifogoly, nem is beszélve az elrabolt ukrán gyerekekről. És tudjuk, hogy a szomszédos Fehéroroszországban több mint ezer politikai fogoly van. Tehát a harcot folytatni kell.”

„Teljesen bizonyos volt”, hogy kivégzésre vitték

Azon az éjszakán, amikor elvitték a Moszkvától 2700 kilométerre (1600 mérföldre) lévő omszki börtönből, a fogolycsere előtt, Kara-Murza elmondta, hogy hajnali 3-kor börtönőrök rontottak be a cellájába, és felszólították, hogy „kelj fel, öltözz és készülj!”

„Abban a pillanatban teljesen biztos voltam abban, hogy kivégzésre visznek” – mondta.

Ám Kara-Murzát az omszki utasszállító repülőtérre vitték, és felrakták egy moszkvai gépre.

Miután csaknem egy évet egy parányi magánzárkában töltött, és senkivel sem beszélhetett, hirtelen egy nyüzsgő utasszállító repülőtér közepén találta magát, ahol normális emberek, családok, gyerekek jöttek-mentek.

Átszállították a hírhedt moszkvai Lefortovo börtönbe, és nem is sejtette, hogy hamarosan szabadul.

Az őrök azt mondták neki, hogy vegye fel a nála lévő egyetlen civil ruhát –pizsamát és gumi papucsot, amit a zuhany alatt használt –, mielőtt elvitték a börtön udvarán lévő buszhoz.

„Igazi hollywoodi filmes jelenet volt. Egy sor fekete balaklavás eltakart arcú férfi előtt haladtam el” – mondta. „Csak akkor, az utolsó pillanatban láttam meg a barátaimat és sorstársaimat azon a buszon… akkor jöttem rá, hogy mi történik.”

A közleményben számos orosz aktivista, emberi jogvédő és ellenzéki személyiség szerepelt.

Az átfogó, 24 fogvatartottat érintő megállapodás, mely az Egyesült Államok, Oroszország, Fehéroroszország és Németország részvételével több éven át zajlott, és bonyolult kulisszák mögötti tárgyalások eredményeként született meg, amely végül arra kényszerítette Berlint, hogy elfogadja Moszkva legfontosabb követelését – az elítélt orosz bérgyilkos, Vadim Kraszikov szabadon bocsátását.

Kara-Muza beszámolt arról, hogy Ankarában, Törökországban szállt le a gépről, és azonnal átadtak neki egy telefont Joe Biden amerikai elnökkel a vonalban. A washingtoni Ovális Irodában Biden mellett a felesége és a gyerekei is csatlakoztak a híváshoz.

Amikor szabadulása után először beszélt családjával, Kara-Muza kijelentette: „Nem hiszem el, ami történik. Még mindig azt hiszem, az omszki börtöncellámban alszom, és nem a ti hangotokat hallom.

Kara-Murza hétfőn elmondta, hogy míg az orosz börtönökben elterjedt a fizikai kínzás, az ismert politikai foglyokat „magánzárkában” tartják elszigetelten, ami „semmivel sem jobb, mint a fizikai kínzás”.

„Minden nap értelmetlen, végtelen, és pontosan egyforma” – mondta. "Őrjítő. amikor egyáltalán nincs senki, akivel szívesen váltanál egyetlen szót is."

„Reggel 5:00-kor hivatalos ébresztő. Az ágyat lehajtják a falhoz rögzítve, így egész nap nem lehet lefeküdni vagy rendesen leülni. Nincs mit tenni, csak fel-alá lehet sétálni a cellában” – mondta.

A fogvatartottak csak napi 90 percre kaphattak tollat ​​és papírt, és „az egyetlen alkalom, amikor kivittek a zárkából, amikor kimehettem sétálni, ami lényegében a börtön kis fedett belső udvarán történő körbe-körbe járkálás volt.”

Amikor az omszki 7. számú „különleges” büntetés-végrehajtási telepen tartották, a körülmények „igazán durvák” voltak, de az egyik „nagy plusz” az volt, hogy macskák is mászkáltak a területen.

Amikor az udvaron sétáltam, a macskák bejöttek, leültek a fémrudak mellé, és tudtam velük beszélgetni. Ők voltak az egyetlen beszélgetőpartnereim

– mondta.

Kara-Murza most, hogy szabad lett, és szabadságát családjával együtt élvezi, megígérte, hogy visszatér Oroszországba.